Fókuszban a táj Gyergyószárhegyen

„A természet iránti vonzalom, a táj maga már a tábor megalapítói számára is fontos volt, hisz ki szerettek volna menekülni, elvonulni a hétköznapokból, hogy a táj szépségén, a természet örökérvényűségén, a tradíciókon keresztül értsék és mutassák meg a világot” – fejtette ki Siklódi Zsolt művészeti vezető sajtóközleményében. A Gyergyószárhegyhez köthető művészek az 1970–80-as években a természet és a rurális táj ábrázolásában vélték megtalálni a politikai ellenállás kifejezését a tradíció és a környék történelmi folytonosságának vállalását. Azonban az időközben felnőtt újabb generációk közömbösen viszonyulnak ehhez a kifejezési formához, egyrészt a retrográd kifejezésmód megtestesülését látják benne, másrészt foglalkoztatja őket, hogy miként lehetne újító módon közelíteni ehhez a meghaladottnak tűnő ábrázolásmódhoz. Éppen ezért az idei táborba a magyarországi és erdélyi fiatalabb generáció képviselőit hívták meg, hogy kiderüljön, miként közelítenek ehhez a problémafelvetéshez akár a kifejezésmódot illetően, akár a technikai kivitelezés választásában.

Az idei Korkép táborba viszont a véletlen folytán többségben szobrászok vettek részt, ráadásul a szervezőknek jelentős mennyiségű faanyagot sikerült beszerezni, ami olyan művészeket is szobrászkodásra inspirált, akik egyébként más műfajban alkotnak. „Szobor és a táj kontextusáról beszélhetünk” – magyarázta Erőss István képzőművész, kifejtve, hogy éppen ő az egyike azon művészeknek, akit szobrászkodásra ihletett a rengeteg faanyag. Mint mondta, három korábbi táborban már szobrászkodott, és idén lényegében a korábbi táborokban született gondolatot vitte tovább, az ellentétek kérdéskörét vizsgálva.  „Nem mindig a gazdag országok képzőművészeti táboraiban vannak a legjobb körülmények az alkotáshoz” – jelentette ki Colin Foster szobrászművész, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának dékánja, kifejtve, hogy rendkívül érdekesnek és izgalmasnak találja az itteni tájat, embereket.