Hiányoznak a jó tankönyvek

Tóth Andrea, a Barkaszói Középiskola igazgatóhelyettese és ukrán nyelv- és irodalomtanára az elsõk között volt, akik magyar nemzetiségûként mertek felvételizni az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán Filológiai Tanszékére. Ennek immár tizenhat éve.

„1991-ben, az ország függetlenné válásával egyidõben az oktatási tárca az orosz nyelvvel párhuzamosan bevezette az államnyelvet is az iskolákban – indítja beszélgetésünket a tanárnõ. – Mondanom sem kell, rengeteg nehézségbe ütköztünk. Párhuzamosan tanulni két szláv nyelvet, ha egy nyelvcsaládba tartoznak is, nem volt könynyû, hiszen a gyerekek állandóan keverték a szavakat. Szerencsémre elsõként az ötödik osztályban kaptam nyelvórákat, tehát az alapoktól kezdtem velük dolgozni, és így a megszabott tanterv mellett már a saját tapasztalataimat is használhattam.\" Mennyire volt nehéz magyarként egy felsõoktatási tanintézetben diplomát szerezni, kutakodom tovább a tanárnõtõl. Mint kiderült, Tóth Andrea a barkaszói két tannyelvû középiskola ukrán osztályaiban már megszerezte az alapokat.

„Amikor otthon szóba került, hogy magyar vagy ukrán osztályba írassanak a szüleim, végül az utóbbi mellett döntöttek – emlékszik vissza a pedagógus. – Anyanyelvemen már olvastam, így önszorgalomból igyekeztem pótolni mindazt, ami a magyar történelemmel és irodalommal kapcsolatos. Az egyetemen pedig soha nem voltak nyelvi gondjaim, hiszen beszéltem az orosz és az ukrán nyelvet is.\" Beszélgetõtársam a 10–11.-es magyar osztályokban, tehát az érettségi elõtt álló fiatalok számára oktatja az államnyelvet. Szerinte a mostani ukrán nyelv és irodalom tanterv egyáltalán nem felel meg a nemzetiségi iskolákban tanulók tudásszintjének.

„Én elhiszem, hogy szükség van grammatikára is, különösen azok számára, akik az emelt szintû érettségin ukrán tesztet írnak majd. Viszont a tankönyvek sem úgy vannak összeállítva, hogy fejleszthetné a beszédkészséget. Holott csak itt, az iskolában hallanak ukrán nyelvet. Otthon a szülõk nem tudnak segíteni a házi feladat megoldásában, hiszen mint említettem, korábban mindenki oroszt tanult. Az ukrán tévécsatornák filmjeit sem igen nézik, és nem olvassák az ukrán nyelvû szépirodalmi mûveket sem\" – magyarázza Tóth Andrea.

A nemzetiségi iskolákban oktató pedagógusokra így dupla teher nehezedik, hiszen a nyelvtani rész átadása mellett a beszédkészséget is fejleszteni kell. Hiába panaszkodnak sokan, hogy kevés az óraszám, emelni kellene. Nem azzal van gond, hanem az oktatási módszerrel.

„Lehet, hogy engem most sokan elítélnek ezért a gondolatmenetért, de több éves tapasztalatból mondom: valami más kellene. Az, hogy minden gyerek elõtt ott legyen az ukrán–magyar szótár, a jó tankönyv, ez utóbbi talán a legfontosabb. Én heti hat órában oktatom az ukránt, és ennél több nem is kell, mert a tanulónak akkor már nem jut ideje a többi tantárgy hatékony elsajátítására. Az idegen nyelv oktatásánál például másféle a tanterv, és heti három órában többet megtanulnak, mint az államnyelvbõl. Ott meg van szabva egy megtanulható szócsoport, amit folyamatosan ismételnek, és csak a minimális grammatikai részt veszik át\" – mutat rá a tanárnõ.

Mint kifejti, sok problémát okoz az ukrán irodalom oktatása is. A 10–11. osztályban négy-öt tankönyv jut a diákokra. Az 5., 6., 7. osztályosoknál ugyan mindenkinek van könyve, de a tanárnõ elõbb kénytelen magyarul elmagyarázni, mit tartalmaz az adott mû, hogy felkeltse iránta az érdeklõdést, és aztán röviden lejegyzetelik a füzetekbe. Majd szemelvényeket olvasnak belõle és elemzik. Tóth Andrea nem tartja igazságosnak, hogy az emelt szintû érettségin egyazon kérdéskört kapják majd a magyar anyanyelvû diákok, mint ukrán kortársaik. Tanárként persze buzdítja tanítványait, hogy meg kell próbálni a legjobbat kihozni magukból, emellett bízik abban is, hogy a minimális 124 pontot sikeresen megszerzik.

Fedák Anita, Kárpáti Igaz Szó