A történetmondó szerepébe bújt Llosa Kolozsváron

A dél-amerikai írót Corin Braga, az egyetem Irodalom Tanszékének dékánja méltatta. „Mario Vargas Llosa többszólamú alkotása állandó védőbeszéd a fikció fontossága mellett az emberi lét meghatározásában. Abban a valóság az elképzelttel keveredik, az élet pedig a képzeleterő által teljesedik be” – értékelte a perui alkotó életművét Braga.

A Honoris Causa ünnepélyes átadása után Llosa a történetmondó szerepébe bújva időutazásra hívta a jelenlévőket, akik a fikció és az elbeszélés születésének lehettek tanúi. „Képzeljük el, ahogyan a bizonytalan körülmények között élő ősember történeteket mesélt a tűz köré gyűlt társainak. A kitalált eseményeknek, a képzelőerőnek köszönhetően megtapasztalhattak egy biztosabb, szabadabb, nyugodtabb és gazdagabb életet, amely potenciálisan elérhetővé vált. Az embert tulajdonképpen legősibb tevékenysége, a történetmesélés képessége különbözteti meg az állattól – a fantázia egy jobb életet mutatott, így lehetőséget adott arra, hogy kijöjjünk a barlangból” – fogalmazott Llosa.

Mint mondta, az író feladata, hogy a kitalált történéseket, a „kis hazugságokat” igaznak tüntesse fel alkotásában, hiszen az irodalomnak egyszerre kell szórakoztatnia és motiválnia a fejlődésre. Értelmezése szerint így az irodalom olvasása nem más, mint a valóság hiányosságainak felismerése. Az író rámutatott: a diktatúrák éppen azért harcoltak mindig is a fikció ellen, azért cenzúrázták a történeteket, mert felismerték társadalmi súlyukat, befolyásoló erejüket, veszélyesnek tartották az írókat, szellemi alkotókat.

„Szükségünk van álmodókra, olyan elbeszélőkre, akik az első mesélő ősember leszármazottai. Nem szabad hagynunk, hogy az irodalom eltűnjön, kiszoruljon az iskolákból és az egyetemekről, de azt sem engedhetjük, hogy manipuláló eszközzé váljon” – vallotta a 77 éves dél-amerikai író. Hangsúlyozta: az emberi evolúció és a történetmesélés együtt fejlődött, így kialakulhatott a szabad, önálló, a hatalom által nehezen átverhető, előítéletektől mentes egyén, aki országhatároktól függetlenül tiszteli és elfogadja társait. „A fikció része kell hogy legyen minden nyitott társadalomnak, hiszen az irodalommal céltudatos, a jobb életért cselekvő állampolgárok nevelhetők. Az irodalomnak köszönhetem életem legmélyebb és legfontosabb pillanatait – mint amilyen a kolozsvári díszdoktorrá avatás is” – hívta fel a figyelmet a Nobel-díjas alkotó.

Llosa már egy nappal korábban megérkezett a kincses városba, vasárnap ugyanis Az Ezeregyéjszaka meséi című drámájának bemutatóján vett részt feleségével együtt a román Nemzeti Színházban. Az előadás végén az író színészként is bemutatkozott a kolozsvári közönségnek, hiszen a szöveg utolsó sorait a darab főszereplőjével közösen olvasta fel. A perui szerzőt végül a színpadra is sikerült lecsábítani, ahol köszöntet mondott az állva tapsoló közönség fogadtatásának.

Mario Vargas Llosa kedden 12 órától közönségtalálkozón vesz részt a BBTE Irodalom Tanszékén, ahol Gabriel Liiceanu beszélget vele a legutóbb román nyelven megjelent műveiről. Az érdeklődőknek lehetőségük lesz kérdéseket feltenni Llosának, aki könyveit is dedikálja a beszélgetés végén.

A 77 éves írónak első, magyarul A város és a kutyák címmel megjelent regénye hozta meg az 1960-as években a nemzetközi elismertséget. 1995-ben megkapta a Cervantes-díjat, amely a legjelentősebb irodalmi elismerés a spanyol nyelven alkotóknak. Nobel-díjjal 2010-ben tüntették ki \"a hatalmi berendezkedések feltérképezéséért, és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért\".