Hirdetés

„Mi a fene is történik az emberrel?”

•  Fotó: Biró István

Fotó: Biró István

Második alkalommal rendez a székelyudvarhelyi színházban Hatházi András kolozsvári színész-rendező, aki jelenleg az évad legújabb előadásán, Garaczi László és Toepler Zoltán Brahms és a macskák című művének színrevitelén dolgozik együtt a Tomcsa Sándor Színház társulatával. A produkciót a tervek szerint március elején mutatják be. Nemcsak az Udvarhelyre szabott kortárs előadásról, hanem a színház világáról és szerepéről is beszélgettünk a vendégrendezővel.

Veres Réka

2016. január 21., 12:312016. január 21., 12:31

– A közönség nagy része a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészeként ismeri, de emellett egyetemi tanár, író és rendező is. Hogyan találkoznak ezek a „szerepek\"?

– Nem mondhatom azt, hogy gyerekkorom óta ezt akarom csinálni. Sőt sokszor most sem vagyok meggyőződve arról, hogy ide, a színházhoz tartozom, bár miért ne tartoznék? Számomra a színészet ugyanolyan eszköz, mint amikor írok vagy tanítok. Az első rendezésem elsőéves egyetemista koromban volt, az egyik jelenet kidolgozását bízták rám, azóta is érdekel, hogy egy rendező mit is csinál. Egyetemi vizsgaelőadásokat is volt alkalmam rendezni, az elején a kolozsvári színházban is volt néhány kísérletem, aztán ez feledésbe merült.

Most a körülmények úgy hozták, hogy ismét elkezdtem a színháznak ezzel az oldalával foglalkozni. Volt egy csomó olvasmányélményem az utóbbi időben, elkezdett komolyan érdekelni, hogy mi a fene is történik az emberrel.

Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy megint a rendezés felé fordultam. Író ellenben mindig szerettem volna lenni, de valójában írónak sem mondhatom magam.

– Van átfedés a színész énje és a rendező énje között? Hogyan hat egymásra a kétféle tapasztalat?

– Amikor színész vagyok, igyekszem nem rendező lenni, viszont amikor rendezek, nem tudom megkerülni a színészt. Úgy rendezek, mintha ott lennék a színpadon a színészekkel, nemcsak külső szempontból tekintek a jelenetre. Színészként viszont nem akarok beleszólni a rendező munkájába, mert elfogadom, hogy ki-ki másként dolgozik.

– Sok elismert rendezővel dolgozott együtt színészként Kolozsváron, ki hatott önre a legjobban?

– A legutolsó, híresebb rendezővel történt együttműködés volt a legnagyobb élmény számomra: Matthias Langhoff volt az, akivel egy olyan pillanatban találkoztam, amikor azt hittem, rossz irányba megyek, rosszul gondolkodom a színházról. Ez a találkozás reveláció volt. Első pillanattól éreztem, hogy talál a gondolatmenetünk, bár érdekes módon sosem tudtunk közvetlenül beszélni, ő kizárólag németül és franciául beszél, én meg angolul, magyarul és románul.

– Új egyetemistákkal vagy egy új társulattal nehezebb dolgozni?

– Attól függ, mennyire vannak meggyőződve arról, amit tudnak. Egy olyan ember, aki tud, azzal sok mindent nem lehet kezdeni, mert nehéz átformálni a tudását. Inkább szeretek azzal dolgozni, aki kíváncsi, inkább ő a partnerem, hiszen el tudja felejteni, amit tud. Számomra fontos a jelen, a tudásunk pedig mindig a múltban van, én nem ahhoz akarok viszonyulni, hanem olyan akarok lenni, mint a gyerek, aki képes újra felfedezni, és ugyanazzal a játékkal képes újból meg újból játszani.

– Az udvarhelyi társulatot hogyan látja korábbi rendezése, A lovasok óta (2013)?

– Most új emberekkel is dolgozom, de az azóta távozó emberek is hiányoznak. Az utóbbi napok alatt azt tapasztaltam, hogy ugyanolyan kíváncsiak és nyitottak, mint a korábbi találkozásunkkor. Öröm velük dolgozni.

– Mennyire befolyásolta, hogy kisebb társulat?

– Ez csak annyiban befolyásolja a munkát, hogy ki lehet osztani a darabot, vagy sem. Én a Liliomot javasoltam, de a szereposztáskor kiderült, hogy nincs elég ember. A minőség azonban nem a létszámtól függ.

– Végül hogy esett a választás a Brahms és a macskákra?

– Én jöttem a javaslattal, egy időben azt gondoltam, hogy magyar darabokat szeretnék rendezni, mert nagyon fontos volt azon a nyelven olvasni, amelyen íródott. Nem ismerem Garaczi László valamennyi darabját, de amikor korábban a magiszteris hallgatókkal a Plazmán dolgoztunk, nagyon megszerettem az alkotói világát.

– A szinopszis szerint a jelenben Székelyudvarhelyen játszódik a darab. Hogyan került Udvarhelyre a cselekmény?

