Fogadást veszített Kányádi Sándor

Már az első fülbemászó dallamok hallatán a legifjabb nézők bizonygatni kezdték: ismerik a Kaláka együttest és dalait, sőt énekelni is tudják. Azonban a taps és közbeéneklés azonnal abbamaradt, amint Gryllus Dániel két dal közti szünetben meglehetősen kioktató hangnemben felvilágosította a koncerten megjelent „kezdő rajongókat” arról, hogy mikor illik tapsolni, illetve közbeénekelni.

„Pedig nem is akartam rosszalkodni” – mondta a Krónikának egy középcsoportos óvodás, aki azt is elmondta, ő bizony azt hitte, örülni fog a „szigorú bácsi”, ha vele együtt próbál énekelni. Ezután már hiába próbálta menteni a helyzetet a művész öccse, Gryllus Vilmos, mert még kifejezett kérésre is alig akadt gyerek, aki merészkedett volna együtt énekelni az együttessel.

A helyzetet Kányádi Sándor költő mentette meg, aki, amint színpadra lépett, mindjárt közös versmondásra szólította fel a közönséget. „Itt van az ősz, itt van újra” – harsogta Petőfi Sándor versét kicsi és nagy a költő által ősziesnek minősített gyergyói tavaszban. Azonban a költőt is meglepte, amikor a színpadra szólított gyerekek közül – akiket kimondottan „igazi” költő versének szavalására szólított fel – többen is Kányádi-verssel hozakodtak elő.

„Szerintem Kányádi Sándor igazi költő, és kész!” – fejtette ki véleményét egy Kányádi- verset szavaló kislány, és azt is elmondta, hogy ebben az esetben nem ért egyet a költővel, aki szerint minden költőről csak halála után derül ki, hogy igazi vagy sem.

Végezetül Kányádi Sándor arra is bizonyítékkal szolgált, hogy kis közönsége okos és tanulékony, hiszen fogadást kötött arra, hogy képesek Horváth Imre Ballada című versét „háromszori elmondás után” megtanulni. A fogadás tétje pedig az volt: ha a tanulás nem jönne össze, akkor Kányádi nem ír több verset, hogy „ne kerüljön a tankönyvbe” további alkotása. Azonban az ifjú közönség már a második elmondás után harsogta a rövid versikét, Kányádi pedig boldogan veszített fogadást Gyergyószentmiklóson.