A MAMŰ történetét bemutató kiállítás nyílt Marosvásárhelyen

A több ezer fényképet és kéziratot felsorakoztató tárlaton a MAMŰ egyik alapító tagja, Irsai Zsolt kalauzolt végig. A kiállítás ötlete az egyetem rektorától, Gáspárik Attilától származik, a hatalmas anyagot Irsai Zsolt állította össze, és rendszerezte.

A MAMŰ Társaság az Apolló-kör és a 35-ös Műhely tagjaiból verbuválódott. A 35-ös Műhely etnikailag vegyes volt, a MAMŰ-sök 90 százaléka magyar nemzetiségű volt – mesélt a kezdetekről Irsai.

A MAMŰ nevét Ágoston Vilmos írótól kapta. Az első kiállításukat 1978-ban láthatta a közönség, majd ezt számos tárlat követte. Eredetileg a társaság mintegy 30 tagot számlált, de a 80-as években ez a szám hatvanra emelkedett.

„A MAMŰ csoport szakmai megújulást hozott, igazodást az európai tendenciákhoz: a lengyel plakátművészethez, a textilművészet új törekvéseihez, a magyarországi alternatív stílushoz való felzárkózást segítette elő. A műtárgyközpontúság helyett befogadtuk a filozófia, az utcai művészet, a land-art, a performansz hatásait” – magyarázta Irsai Zsolt. A MAMŰ-sök Bretter György filozófus tanítványai voltak a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, ő tanította „gondolkodni” a művészetis diákokat.

A MAMŰ szemben állt a merev szocreállal. A hatalom exponensei nem egyszer kifejezték, hogy tagjainak nincs helyük a hivatalos kánonban. „Ezért a Marosvásárhely közelében levő »vizes halmokon« gyűltünk össze, szellemi műhelyt teremtettünk magunknak. Hétvégeken, délutánonként tartózkodtunk ott 1976-tól 1984-ig” – mesélte Irsai. 1984-ben az erdélyi MAMŰ megszűnt, mivel rengeteg képzőművész kivándorolt az országból.

Az első MAMŰ-katalógus 1989 végén már Magyarországon jelent meg. A hetvenes évek végétől ez a társaság tette lehetővé a magyarországi művészcsoportok marosvásárhelyi látogatását. Ez sem tetszett a hatalomnak. A „szellemi vezetővel”, Elekes Károllyal tételesen is közölték, hogy a csoportosulás nem kívánatos. A hivatalos, gyűjteményes tárlatokból rendre kihagyták a MAMŰ-sök műveit.

Elekes Károly, Nagy Árpád Pika, Krizbai Sándor és Borgó György Csaba Munkácsy-díjas művészek ’84 után az anyaországban baráti társaságként éltették tovább a műhelyt. Már a marosvásárhelyi évek idején a szentendrei művészek, a Vajda Lajos Stúdió köre felkarolta a MAMŰ-t, onnan jött a rokon szellem, segítőkészség. Együttműködésükből jött létre az Unikornis kiállítássorozat, mely által a vásárhelyi szervezetet Magyarországon is megismerték. Ekkor született meg az ötlet, hogy újraszervezzék a műhelyt. Az új magyarországi MAMŰ-nek – mely immár Maszületett Művek Társaság – immár 120–130 tagja van. Galériát működtetnek, éves programokat dolgoznak ki, kiadványokat jelentetnek meg. Az új MAMŰ-nek még mindig van egy vásárhelyi magja, első elnöke Elekes Károly volt, most Krizbai Sándor vezeti.

A vásárhelyi tárlat több ezer fénykép, korábban megjelent cikk másolatából állt össze. Irsai Zsolt a látványtervezői szak diákjaival együtt állította össze az anyagot. „Egy klasszikus, műtárgyakból álló tárlat nem tudta volna megvilágítani a kultúrtörténeti jelenség hátterét. Ezért olyan struktúrát találtam ki, ami egyszerre mutatja meg a tenger morajlását, és cseppenként is megmutatja azt. Arcokból, nevekből, listákból, helyszínekből áll össze a tárlat” – mondta Irsai.

A kiállítás alapja Elekes Károly 16 ezer darabból álló gyűjteménye. A Nemzeti Kulturális Alap támogatta a gyűjtemény rendszerezését. Ezenkívül láthatjuk a MAMŰ-sök első katalógusát és azoknak a kiadványoknak a példányait, amelyekben róluk írtak, mint például Novotny Tihamér Szétguruló üveggolyók című vaskos kötetét, amely a MAMŰ és a Vajda Lajos Stúdió kapcsolatáról szól. Színházi előadásokból is láthatunk fotókat, hiszen a korabeli színészek, írók, képzőművészek hatottak egymás gondolkodására.

A MAMŰ-sök mindvégig a korán elhunyt Nagy Pált tekintették szellemi atyjuknak, ők járultak hozzá annak a marosvásárhelyi síremléknek a felállításához, amelyet Székely János író fia, Székely János Jenő készített. Amikor 30 évvel ezelőtt először állítottak ki közösen a Stúdió Színház előcsarnokában, Nagy Pált posztumusz tagnak nyilvánították.