Drámaíró szak indulna ősztől Marosvásárhelyen

„Szinte természetes, hogy megkerestek, hiszen Marosvásárhelyen születtem, és az egyetemmel is, a Tompa Miklós Társulattal is voltak, vannak munkakapcsolataim, több előadásom vendégszerepelt Vásárhelyen, rendeztem is a városban. Amikor Gáspárik úr februárban felkért, hogy irányítsam a leendő szakot, azonnal elfogadtam a felkérést. Mindig is foglalkoztatott a drámaírás tanítása, a budapesti színművészetin már évek óta tartok írásgyakorlatot színészeknek, dramaturgoknak” – magyarázta Kiss.

Mint mondta, szerencsés párosítás, hogy ő mint rendező-drámaíró és Hatházi András mint színész-drámaíró együtt dolgozhatnak, hiszen így a diákok egy jelenetről két különböző nézőpontot kaphatnak. Kiss Csaba egyébként a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Hatházi pedig a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színházművészeti Karának magyar tagozatán tanszékvezető, így mindkettejüknek jelentős tapasztalata van a tanítás terén. Kiss Csaba elmondta, tervei szerint havonta 3-4 napra utazna Vásárhelyre, hogy megtartsa előadásait, de két tanársegédje folyamatosan írásgyakorlatokat ad a diákoknak, ezek értékelése, továbbfejlesztése e-mailen keresztül zajlana.

Valóság mint téma és kimaradt szcénák

„Háromféle drámaírói gyakorlatot tartok fontosnak: az első a valósághoz, a napi élethez kötődik, azaz a hallgatóknak az utcán, buszon, otthon, a folyosón stb. hallott valódi párbeszédeket kell rögzíteniük és közösen jelenetté továbbépíteniük. Nemcsak a valóság mint téma érdekel, de az élő, létező nyelv, az emberek által használt nyelv is. A második típus a stílusgyakorlat, amikor egy adott író vagy kor modorában kell jelenetet írniuk – ide tartoznak a drámákból „kimaradt” szcénák, például mi hangzana el Júlia és Rómeó apja között, ha találkoznának a fiú száműzetése után. Itt a dramaturgiai fantázia mellett az adott írói nyelv ismerete, használata is fontos. Úgy gondolom, ebben a gyakorlatban nagy szerepe lesz a Csehov-novellák dramatizálásának, de krimivel és vígjátékkal, antik görögök parafrázisával és szociokörnyezetben zajló, Éjjeli menedékhely-jellegű drámákkal is fogunk foglalkozni. A harmadik típusú írásgyakorlat az énről, az egóról, a személyes szféráról szólna, vagyis a hallgatóknak saját, megélt tapasztalataikat, élményeiket kell jelenetbe foglalniuk” – magyarázta Kiss.

„Drámai” honlap – jelenidejűség

A rendező tervei szerint az osztály létrehozna egy saját „drámai” honlapot is, ahová folyamatosan feltöltik az újonnan születő szövegeket, azok különböző változatait, hogy bárki betekinthessen, sőt akár hozzá is szólhasson az osztály által végzett munkához. „A drámaírásnak mindig is létfeltétele volt a nyilvánosság, a jelenidejűség. Az utókornak vagy az asztalfióknak csak végső esetben ír drámát az ember. A honlap – ha jól működik – lehetőséget is biztosít a hallgatóknak, hogy a közönség, a szakma vagy az egyes színházak felfigyeljenek rájuk. Terveim szerint az órákon született jeleneteket a hallgatók színpadra is állítanák, és első évben ők maguk is játszanák el őket, hogy megérezzék, milyen érzés egy drámai szituációt feszültté, élővé tenni” – tette hozzá Kiss. Az anyagi lehetőségek függvényében rendszeresen szeretnének meghívni magyarországi és erdélyi drámaírókat, hogy a hallgatók minél többféle írói világlátást megismerjenek, és közvetlen kapcsolat szülessen a fiatalok és a már befutott, játszott drámaírók között. Az erdélyi színpadi szerzők közül Kiss elsősorban Szőcs Gézát, Visky Andrást és Láng Zsoltot nevezte meg.

„Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a tehetséget nem az egyetem adja, de a meglévő képességeket mindenképpen fejleszteni lehet. A szak jövőjét, sikerét az fogja eldönteni, hogy a mostani első felvételin lesz-e legalább 6–8 valóban tehetséges jelentkező, akik két év múlva, a záróvizsgájukon színpadképes szövegekkel, élvezhető jelenettel, stílussal és mondanivalóval zárják az első drámaírói mesterszakot” – mondta végezetül Kiss Csaba.