Bemutatták a Végítéletet

„A rendszerváltással kapcsolatban többször feltehetjük a kérdést: vajon nem színjátékot látunk-e? – kezdte beszédét a bemutató egyik díszvendége, Németh Zsolt magyar országgyűlési képviselő, a határon túli magyarsággal foglalkozó bizottság elnöke. – Lehetséges-e, hogy az egészet a posztkommunista erők rendezték, mint egy tragikus előadást?”

A magyarországi politikus feltette a kérdést: melyik volt a színpad, és melyik a valóság: az 1989. decemberi bukás, vagy az 1990-es marosvásárhelyi fekete március? Ugyanígy fából vaskarikának tűnhetett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség későbbi kormányra kerülése is, de éppígy lehetett ez Temesvár örökségének kiteljesedése – tette hozzá.

„Az 1989-es forradalom nem elsősorban valami ellen, hanem valamiért tört ki: igazi képviseletre van szüksége a magyarságnak és Románia egész népének, nem pedig olyan díszpintyekre, akik a kommunizmus idejében is léteztek. Ha a kisebbséget kizárják az államvezetésből, a demokrácia színjátékká silányodik” – zárta beszédét Németh Zsolt.
Tolnay István, a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőtanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény is egyidős a rendszerváltással, hiszen épp húszéves lett idén – bár eredetileg Sulyok István Református Főiskola néven alakult.

„Úgy tekintek az itt egybegyűltekre, mint annak idején temesvári gyülekezetemre” – vallotta Tőkés László európai parlamenti képviselő. Hangsúlyozta: ő soha nem volt magányos harcos a forradalomban. A rendszerváltás a közösségi szellem diadala volt, ez volt Isten csodája – fogalmazott Tőkés.

Székelyhidi Ágoston színdarabjában ő maga nem jelenik meg, mégis központi figura. A titkosszolgálatnak jelentő, emellett pedig a külföldi újság helyi tudósítóját is információkkal segítő kocsmáros Tőkés parókiájára lát az ivó ablakából. Figyel, filmez, rögzít – legalábbis annyit, amennyi kielégíti kegyetlen szekus tisztjének igényeit, őt magát és saját informátorait viszont még nem sodorja veszélybe.

A falvak lerombolására vonatkozó végítélet pedig már megszületett: 1989. december 16-át írunk. Ám a kocsmáros nem tarthatja sokáig titokban a kettős játékot, amit űz, s amely hamarosan arra kényszeríti, hogy gyerekkori jó barátját mártsa be.

A parancsnak pedig maga és családja érdekében engedelmeskedni kell. Az előadást a nagyváradi Meleg Vilmos rendezte, a kocsmáros szerepében a debreceni Dánielfy Zsoltot láthatta a közönség, a szekus tisztet az esztergomi Horányi László, míg az újságírót az egri Szíki Károly alakította.