Egy színházrajongó kárpitosmester

Az About Übü című, Sorin Militaru rendezte darab bemutatóját követően Győri Miklóst is színpadra szólították, hogy a színházban kifejtett lelkiismeretes tevékenységének elismeréseként Hűségdíjjal jutalmazzák.

„Nagy meglepetés volt számomra a díj, reszketett a lábam, amikor fel kellett mennem a színpadra, pedig ismerem a nézőteret, a színpadot, a színházat nagyon jól, most mégis alig tudtam lépni” – mondta lapunknak az immár nyugdíjas színházi kárpitos. Elmondta, a két évtized alatt nyolc igazgatója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznak, és valamennyi a saját csapatával dolgozott, saját stílust alakított ki, amit „lent” a műhelyek dolgozói is nagyon jól észleltek. Hozzávetőlegesen évente húsz díszletet készített Győri Miklós, ami azt jelenti, hogy több mint négyszáz díszleten hagyta ott a keze munkáját.

Győri elmesélte, a darab kiválasztását követően, a díszlettervező a rendezővel, a produkció-vezetővel, a gazdasági igazgatóval, illetve az összes műhely munkatársával leül, hogy megtárgyalják a teendőket. Elmagyarázza, hogy az adott darabhoz milyen díszletet képzelt el, amit a költségvetés kiszámítása követ az anyagszükséglet alapján. Azt jóváhagyja a gazdasági vezetőség, vagy előfordul, hogy lefarag a költségvetésből, és akkor a díszlettervező és a szakemberek újból megbeszélik, mi az, amin változtatni lehet, amit másképp csinálnak, hogy kevesebb pénzbe kerüljön.

Ezenkívül ahhoz, hogy a díszlet pontosan megvalósulhasson, találjon a tervező elképzelésével, a kárpitos pontos leírást, illetve rajzot kér, hogy annak alapján dolgozhasson. Ha elkészült a díszlet, a produkciós felelős veszi át, majd a színpadi munkások az összes műhely szakembereivel közösen állítják össze. Győri elárulta, az is megesett, hogy nézőként egy-egy előadáson észrevette a hibáit, azt, hogy mit kellett volna másképp csinálni.

Külön szakma a színházi kárpitosság

A kezdetekről szólva, a Búzaházán született Győri Miklós elmondta, szakiskolában tanulta a mesterségét, előbb az egyik marosvásárhelyi szövetkezetnél dolgozott, majd amikor a 90-es években egyre kevésbé becsülték meg a szakmát, jelentkezett a színházban meghirdetett állásra.

„Az elődöm, Ipó István kiváló kárpitos volt, öt évig dolgoztunk együtt, bevezetett a színházi kárpitosságba, mert ez egy teljesen más szakma, nem olyan, mintha egy gyárban dolgoznánk” – magyarázta, hozzátéve, hogy ha nem ért valamit a tervből, akkor megkérdezi a díszlettervezőt, egyeztet vele. Bartha Józsefet, László Ildikót, Labancz Klárát említette, akikkel maradandó élmény volt a munka, illetve a legutóbbi produkció, a Sorin Militaru rendezte About Übü díszlettervezőjét, Cristian Marint.

Új korszak a teátrumban

Győri Miklós felidézte azt a délelőttöt is, amikor Tompa Miklós a halála előtti nyáron lement a műhelybe, és egy órán át mesélt. Életről, toleranciáról beszélt, „hatalmas ember volt, intelligens”. A már eltávozott színészek közül többek között Ferenczy Istvánra, Hunyadi Lászlóra emlékszik szívesen Győri.

Négy éve új korszak kezdődött a színházban a jelenlegi igazgatóval, aki „átalakította” a színházat, megköveteli a rendet, a pontosságot, „ha kitűz egy időpontot, akkor azt be is tartja”. „Ilyen rég nem volt, hogy egy hónappal egy előadás előtt nem lehet már jegyet kapni. Minden Gáspárik Attilát igazolja” – mondta a kárpitosmester, aki Keresztes Attila művészeti vezetőről is elégedetten szólt, jó rendezőnek és jó embernek tartja.

A nyugalmazott mester elmondta, hogy ezentúl idős szüleivel, illetve idős anyósával szeretne még több időt tölteni. Ezenkívül marad a színház, ahová ezután leginkább nézőként fog járni, ahogy azt eddig is tette, hiszen, már fiatalkora óta színházrajongó, irodalomkedvelő ember, aki soha egy előadást sem hagy ki.