Halálos ítélet, másodszor

A vádlottak mindvégig azzal védekeztek, hogy őket kiáltották ki bűnbaknak a líbiai kórházakban uralkodó higiéniai körülmények miatt. Ügyvédeik közölték, fellebbezni kívánnak az ítélet ellen, mivel az eljárás nem volt korrekt. „Az ápolónők ártatlanságát bizonyító tényeket egyszerűen figyelmen kívül hagyták” – jelentette ki Emmanuel Altit, az ügyvédek egyike. A védelem egyébként azt igyekezett bebizonyítani a bíróság előtt, hogy a Bengáziban lévő kórházban, ahol a fertőzések történtek, már azelőtt jelen volt a HIV-vírus, hogy az ápolónők 1998-ban odaérkeztek volna.
Az ápolónők ártatlanságukat bizonygatták, és visszavonták korábbi vallomásukat, amelyet szerintük kínzással csikartak ki. A vádlottak mellett orvosszakértők is kiálltak, többek között a HIV-vírus francia társfelfedezője is mellettük tanúskodott. A Egészségügyi Világszervezet és az Ápolónők Nemzetközi Tanácsa leszögezte: az ítélet semmibe veszi a tudományos tényeket.
Az AIDS-ben elhunyt gyerekek szülei ugyanakkor elégedettek az ítélettel. Az ítélethirdetés közben néhányan fennhangon helyeseltek, a többiek pedig a bíróság épülete előtt gyülekeztek, kezükben transzparensekkel. „Az igazságszolgáltatás már másodszor mondott ítéletet a bűnösök felett, olyan büntetést szabva ki rájuk, amilyent megérdemelnek, mivel nem teljesítették kötelességüket, és eladták lelküket az ördögnek” – mondta az egyik elhunyt gyerek apja.  
A nyugati közvélemény mindvégig kiállt a vádlottak mellett, és szabadon bocsátásukat követelte. Georgij Parvanov bolgár államfő és Szergej Sztanisev miniszterelnök már az ítélethirdetés után közvetlenül bírálta a döntést, Ivajlo Kalvin külügyminiszter pedig „mélységesen kiábrándítónak” minősítette az ítéletet, megjegyezve, országa élhet vétójogával az EU és Líbia közötti párbeszéd témájában. Franco Frattini, az Európai Unió igazságügyi biztosa megdöbbenésének adott hangot, és arra szólította fel a líbiai igazságügyi szerveket, hogy vizsgálják fölül az ítéletet, amely „veszélyeztetheti az ország és az EU közötti együttműködést.” Az EU soros finn elnöksége elutasította az ítéletet, és felszólította Líbiát, részesítse kegyelemben az ápolónőket.
Líbia egyébként minden egyes áldozat családja számára tízmillió eurós kártérítést kért, cserében kilátásba helyezve a halálos ítélet megváltoztatását, ám Bulgária elutasította a kérést, mondván, ha fizetne, ez az ápolónők bűnösségének elismerését jelentené.