B. Nagy Margitra emlékeztek

A vásárhelyi Barokk Év keretében ezúttal a szervezők, előadók a 2007-ben elhunyt B. Nagy Margit művészettörténészre emlékeztek. A konferencia házigazdája, Orbán János vásárhelyi történész úgy véli: B. Nagy Margit munkája utat mutatott az erdélyi művelődéstörténetben, amelyen ma is haladnak a kutatók. A főszervező Kovács András, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány elnöke méltatta B. Nagy Margit munkásságát. Erdélyben évtizedeken keresztül ő volt az egyetlen magyar művészettörténész. Kecskeméti és marosvásárhelyi tanulmányait követően a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója, majd tanársegédje volt. Az egyetemről való eltávolítása után a Román Akadémia kolozsvári fiókjának kutatójaként került az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) egykori, az Akadémiai Fiók felügyelete alá került levéltárába, majd nyugalomba vonulásáig a kolozsvári Akadémiai Fiók Történeti és Régészeti Intézetének kutatójaként dolgozott. Első nagyobb tanulmánygyűjteménye a Reneszánsz és barokk Erdélyben, ezt követte a Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták, valamint a Stílusok, művek mesterek című kötete.

Entz Géza történész a Krónikának elmondta: \"B. Nagy Margitnak jelentős szerepe volt az erdélyi barokk és klasszicizmus kutatásában. Módszertani újításokat vezetett be, emellett egy olyan életművet hagyott ránk, amelyre fel kell hívni a fiatalok figyelmét, akik folytathatják a kutatást.\"

\"Ő két dolgot fedezett fel: hogy az adott körülmények között az erdélyi művészettörténettel csak úgy lehet foglalkozni, ha beássa magát a levéltárba, főleg az erdélyi családi levéltárakba, másrészt ha gyalogszerrel, néha szekérrel, majd a fia Trabantjával felkeresi a még meglevő romokat. Több mint nyolcszáz műemlékről voltak adatai\" – mesélte Benkő Samu művelődéstörténész, B. Nagy Margit férje. Fiuk, Benkő Elek régész, aki jelenleg Magyarországon él, korábban pedig a székelykeresztúri múzeum régésze volt, elmondta, szerinte édesanyja azért hagyta abba a kutatómunkát a 80-as évek elején, mert nem jutott hozzá a külföldi, késő reneszánszszal és barokkal foglalkozó szakirodalomhoz, másrészt ekkortól a kolozsvári levéltár gyűjteményéhez sem fért hozzá korlátlanul, nem tanulmányozhatta például a még rendszerezetlen anyagot. Ezután csak könyvszerkesztéssel foglalkozott, Kelemen Lajos irataiból adott ki például két kötetet.

A konferencia során számos hazai és magyarországi művelődéstörténész tartott előadást olyan témakörökben, mint az erdélyi famennyezetek ornamentikája, a gyulafehérvári Batthyáneum csillagvizsgálója, a Bánság és a Partium klasszicista kastélyépítészete, protestáns templomfestés Erdélyben és Magyarországon, vagy a brassói Fekete templom 18. századi kőfaragványai. Az előadók tanulmányi kiránduláson is részt vettek Marosvásárhelyen, illetve a Sáromberke–Gernyeszeg–Szászrégen–Marosvécs-útvonalon.