A neveléstől a reformpedagógiáig

Az alsóbb társadalmi rétegek nevelési szokásairól nem maradt fenn forrás, az arisztokrácia levelezéséből, ránk maradt könyveiből, irataiból viszont tudjuk, mit olvastak a kiskorúak, milyen gyerekkönyvek, folyóiratok határozták meg a kort.

A Teleki Téka őrzi például alapítója, Teleki Sámuel levelezését fiaival, Domokossal és Ferenccel, akik tanulmányaikról, olvasmányaikról, szabadidős foglalkozásaikról számolnak be apjuknak, illetve az apa tanácsokat ad nekik. Ebből a levelezésből olvasott fel egy részletet Lázok Klára, a könyvtár vezetője, a kéthavonta sorra kerülő Beszélő könyvek rendezvény ötletgazdája és szervezője.

Mint mindig, hétfőn este is zsúfolásig telt a Téka freskós terme, a 18–19. századi gyereknevelés történetére sokan voltak kíváncsiak. A meghívott előadó arról beszélt, hogy míg a 18. századot a nevelés századának hívja a szakirodalom, a 20. század a gyerek évszázada megnevezést kapta, a reformpedagógia kialakulása miatt.

Az előadásban arról esett szó, hogy e kettő között mi történt, mitől változott meg a gyerek szerepe, hogy viszonyult a társadalom a gyerekekhez, a gyerekneveléshez. Jean Jacques Rousseau megfogalmazott egy új eszmerendszert a gyerekneveléssel kapcsolatban, ami az ő korában utópisztikusnak tűnt, ám a 20. században már kezdett megvalósulni.

„A gyerek büntetéséről szólva, az a javaslat született, hogy bízzuk azt a természetre. Például, ha betör a gyerek egy ablakot, akkor ne szidalmazzuk vagy verjük, hanem zárjuk a gyereket a kitört ablakú szobába, hogy megtapasztalhassa a hideget, a szelet, ami a betört ablak miatt van a szobában\" – magyarázta.

Ezzel szemben a 18. században, a nevelés századában Mária Terézia udvarában a gyereknek elsősorban jól kellett tanulnia, írnia, és leginkább a felnőtteknek szót fogadnia, erről tanúskodnak a korból fennmaradt levelek is. A lányok és fiúk nevelésében nagyok voltak az eltérések, a lányokat leginkább számolásra, illetve kézimunkára, a háztartásbeli dolgokra, vallásra tanították, míg a fiúknak pontosabb órarend szerint, sokkal több tanulnivalójuk volt.

Szó esett még a 19. század gyerekközpontúságáról, az első óvodák létrejöttéről, illetve arról a kettősségről, ami a kort jellemezte: részben védelmezték a gyereket, részben pedig dolgoztatták. Törvény született például arról, hogy a 7 éven aluliakat nem szabad dolgoztatni, ami azt is jelentette, hogy az idősebbek, 10–12 évesek akár családfenntartók is lehettek, bár a gyerekmunkáért kevesebbet fizettek a munkáltatók.

Az olvasási szokásokra kitérve a szakemberek a Weimarban megjelent Bilderbuch című folyóiratot említették az első, gyerekeknek szánt kiadványok között, Magyarországon 1843-ban jelent meg a Magyar Gyermekbarát című folyóirat, a „szívet nemesítő, gyönyörködtetve oktató\" olvasmányokkal, történelmi, természettudományi ismeretterjesztő írásokkal.