Egy „önmegvalósító” sorozatról

Megjelentek válogatások néhány nagyobb városról (Brassó, Marosvásárhely, Nagyvárad), tájegységről (Székelyföld, Európa) és nem utolsósorban a földrajzi fekvéstől független tematikus gyűjtemények (a szerelemről, íróelődökről, versparódiákról, zenéről). 2010-ben még alig lett iskoláskorú a sorozat és már – ha nem tévedek – a tizenötödik darab körül jár. Tehát durván számítva évente két kötet. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a mai nagyon megváltozott (magyarán: a könyvtől egyre gyorsabban távolodó) olvasási szokások közepette ez gyönyörű eredmény.

A 2010-ben megjelent két antológia bizonyos szempontból különleges, mivel földrajzilag ugyan közel esik egymáshoz a két vidék, ám a versek alapélménye-alaphangulata nagyon különbözik egymástól. A Sóvidékről szóló 111 verset tartalmazó kötet előszavában Tófalvi Zoltán plasztikusan összefoglalja, hogy „Katona Éva válogatásával bebizonyította, hogy a Sóvidék nemcsak Erdély, a magyar nyelvterület egyik kis – úgymond – szivárványos tájegysége, hanem költői ihletforrás, versekben tündöklő tájegység. Micsoda föld lehet, amelyhez ilyen hűséggel lehet ragaszkodni? Csodálatos föld. Ahogyan az antológia huszonnégy szerzője versekben vallja: a követ termő, sziknyós, agyagos földbe beletemetik az ősöket, szülőket, testvéreket, rokonokat, s kikél belőle a legszebb, az egyik legszínesebben pompázó népművészet, a töredékeiben is páratlan néptánc, viselet és immár lassan száz esztendeje: a költészet maga. Katona Éva válogatásában a »sóvidékiséget«, az itteni földhöz, emberekhez, hangulatokhoz való ragaszkodást apáról fiúra testált örökségként definiálja.” Vagyis a Sóvidéken a néplélek világi vetülete materializálódik – Csíksomlyón viszont a legmélyebb vallásosság, istenhit. Mirk László válogatott 101 Csíksomlyóról szóló verset és éneket, a kötet előszavát is ő írta, fontosnak tartva hangsúlyozni, hogy „Csíksomlyó századok óta szakrális központ. A csodatevő kegyszobor – Szűz Mária a karján ülő Kisjézussal – pünkösd szombatján tíz-, sőt mostanság százezrével vonzza a hívőket, Somlyót az erdélyi katolikusság, sőt az összmagyarság legnagyobb zarándokhelyévé avatva.”

A köteteket nézegetve legelőször az tűnt fel, hogy talán nincs is olyan szerző, aki mindkét antológiában szerepelne – milyen jó, hogy ennyire gazdag az irodalmunk! Nem tudom, hogy milyen kötettel ünnepli majd a kiadó a sorozat tizedik születésnapját (lehet, még nem is gondoltak erre), de hogy megéri a tizedik évfordulót, azt biztosra veszem egy ilyen „céltudatos, önmegvalósító” sorozatról. És abban is biztos vagyok, hogy amint az eddigi köteteket, úgy az elkövetkezőket is szeretni fogja mindenki, akinek szívügye az erdélyi líra.

111 vers a Sóvidékről. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010; 101 vers és ének Csíksomlyóról. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010