Eszközök használat közben – Állandó néprajzi kiállítás Csíkban

„A használati tárgyakat nem ragadtuk ki az eredeti környezetükből, hanem élettereket alakítottunk ki. Régi elbontott épületekből esztenát és kocsiszínt építettünk, illetve famegmunkáló műhelyeket és lakásbelsőt rekonstruáltunk, ahol a különböző használati eszközök eredeti rendeltetése is jobban megérthető\" – hangsúlyozta munkatársunknak Salló Szilárd.

Kádár Kincső a tárlatrendezési szempontokat vázolta fel, megjegyezte, a látogatók kintről befelé haladnak és fentről lefelé, vagyis a havasi esztenától indulnak, és a lakótérig jutnak el. „A kiállítóterekben érintőképernyő, audiovizuális elemek és bábuk segítségével mutatjuk be a csíki mindennapokat. A tárgyak mellé helyezett feliratokról azért mondtunk le, mert ez megzavarta volna a kialakított életképeket\" – magyarázta Kádár Kincső.

Mesterségek címerei

Az esztenában csak a bács (számadó juhász) lakott, ez volt a „tejfeldolgozó üzem\". A nyáj őrzői a verebesben hajtották le fejüket, ami gyakorlatilag egy deszkából épített, fedett fekhely volt, mivel éjjel is őrizni kellett a juhokat. A kalyibában egy pásztor (bábu) éppen vajat köpül. Mint a tárlat rendezői kifejtették, a juhászat tárgykészletében is bekövetkeztek változások. A mai és az egykori állapotok közti különbségeket maguk a látogatók is észlelhetik, hiszen a pásztorkodás jelenlegi formáját egy rövidfilm is bemutatja.

Az erdős természeti környezetnek köszönhetően terjedtek el Csíkban a fafeldolgozó és famegmunkáló férfimesterségek. A kiállításon életszerűen, kisebb műhelysarkokban tekinthető meg az ács-, asztalos- és kerekesmesterségek világa, egy helyen láthatók az eszközök és a mesterek által készített termékek.

Az olyan tárgyakat, amelyeket nem a házban vagy a műhelyekben használtak, a kocsiszínben is tárolhatták – vezetett a tárlat harmadik helyiségébe Salló Szilárd, hozzáfűzve, ezt általában a csűrhöz építették hozzá, és itt tárolták a gazdálkodás eszközeit. Ebben a kiállítótérben középre egy fakerekű szekeret helyeztek, amelyet egyre ritkábban lehet látni használatban, körülötte fagereblye, favilla, kasza, faeke és egyéb mezőgazdasági eszközök láthatók.

A nők „műhelye\" a ház volt

A falon egy nagy fotó is érzékelteti, hogy a gazdasági épületből az udvaron keresztül a ház belsejébe érkezünk, ahol a női élettér tárul elénk. Az együtt élő három generációt három bábu képviseli. Kádár Kincső elmondta, hogy az első nő az udvarlóját váró leány, körülötte a gyapjúfeldolgozás főbb eszközei: az orsó, a szövőszék és egyebek. Itt készültek a csíki festékesek, melyek – ahogy ebben a teremben látható – asztalterítőként, falvédőként és ágyterítőként is használatosak voltak egykor.

„Ebben a kiállítótérben a »háziiparra« jellemző eszközöket mutatjuk be három generáció együttélésében. Megismerkedhetünk a gyapjúfeldolgozás főbb fázisaival, a korabeli bútorokkal. Itt kapnak helyet a tisztálkodási eszközök, és ez a tér szolgált a társas élet helyszínéül is\" – magyarázta Kádár Kincső.

Az eladósorban levő leány az éppen a kisgyermeket sétáltatni induló asszonnyal osztja meg a lakófelületet, végül a harmadik generáció képviselőjét, egy idős asszonyt láthatunk, amint varr. Itt is összehasonlíthatjuk a múltat és a jelent, a terem üres falára ugyanis mai otthonokban készült fotókat vetítenek. Aki még jobban el szeretne mélyülni, megteheti, mert ebben a teremben is, akárcsak az elsőben, érintőképernyős tudakozó található.

Szőcs Lóránt