Ellentétes Sütő-képek: plágiumvád és méltatások

A csaknem háromórás rendezvényen mintegy nyolcvan-kilencven, főként középkorú marosvásárhelyi értelmiségi vett részt. A résztvevők között a vita elején szétosztották a Krónikában korábban megjelent Kuszálik-interjú ötven példányát.

Bevezetésként Stefano Bottoni az erdélyi magyar értelmiség 1945 utáni helyzetéről, szerepvállalásáról beszélt. Rámutatott, hogy az akkori hangadó magyar értelmiségiek hittek a kommunizmusban. Az már egyénfüggő volt, hogy ki mikor hasonlott meg egykori önmagával, mikor jött rá a rendszer súlyos hibáira.

Sütő András hosszú ideig megtartotta funkcióit, de már 1968-ban pontosan tudta, hogy Ceauşescuval nincs értelme egyezkedni. Későbbi műveiben a hatalom ellen fordult, Sütő-kultusz alakult ki Erdélyben. Bottoni bevallotta: a Földes-vita idején (2005-ben) nem kereste a Sütővel való találkozást, ma ezt már hibának tartja. Ugyanakkor úgy véli: a vita a múlt rendszer visszaéléseit elemző kiadványok megjelenéséhez járult hozzá.

A hozzászólók igen eltérő színvonalon és hangnemben kommentálták Kuszálik kötetét, Sütő András tetteit, munkásságát. Virág György korábbi megyei tanácselnök felkért hozzászólóként nem értett egyet azzal, hogy „Kuszálik Péteren el kell verni a port”.

Ugyanakkor leszögezte: „Csodálatot keltettek bennem Sütő művei, de azt is jól tudtam, hogy írt el nem fogadható dolgokat is”. Kincses Előd ügyvéd többek között azt sérelmezte, hogy Kuszálik könyvében egy Sütő-írást öt változatban közöl, holott azután, hogy átírta, javította saját kéziratát, Sütő bizonyára csak az utolsó változatot vállalná, tehát Kuszáliknak nem volt joga mindegyiket ismertetni. Mátyás Zoltán szerint – aki közeli viszonyban állt az íróval – „ameddig a kommunizmus pere nem zajlott le, nem tanácsos valakinek az ügyét kiragadni az egészből, és ítéletet mondani fölötte”.

Lázok János, a Bethlen Gábor Művelődési Egyesület elnöke, irodalomkritikus Sütő András legfontosabb színműveit elemezte. „Drámáiban benne van Sütő András hatalomhoz való viszonyulásának ambivalenciája. Ő úgy gondolta: a hatalomra szükség van, mert szabályozza a társadalmat. De azt is belátta, hogy ha a hatalom önmagát abszolút értéknek tekinti, akkor lázadni kell ellene” – értékelte Lázok.

Hozzátette, hogy Sütő, miután feladta a hatalom és az erdélyi magyarság közötti közvetítő szerepét, megtagadta az 1970-es években írt műveit. Ötvös József református főesperes Sütő és az egyház viszonyát elemezte. „Az egyház nem foglalkozott a Sütő-drámákkal. Nem bűn, hogy ő némiképpen átírta Kálvin életét, hiszen ezeket a történelmi személyiségeket eszköznek tekintette mondanivalója kiemelése érdekében” – fogalmazott.

Kincses Elemér rendező úgy véli: Kuszálik túl sokat foglalkozott Sütővel, innen ered „enyhe Sütő-utálata”. Hangsúlyozta: Sütőnek nem kell senkitől bocsánatot kérnie. Vida Gábor író azon a véleményen van, hogy csak jóval később dől majd el, mi a maradandó mindabból, amit Sütő írt, alkotott. Esetleg 15 év múlva derül majd ki ez abból, hogy kiadják-e, vásárolják-e műveit, előadják-e drámáit.

Nagy Attila orvos szerint „ízléstelen volt a Földes-vita”. Úgy véli: A Hét folyóiratban lezajlott, Sütővel kapcsolatos polémia több évvel megrövidítette az író életét. Lőrinczi Zoltán egyenesen plágiummal vádolta Sütőt. A hallgatóság felháborodását váltotta ki, amikor Lőrinczi kijelentette: „Sütő együtt ugatott az elvtársakkal”. Gáspár Sándor újságíró szerint nincsenek megfelelő eszközök az 1989 előtti politikai szerepvállalásának a megítélésére, ugyanis sok hamis, manipulált dokumentum létezik a levéltárakban.

Kiemelte: „Következetes és töretlen volt Sütő politikai fejlődése”, és ezt értékelni kell. Haller Béla tanár szerint rokonszenves Kuszálik könyve a „mai társadalmi szemérmetlenség közepette”, viszont fájlalja, hogy éppen Sütővel kezdődött a „nagy leleplezés”, azzal az íróval, aki elkezdte a korai tévedéseivel való leszámolást.

A legifjabb hozzászóló, Hajdú Krisztián szerint túl korai még a véleménymondás. A vitaesetet silánynak, indulatos túlfűtöttsége miatt kicsinyesnek minősítette, és ez szerinte a mai marosvásárhelyi provinciális kisstílűséget tükrözte.

Spielmann Mihály történész könyvtárosi minőségében Kuszálik könyvét rendetlennek, rosszul szerkesztettnek minősítette, főleg azért, mert sok benne az ismétlés, átfedés. Úgy gondolja: fontos kiadványról szólt a vita, de ez csupán egyetlen látószögből készült, feltétlenül születnie kellene egy ellen-vitairatnak.

Ugyanakkor kizárta azt, hogy Sütőt plágiummal lehetne vádolni.
A kötet szerzője, Kuszálik Péter szerint senkit nem lehet semmilyen tette alól felmenteni csak azért, mert tehetséges, de azt is leszögezte: kötetében nincs szó Sütő András magánéletéről. Bejelentette: hamarosan kijön a nyomdából a több mint 600 oldalas Sütő-bibliográfiája.