A könyv ünnepe Marosvécsen

Idén a kastély kertjében, a Kós Károly tervezte Helikon-kőasztal, valamint Kemény János és neje, Auguszta asszony sírhantjának szomszédságában a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője, Nagy Miklós Kund, a Helikon – Kemény János Alapítvány kuratóriumának tagja köszöntötte az egybegyűlteket. A találkozón az alig néhány hete elhunyt Adamovits Sándor újságíróra, az alapítvány elnökére, az eddigi megemlékezések fáradhatatlan szervezőjére is emlékeztek. Az idei rendezvény A könyv ünnepe címet kapta, hiszen 85 éve alakult meg a Helikon-írók köteteit egykor kiadó Erdélyi Szépmíves Céh.

A jóság embere

Ötvös József református esperes a találkozón arra emlékeztetett, hogy 1923-ban Gernyeszegen egy református templom felújításakor Berde Mária mondta ki: talán itt kellene létrehozni az erdélyi Helikont. A gernyeszegi Teleki Domokos gróf azonban úgy gondolta, a húszas évek Erdélyében ezt nem lehet megvalósítani. Szerencsére jelen volt a huszonhárom éves Kémény János, aki felkarolta az ötletet. 1926-ban meg is rendezték az első marosvécsi írótalálkozót. „Báró Kemény János nem volt Isten, de Istennel járó ember volt, ezért a lehetetlen nála lehetségessé vált – mondta az esperes, hozzátéve „A báró már életében elnyerte »a jóság embere« megtisztelő címet, mert sokat jótékonykodott, tudta, hogy aki ad, az nyer”.

Az olvasás ünneplés

A Romániai Magyar Könyves Céh elnökét, a Mentor Kiadó igazgatóját, Káli Király Istvánt még Adamovits Sándor kérte fel arra, hogy bemutassa az Erdélyi Szépmíves Céhet. „A könyv maga ünnep, és ebből következik, hogy az olvasás ünneplés. Ünnepelni jó, főleg akkor, ha szabadon, kedvünkre tehetjük. És akkor most egy pillanatra képzeljük bele magunkat az első világháború utáni elődeink helyébe, akik egyszer csak arra ébredtek, hogy az önkényes történelemcsinálók szétszaggattak egy országot, és ők az egészből leszakított darabban rekedve egy idegen, ellenséges, teljesen más kulturális gyökerekből táplálkozó hatalom kiszolgáltatott alattvalói lettek” – ecsetelte Káli azt a kort, amelyben a céh létrejött. „Magába roskadt világban, magukba roskadt emberek között lelték magukat az erdélyi magyar írók” – fogalmazott Káli. Hozzátette, e letargikus idő jó írókat és jó műveket szült, viszont az íróknak, költőknek nem volt tőkéje, ezért a Trianon utáni időkben a könyvkiadás válságba került. Ebből a helyzetből jelentett kiutat az Erdélyi Magyar Szépmíves Céh, amely a könyveknek nemcsak a kiadását, hanem a forgalmazását is felvállalta. 1928-ban már 556 belföldi és 50 külföldi pártolója volt az erdélyi magyar könyvkiadásnak. Később ez a szám apadt, de a céh egész fennállása alatt tisztes megélhetést biztosított sok erdélyi írónak. A kiadó 20 év alatt 166 kötet jelentetett meg, és egy irodalmi lapot: az 1928-ban alapított Erdélyi Helikont is képes volt fenntartani. Káli Király István azt is szóvá tette, hogy sajnos jelenleg egyáltalán nem léteznek kultúrapártoló erdélyi magyar mecénások. 

Kopjafa az írók emlékére

A Kemény-kastély parkjában, a Helikon-asztal közvetlen szomszédságában Kemény János egyik unokája, Nagy Géza idén kopjafát állíttatott a Helikon-írók emlékére, melyet szintén szombaton lepleztek le testvérével, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténésszel. Vécsi Nagy Zoltán hangsúlyozta: „Jó érzés tudni, hogy a messze földről ide zarándokló magyarok azért jönnek el, mert fejet akarnak hajtani a magyar irodalom és a magyar nemzet jeles alakjai előtt, mert érezni akarják a hely szellemének rendkívüli kisugárzását.” Mesélt nagyapjukkal kapcsolatos élményeikről, aki mindössze 23 éves volt, de már aktív író, amikor 83 éve először vendégül látta az erdélyi magyar írókat, „akik ha nem is egy irodalmi irányban, de egy közös programban egyesültek a Helikon szabad keretei között” – idézte a művészettörténész Kuncz Aladárt. A kopjafát a Budapesten élő, erdélyi származású fafaragó, Ambrus Aladár készítette.

Adamovits Sándor emlékezete

A találkozó a marosvécsi református gyülekezeti házban folytatódott, ahol a résztvevők Adamovits Sándorra emlékeztek. Bögözi Attila újságíró bemutatta az általa szerkesztett Szellemi helyszínelés című most megjelent kötetet, amely Adamovits publicisztikai írásait tartalmazza. A Brassói Lapok főszerkesztője, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke, Ambrus Attila, valamint Sarány István újságíró Adamovits két korábbi kötetét, A vécsi vár vendégei, illeve a Helikoni nagyasszonyok című kiadványokat méltatta. A kötetek kapcsán Adamovitsról is többet megtudhattak a jelenlévők, akinek kitartó munkája eredményeként az utóbbi két évtizedben a Helikon-csoport ismét elfoglalta helyét az erdélyi köztudatban.

A találkozóra több egykori nagy íróegyéniség leszármazottja is hazalátogatott. Makkai Sándor unokája, Makkai Lilla, aki a magyarországi Kisorosziban református lelkész, elmondta, először vesz részt az ünnepségen. Berde László székelyudvarhelyi református lelkész, Berde Mária egyik oldalági leszármazottja arról értesítette lapunkat: pénzgyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy a Kolozs megyei, Kackón, Berde Mária szülőfalujában a templomot rendbe tegyék, és a parókián Berde-emlékszobát rendezzenek be.