– Számomra minden most történik, a jelenben, ezért ezt a darabot is átírtuk Udvarhelyre. Az összes más helyszínre utaló megnevezést átírtuk udvarhelyire, így megjelenik a Kőkereszt, a Tölgyes és a Szentimre utca is. Bizonyos helyi problémák is megjelennek. Például a nyitójelenet egy vita, amit udvarhelyibbé akartam tenni, kiderült, hogy itt az építkezésekkel probléma van, így került bele az övezeti városrendezési terv (PUZ). Az előadás azonban nem kizárólag Udvarhelyről szól, hanem arról, hogy ebben a pillanatban emberek gyűltek össze a színházban. Az, hogy a városra van szabva, azt a célt szolgálja, hogy rájöjjenek a nézők: róluk szól.

– Mennyire befolyásolja a helyi közönség igénye az előadás létrehozásában?

– Mindenképp számít a közönség. Három problémám van a színházzal: egyrészt, hogy ki van jelen a színpadon – ez is felvetődik az előadás során –, az ismétlés problémája, illetve a közönség. Utóbbitól nem tudok elvonatkoztatni. Ez az előadás olyan lesz, mintha egy próbára menne be a néző. Erre fel is fogjuk hívni a figyelmét, de nem kell félni, nem rángatják fel az embereket a színészek a székekből. A közönséget közönségnek szeretném tekinteni, de szeretném, hogy ők is tudják: tisztában vagyunk vele, hogy ott vannak. Beszélgetünk, és el is várjuk, hogy válaszoljanak, ahogy egy adott pillanatban kell is válaszolniuk az előadás során.

– Hogyan hat a mai emberre a színház?

– Előbb engednie kellene, hogy hasson rá a színház. Nem igazán hagyja, beül a sötétbe, ahol békén hagyják, majd az agyával véleményezi az előadást, és szégyelli, ha véletlenül mégis hatott rá érzelmileg. Azt hiszi, érteni illik az előadást, ám én nem ezt akarom, hanem hogy valami történjen benne a színház hatására, és ne tudja megfogalmazni, mi az. Én valami olyasmit keresek a színházban, amit nem tudok szavakkal megfogalmazni. A független társulatok kísérleteznek inkább ezzel, a kőszínházak kevésbé, hiszen a köz tartja el, így olyan előadásokat kell színpadra vinniük, amelyek lehetőleg minél több embernek tetszenek.

Szerintem azonban kényelmetlenebbnek, őszintébbnek kell lennie a színháznak, mint egy puszta esztétikai megnyilvánulás. Ebben a pillanatban inkább az utóbbit látom a színpadokon. Ezzel szemben a független társulatokat nem köti semmilyen követelmény, és igazán mellbevágó kísérletekkel állnak elő folyamatosan. Lehet majd beleöregednek, de mindaddig hatnak, amíg megvan a kíváncsiságuk, és sikerül a nézőket is kíváncsivá tenniük.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 01., szerda

Értékmentő, -gyűjtő, -őrző és továbbadó munkát végez az Erdélyi Zeneszerzők Archívuma

Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.

Értékmentő, -gyűjtő, -őrző és továbbadó munkát végez az Erdélyi Zeneszerzők Archívuma
Hirdetés
2026. március 31., kedd

Fesztiváldíjas lett az Aradi Kamaraszínház Tatabányán, ahol bemutatták a „Harsányi-összest”

Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.

Fesztiváldíjas lett az Aradi Kamaraszínház Tatabányán, ahol bemutatták a „Harsányi-összest”
2026. március 30., hétfő

Gyermekoperát mutatnak be Kolozsváron ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében

Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.

Gyermekoperát mutatnak be Kolozsváron ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében
2026. március 30., hétfő

Meghalt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító

Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.

Meghalt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító
Hirdetés
2026. március 29., vasárnap

Kallós 100: nyitógálával rajtolt el az emlékév Kolozsváron

Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.

Kallós 100: nyitógálával rajtolt el az emlékév Kolozsváron
2026. március 27., péntek

Ment-e a színház által a világ elébb? – Bogdán Zsolt színművész világnapi kérdésfelvetései

Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.

Ment-e a színház által a világ elébb? – Bogdán Zsolt színművész világnapi kérdésfelvetései
2026. március 26., csütörtök

Színházi világnap: gazdag programkínálattal ünnepelnek Sepsiszentgyörgyön

Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.

Színházi világnap: gazdag programkínálattal ünnepelnek Sepsiszentgyörgyön
Hirdetés
2026. március 24., kedd

Kolozsváron és a közmédián is tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt

A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.

Kolozsváron és a közmédián is tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt
2026. március 24., kedd

Kritikusok emberközelben – Új beszélgetéssorozatot indít az Erdélyi Magyar Írók Ligája

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.

Kritikusok emberközelben – Új beszélgetéssorozatot indít az Erdélyi Magyar Írók Ligája
2026. március 23., hétfő

Szatmárnémetiben rendez Ionesco-darabot Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója

Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.

Szatmárnémetiben rendez Ionesco-darabot Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója
Hirdetés
Hirdetés