Király Lászlót köszöntötték Kolozsváron – Picasso-vásznak árnyéka

Az eseményen bemutatták a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent Nap hold kék mezőben című versválogatást is, amely a mintegy 50 éve alakuló költői életműből nyújt bő válogatást több mint hatszáz oldalon. Az egybegyűlteket házigazdaként Magdó János főkonzul köszöntötte. H. Szabó Gyula, a kiadó vezetője kiemelte Árkossy István képzőművész fontos szerepét a kötet igényes megjelenésében – akárcsak számos Király-kötet esetében, ezúttal is Árkossy tervezte a borítót.

Az alkotót Kántor Lajos irodalomtörténész méltatta, kiemelve, hogy már az 1967-ben megjelent Vadásztánc című első kötet verseiből is kitűnik, hogy Király tiszteli és műveiben is „felhasználja” a hagyományokat, „gyakran ihletődik a székely világból, de nem hagyományosan, nem horgonyoz le a szülőföldön, az elkoptatott metaforáknál”, hanem a legaktuálisabb dolgokat is sikerrel emeli be költészetébe, az őt körülvevő világra reflektál.

Kántor szerint tulajdonképpen ezzel a ’67-es kötettel indul a második Forrás-nemzedékként ismert generáció, Király kiemelt szerepét pedig az is jelzi, hogy az ő Vitorlaének című verse a címadója az ugyanabban az évben az akkori pályakezdők műveiből kiadott antológiának, amelyet a debütkötethez hasonlóan Lászlóffy Aladár szerkesztett.

Király László bevallotta: nagyon nehéz feladat volt a több mint ezer verset számláló eddigi életműből kiválasztani azt a néhány százat, amely a kötet anyagát képezi. Mint mondta, a könyv összeállításában nagy segítségére volt felesége, Katona Éva. Érdekes anekdotákat is mesélt a szerző, kiderült például, hogy a ’60-as, ’70-es években elvárás volt, hogy egy verseskötet legalább 1400 sort tartalmazzon, így előfordult, hogy egy versében minden szót külön sorba tördelt, hogy meglegyen a kívánt terjedelem.

A cenzúra kiszámíthatatlan működéséről is szó esett, mint mondta abban az időben sokszor próbálták elterelni a cenzúra figyelmét félrevezető címekkel, amelyek sokszor ernyőként szolgáltak, el lehetett rejteni alájuk fontos dolgokat. Így történhetett az, hogy a Csiki László barátjához, írótársához írott verse – amelyben beszélgetéseik tapasztalatát összegzi – a Picasso-vásznak az Ermitázsban címet kapta.

A jelenlévők derültségére elmesélt egy történetet is, amely szerint egykor két kanárijuk, Antonius és Kleopátra közül Antonius megbetegedett, és elpusztult. A költő erről írt egy verset, amely szerint Antoniust felpuffasztotta holmi kór, bezzeg Kleopátra zöld selymében vígan él – ezt a verset a cenzúra nem engedte megjelenni.

„Máskor meg egészen nyilvánvaló utalásokat, hagyott figyelmen kívül a cenzúra, amelyeket viszont az olvasó nagyon is értett. Hol kedvük volt észrevenni a rejtett utalásokat, hol nem” – fogalmazott Király, aki szerint „abban az időben minden erdélyi magyar versben két vers volt.” „Ha ma kéne várat építenem, azt írnám rá, hogy »Váramban a hazugságnak becsülete nincsen«” – fogalmazott az alkotó, kiemelve a idén október 1-jén, az új kötet fülszövegének írt versének egyik sorát: „Nem tévedtem el.”

A költő, író szerint a cenzúra hiányában ma sem kell az irodalom felhígulásától tartani. „Nincs több jelentéktelen, de mégis közölt könyv, mint annak idején. Több a közlési felület, lehetőség, így könnyebb bekerülni a C ligába focizni, de az igazi irodalmat ez nem veszélyezteti” – magyarázta Király. Az eseményen a költő tiszteletére külön lapszámot szentelő Székelyföld és Helikon folyóiratok, valamint az Erdélyi Magyar Írók Ligájának képviselői is köszöntötték az ünnepeltet.