Hat évtized legjobb évét zárta a Maros Művészegyüttes

Csaknem százezer néző volt kíváncsi előadásaikra, ugyanakkor úgy vélik, a minőség szempontjából is nagy előrelépés történt.

„Nem tévedek, ha azt állítom, hogy ilyen színes palettával eddig még soha nem rendelkezett az 1956-ban létesített együttesünk. Az elmúlt esztendő a csúcsok megdöntéséről is szólt: két tagozatunk kilenc előadást tűzött műsorra, amit hozzávetőlegesen csaknem százezer néző tekintett meg” – számolt be a marosvásárhelyi néptáncosok sikereiről az együttes vezetője.

A meglepően magas nézőszám annak is köszönhető, hogy a tavaly ősszel, a Borgói-hágón szervezett fokhagymafesztiválon csaknem huszonötezer résztvevő követte a két tagozat műsorát. Nemcsak a népünnepélyeket használta ki 2014-ben a művészegyüttes; az Iskola másként című program keretében a két tagozat egy hét alatt csaknem húsz előadást tartott mintegy hatezer kisdiáknak.

Az igazgató megítélése szerint a diákok érdeklődése is igazolja, mennyire indokolt volna bevezetni a néptáncoktatást az iskolai programba. Barabási fontosnak tartja, hogy minőségileg is nagyot sikerült lépni. „Úgy érezzük, egyre inkább és egyre jogosabban kacsintgathatunk a táncszínház felé. Az év közben érkezett meghívások – például a budapesti Művészetek Palotájába vagy a Hagyományok Házába – arról tanúskodnak, hogy az anyaországban nemcsak számon tartanak, de kíváncsiak is ránk” – értékelte Barabási Attila Csaba.

Szerinte az is sokat elárul az utóbbi évek arculatváltásáról, hogy a művészegyüttes számos rendezvénynek – mint például a Maros Fesztivál, a magyar kultúra napja, a Vásárhelyi Forgatag, a Bartók-centenárium, a Gyöngykoszorú Néptánctalálkozó, a Székelyföld Napok vagy a Széllyes Sándor Népdalvetélkedő – fő- vagy társszervezője.

Az igazgató annak is örül, hogy a külföldi turnék mellett a kis, eldugott, akár szórványtelepülésekről érkező meghívásoknak is eleget tudnak tenni. Az elmúlt évben olyan falvakba jutottak el, amelyeknek kis kultúrotthonaiban évtizedek óta nem lépett fel egyetlen hivatásos együttes vagy színjátszó csoport sem.

„Ha csak az anyagiakat nézzük, a szórványba eljutni vagy egy-egy kis faluba, kész bukás. De a mérleget helyre lehet billenteni egy itthoni telt házas előadással. A bevételnél viszont sokkal fontosabb eljuttatni a néptáncot és a népdalt mindenhova, ahol igény mutatkozik rá. Arról nem is beszélve, hogy ezekben a kis, eldugott falvakban mi is tanulunk mindig valamit” – fejtette ki az együttes vezetője.

Közben a kövesdombi székház épületében is pezsgett az élet. A színpad és a próbaterem szinte reggeltől estig foglalt, de az előcsarnok is megtelt élettel: fotótárlatot is szerveztek itt, majd népviselet-kiállítást is megtekinthettek az érdeklődők. A műsoron lévő előadásokról szólva Barabási Attila Csaba elmondta, hogy az első világháború kitörésének emlékére összeállított Imádság háború után című előadásnak akkora sikere van, hogy valószínűleg 2018-ig kell játszaniuk.
A gondot, mint mindenütt a művelődési élet terén, a rendkívül alacsony bérezés jelenti, amelyért az együttes vezetői a külföldi vendégszereplésekkel próbálták némileg kárpótolni a táncosokat.