Jurassic World: még több fog, még több látvány és sablon

Persze az igyekezet érthető, elvégre a Jurassic Park 1993-as premierje azóta sem hanyatló dinoszaurusz-őrületet eredményezett, amit még a harmadik epizód kudarca sem tudott kikezdeni.

A negyedik dinófilm a némiképp kifáradt brandet megújítva, Jurassic World néven érkezett meg a mozikba, és az alkotók megpróbáltak mindent belepakolni annak érdekében, hogy legalább részben olyan ütős legyen, mint a legelső (és valamelyest a második) film. Nos, ez nem feltétlenül sikerült, de anynyi tény, hogy vannak benne egész jó ötletek, a poénok, az önironikus epizódok és a kikacsintások pedig kifejezetten előnyére válnak a filmnek.

Egy Jurassic Park (vagy World)- történet cselekményszála meglehetősen egyszerű: buja őserdőktől zöldellő, egzotikus trópusi szigeten génsebészeti úton feltámasztott és kitenyésztett dinoszauruszok élnek. A szigetre emberek érkeznek, hogy megtekintsék őket. A dinók azonban elszabadulnak, kitör a káosz, néhány látogatót jóízűen elfogyasztanak az őslények, de a végén a főhősnek köszönhetően minden jóra fordul.

Ettől a Jurassic World sem tér el, csak minden gigantikusabb, nagyszabásúbb és szemkápráztatóbb, mint eddig. A helyszín az első részből ismert Isla Nublar, ahol a csúfos kudarc után most újrafazonírozták az egész létesítményt, amely Jurassic World néven olyannyira ismertté vált, hogy napi húszezer látogatót fogad. A parkon belül mágnesvasút és gömb alakú, átlátszó üvegfalú járművek szállítják a turistákat.

Ámde mindez nem elég, hiszen a szokványos dinók kezdenek unalmassá válni. Ezért aztán ismét csak a génsebészethez folyamodva létrehozzák az Indominus Rexet, a szuperdinót, amely nagyobb, félelmetesebb, agresszívabb és intelligensebb az összes többi, „hagyományos” őslénynél. És amely persze mindezen tulajdonságainak köszönhetően az első adandó alkalommal megszökik, és tombolni kezd a szigeten.

A megfékezésére pedig csak egy morózus raptoridomár és a park menedzsere, a csinos, de kemény üzletasszony képes. A filmből – az első részhez hasonlóan – ezúttal sem maradhattak ki a gyerekek, akik a parkban eltévedve menekülnek az életükért a hatalmas szuperragadozó elől.

Bár a filmet a számítógép-animációs látványorgia és a folyamatos akció jellemzi, azért az önreflexív, önkritikus elemek sokat dobnak rajta. Ilyen az, amikor az egyik szereplő arról beszél: azért kellett a szuperdinót megalkotni, mert a menedzsment és a közönség még több fogat és karmot akar – és persze ugyanez érvényes magára a filmre is, hiszen már a harmadik részben is a T. Rexnél jóval nagyobb és agresszívabb Spinosaurust küldték ringbe a nézők kegyeinek elhódításáért.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Jurassic World felérne a Michael Crichton által írt eredetivel, amelyben a káoszelmélet matematikai kifejtésével párhuzamosan, mintegy törvényszerűen következnek be az egyre súlyosabb incidensek. A film közhelyes karaktereket és sztereotip szituációkat sorakoztat fel, amelyek végkicsengése az, hogy a természet mindig felülkerekedik az ember által alkotott művi környezeten – még akkor is, ha az egy génsebészeti úton „összetákolt” élőlény.

A főszereplő, az extengerészgyalogos raptorszelídítőt alakító Chris Pratt és partnere, Bryce Dallas Howard az unokaöccsei megmentésére induló menedzser szerepében ugyan javítanak a nívón, de azért kijelenthető, hogy a Jurassic World csupán a minden szempontból mélypontnak tekinthető harmadik részhez képest jó – a témát most már annyira kimerítették, hogy a további folytatás egyszerűen indokolatlannak tűnik.

Jurassic World – amerikai kalandfilm, 125 perc, 2015. Rendezte: Colin Trevorrow. Szereplők: Chris Pratt, Bryce Dallas Howard, Lauren Lapkus, Jake Johnson. Írta: Rick Jaffa, Amanda Silver, Colin Trevorrow, Derek Conolly. Kép: John Schwartzman. Zene: Michael Giacchino.

Értékelés az 1–10-es skálán: 7