Meggyengült az orosz haderő?

A Dmitrij Medvegyev új orosz elnök beiktatása után két nappal tartandó parádé világos üzenetet hivatott küldeni a világnak: Oroszország ismét katonai nagyhatalom. Elõdje, Vlagyimir Putyin hétfõn mindazonáltal óva intett attól, hogy a felvonulást bárki kardcsörtetésnek tekintse; szavai szerint Moszkva senkit sem fenyeget. Jóllehet Putyin nyolcéves elnöksége alatt Oroszországban nyolcszorosára – mára évi 40 milliárd dollárnak megfelelõ összegre – emelkedett az orosz védelmi költségvetés, szakértõk szerint a hadseregnek még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy helyreállítsa a szovjet korban elért ütõerejét. Az orosz fegyveres erõk ma ugyanis csak halvány árnyékát jelentik a Vörös Hadseregnek – véli Vlagyimir Dvorkin nyugalmazott tábornok, a moszkvai védelmi minisztérium egykori fegyverzet-ellenõrzési szakértõje. A fejlesztésre szánt pénzek nagy részét egyes megfigyelõk szerint pazarlóan költötték el: fölemésztette a korrupció, az uram-bátyám viszonyok, a rossz vezetés. Jóllehet az orosz hadsereg jelenleg jobb állapotban van, mint a Szovjetunió felbomlását követõ években, helyzete jól példázza, hogy Oroszország képtelen volt az olajár-emelkedés révén az elmúlt nyolc évben befolyt busás bevételekbõl rendbe tenni elavult infrastruktúráját és intézményrendszerét. Az ország katonai költségvetése a hazai össztermék (GDP) közel 4,6 százalékára rúg – az arányokat tekintve ezzel nagyjából egy szinten van Kína és az Egyesült Államok védelmi kiadásaival. A tábornokok azonban nem engedik, hogy a pénz eljusson a „gyökerekhez”, ahol leginkább szükség van rá; emiatt az orosz gyorsreagálású erõk különösen rossz helyzetben vannak – véli Andrej Szoldatov biztonságpolitikai elemzõ. Putyin elnöksége alatt (összesen) mintegy 150 milliárd dollárnak megfelelõ összeget költöttek az orosz fegyveres erõkre, ám felszerelésük és létesítményeik túlnyomórészt a régiek maradtak. Új harci repülõkbõl és harckocsikból a hadsereg az elmúlt években mindössze néhány tucatot kapott, a még szovjet gyártmányú tengeralattjárók pedig gyakran szorulnak javításra, és ritkán futnak ki a tengerre. Az atom-tengeralattjárók új nemzedékének idén februárban hadrendbe állított elsõ példánya, a Jurij Dolgorukij nem vethetõ be, mert tervezett fegyverrendszere, a Bulava–M (Buzogány) típusú interkontinentális ballisztikus rakéta – NATO-kódjele SS-NX-30 – megbukott a teszteken. Oroszországban kötelezõ a sorkatonai szolgálat, az újoncokra sokszor brutális körülmények várnak. Az orosz lakosság számának csökkenése miatt apad a behívóparancsnok száma. Murray Feschbach, a washingtoni Woodrow Wilson nemzetközi kutatóközpont szakértõje szerint ma a behívott orosz újoncok egészségi állapota és képzettsége is elmarad a Vörös Hadsereg regrutáiétól.

A katonai távközlés szintén lemarad a nemzetközi versenyben: a GPS amerikai mûholdas helymeghatározóra adandó válasznak szánt orosz Glonassz-rendszer tervezett bevezetését, a szükséges berendezések hiányában, késõbbre halasztották.

Az orosz hadsereg az ország védelme érdekében egyre jobban támaszkodik nukleáris ütõerejére. Egyes elemzõk attól tartanak, hogy minél gyengébb lesz a hadsereg, Moszkva annál nagyobb késztetést érezhet arra, hogy válsághelyzetben bevesse e tömegpusztító fegyvereit.

A jövõben várhatóan miniszterelnökként tovább politizáló Putyinnak, illetve Medvegyev elnöknek hatalmas kihívásokkal kell szembenéznie, ha az orosz fegyveres erõket modern hadsereggé akarja fejleszteni. A tíz évvel ezelõtti helyzettõl eltérõen Oroszország ma azonban rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel (anyagi erõforrásokkal), mindössze politikai akarat szükségeltetik hozzá. Alekszandr Pikajev, a világgazdaságot és a nemzetközi kapcsolatokat kutató moszkvai intézet vezetõ katonapolitikai elemzõje szerint a (régi idõket idézõ) pénteki moszkvai katonai díszszemle azt mutatja, hogy e politikai akarat meg is van a moszkvai vezetésben. „A korábban térdre rogyott Oroszország mára felemelkedett, és kész mindent megtenni azért, hogy véleménye meghallgatásra találjon” – vélekedett.

MTI