Elhunyt Bujtor István színész, rendező, színházigazgató

Hosszas kórházi kezelés után pénteken, 67 éves korában elhunyt Bujtor István színész-rendező, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója. Bujtor István július végén súlyos fertőzéssel került kórházba. Napokig életveszélyes állapotban feküdt a veszprémi megyei kórház intenzív osztályán. Augusztus végén állapotának lassú javulásáról adtak hírt, csütörtökön pedig arról, hogy Bujtor István elhagyhatta a veszprémi kórházat és rehabilitációját Budapesten folytatják.

Végül pénteken, az általa vezetett veszprémi színház Régimódi történet című bemutatójának napján a színész a budapesti Állami Egészségügyi Központ intenzív osztályán elhunyt. A színház nem halasztotta el a Szabó Magda-regény színpadi adaptációjának bemutatóját. Az előadás előtt Eperjes Károly színész, a társulat művészeti vezetője emlékezett a színház direktorára.

„Furcsa ünnep ez. Bujtor István egy igazabb hazába költözése tört fényt ad az estének. Ez egy régimódi történet – fogalmazott Eperjes Károly. – Bujtor István most is itt van közöttünk, csak épp felülről figyeli az előadást.” A premier végén a közönség állva, hosszú percekig tartó zúgó tapssal jutalmazta a színpadra állt mintegy 30 könnyező színész teljesítményét.

Az előadásra egyébként telt ház volt kíváncsi, a nézők legnagyobb része mécsesekkel érkezett a bemutatóra. A színház homlokzatán fekete zászlót helyeztek el, az igazgató gyászkeretes fényképét pedig az épület előtt helyezték el, mely előtt már pénteken este több száz gyertyát égettek Bujtor tisztelői.

Bereményi Géza, a veszprémi színház pénteki bemutatójának rendezője azt emelte ki, hogy Bujtor István másfél éves ottani igazgatósága alatt újra élet költözött a Veszprémi Petőfi Színházba, jó darabválasztásaival visszacsábította a helyieket a teátrumba.
Bujtor István 1942. május 5-én született Budapesten. Édesanyja a neves budapesti vendéglős, Gundel Károly egyik lánya volt, féltestvére a tragikus sorsú zseniális színész, Latinovits Zoltán. A Bujtor nevet anyai nagyanyja után vette fel, amikor első filmszerepét kapta.

Kitűnő eredménnyel érettségizett Budapesten, mégsem vették fel az orvosi egyetemre. A budapesti közgazdasági egyetem külkereskedelmi szakán 1966-ban szerzett diplomát. Már másodéves egyetemistaként részt vett egy próbafelvételen, és megkapta a szívtipró sofőr szerepét Máriássy Félix Karambol című filmjében. Debütálása szakmai és közönségsikert eredményezett, így indult színészi karrierje; 1966-ban lett a győri Kisfaludy Színház tagja, két év múlva a budapesti József Attila Színházhoz szerződött, 1971-től a pécsi színház társulatához tartozott, 1976-tól 1978-ig a Vígszínházban játszott, majd a Mafilmhoz szerződött.

1989-ben a Vörösmarty Színház tagja, majd 1993-ban a Mahir Film Kft. vezetője lett. Két éve, 2007 végén öt évre megválasztották a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójának.
Négy évtizedes pályafutása alatt volt Petrucchio (Shakespeare: A makrancos hölgy), Stanley Kowalski (T. Williams: A vágy villamosa), Bromden, az indián (Kesey: Száll a kakukk fészkére), Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek), e darabok egy részét később meg is rendezte.

A filmrendezők is gyakran foglalkoztatták: játszott A kőszívű ember fiai (1965), a Fiúk a térről (1967), az Egri csillagok (1968), Az oroszlán ugrani készül (1969), a Fekete gyémántok (1976) című filmekben. Ő volt Sándor Mátyás a Verne-regényből készült tévésorozatban és a másik Verne-figura, Striga, a rablóvezér A dunai hajósban. 1996-ban ő rendezte Rejtő Jenő művei alapján  A három testőr Afrikában című vígjátékot. 1979-ben Balázs Béla-díjat kapott és ugyanabban az évben megkapta a filmkritikusok díját is.

1980-ban ő találta ki és játszotta el a rendőrnyomozó Ötvös Csöpi alakját A pogány Madonna című filmben, melynek további három folytatása látott napvilágot.
Igazi közönségfilmek ezek: itthon több mint egymillió nézőjük volt, és bemutatták őket Nyugat-Európa csaknem valamennyi televíziójában is.

Bud Spencert, az olasz Piedonét korábban is Bujtor szinkronizálta, és az alkati hasonlóság adta e filmekhez az ötletet. Rómában, a Sándor Mátyás felvételei alkalmával személyesen is találkozott a „két Piedone”. A színész temetéséről később gondoskodnak. A művészt a veszprémi színház és a megyei önkormányzat saját halottjának tekinti.