Csángóbál virtuózokkal és amatőrökkel

Több százan mulattak szombaton este a budapesti Petőfi-csarnokban rendezett 17. Csángó bálon, amelyet idén Petrás Incze János klézsei pap 200. születési évfordulójának szenteltek a szervezők, a Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület.

A cél változatlan, jelezték a közkedvelt rendezvény házigazdái: felhívni a közvélemény figyelmét a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető, kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra, ugyanakkor újabb támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását és felemelkedését célzó erőfeszítésekhez. Az idei bál műsorszerkezete sem tért el különösebben a korábbi évek hagyományaitól – az első programpontot leszámítva. Az est ugyanis a Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, Finnország korábbi kulturális minisztere, az Európa Tanács Tudományos, Kulturális és Oktatási Bizottságának volt tagja köszöntőbeszédével kezdődött, akinek tavaly megjelent, Csángó körkép című munkája újabb kiadást ért meg. A folytatásban Diószegi László rendezésében félszáz táncos, zenész és énekes révén a közönség bepillantást nyerhetett a csángó zene- és tánckultúrába, Csoma Gergely ihletett előadásában pedig Petrás János levelei rajzolták fel a csángóság 19. századi képét.

A lényeg azonban csak ezután következett. A bál fokozatosan felöltötte a mulatság jellegét, több együttes és zenekar produkciójára százak kapcsolódtak be a közös táncba. Barátok találtak egymásra, új ismerettségek szövődtek, mint egykoron a zárt, de mégis nyíltszívű csángó társadalomban. Régi táncházasok és kíváncsi kezdők egyaránt részt vettek a multaságban. Az idő előrehaladtával egyre inkább előtérbe kerültek a profi táncosok – köztük a Felszállott a páva című vetélkedő sztárjai –, akik révén a zenekarok előtt elkezdődött a legények igazi virtuóz vetélkedése – akár egy igazi bálban. Sűrű hóesésben búcsúztak egymástól hajnalban a legkitartóbbak. Egyesek autóbuszon indultak hazafelé, a messzi Csángóföldre, a helyiek pedig a 70-es trolibuszon zsúfolódtak össze a jövőre, veletek ugyanitt elcsépelt, mégis lélekmelengető búcsúval.