Egy irodalmi Nobel-díjas életútja

Be sem fért minden érdeklődő a kolozsvári Német Kulturális Központ és a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem által közösen szervezett eseményre. A szervezők elmondták: a kiállítás egy hónapja alatt több kísérő rendezvényt, köztük egy műhelymunkát is szerveznek a tárlat termében, hogy a látogatók többször is visszatérjenek, ne csupán egyszeri alkalommal tekintsék meg a kiállítást.

Nyitásként Herta Müller stockholmi, a Nobel-díj átvételekor mondott beszédét vetítették le, majd Ernest Wichner, a Literaturhaus Berlin igazgatója, az írónő személyes ismerőse és Corina Bernic – a Müller-szövegek román fordítója – beszélgetése avatta be a nézőket a kulisszatitkokba. A beszélgetésen elhangzott: Herta Müller, mielőtt írásra adta volna a fejét, egy romániai sodronygyárban dolgozott fordítóként, ugyanis az egykori Kelet-Németországból (Német Demokratikus Köztársaság) is érkeztek alkatrészek, a hozzájuk tartozó használati utasításokat, technikai leírásokat kellett lefordítania.

Itt tapasztalhatta meg testközelből a kommunista rezsim embertelenségét is. Télen fűtetlen műhelycsarnokokban dolgoztak az emberek, az ablakok be voltak törve, az áramszolgáltatást órákra leállították. Amikor a titkosszolgálat be akarta szervezni besúgónak, Herta Müller egyenesen megmondta a szekus tisztnek: azért nem súg be, mert nem ilyen a természete. Ettől a pillanattól kezdve persze a rendszer ellenségének számított.

A sors iróniája, hogy amikor 1987-ben sikerült disszidálnia az akkori Nyugat-Németországba (Német Szövetségi Köztársaság), az ottani titkosszolgálat nézte őt kommunista kémnek. Szóba került Radu Tinu egykori temesvári titkosszolgálati főnök is, aki a mai napig büszke arra, hogy személyesen szerelte fel a lehallgató készülékeket Herta Müller egykori lakásában. Corina Bernic megjegyezte: Tinu ma is él és virul, igazgató az egyik temesvári gyárban.

A beszélgetés során ugyanakkor Müller irodalmi tevékenységét is részletesen bemutatták, videobejátszásokkal szemléltetve. A német írónő egyik nyilatkozatában arra a kérdésre, hogy egyfajta kulturális ellenállásnak tartja-e, hogy ő és több társa nem a kommunista rendszer szája íze szerint írt, határozottan kijelentette: nem! Hozzáfűzte: az, amit ők tettek, önkifejezés volt, nem ellenállás. A saját önbecsülésük mellett tartottak ki, nem a rendszerrel szemben fejtettek ki ellenállást. A tárlat április 4-éig, naponta 10 és 16 óra között látogatható.