Elhunyt a „minden türkmének atyja”

A magát „Türkménbasivá”, azaz minden türkmének atyjává nyilvánító Niyazov nem jelölte meg utódját, így jelenleg bizonytalan, ki követi majd az államfői poszton. A hatályos jogszabályok értelmében az elnök váratlan halála esetén a Népgyűlésnek nevezett törvényhozó testület elnökének kéne átvennie a helyét, ám ezt a tisztséget is Niyazov töltötte be. Ezért december 26-ra összehívták a parlamentet, hogy döntsön az utód személyéről. Addig Gurbanguly Berdimukhammedov miniszterelnök-helyettes tölti be az ideiglenes államfői tisztséget. A kormány és a nemzetbiztonsági tanács rendkívüli ülésen tárgyalt a tennivalókról. Niyazovot az ország fővárosában, Ashgabatban helyezik örök nyugalomra, temetésének időpontját december 24-re tűzték ki.
Elemzők attól tartanak, hogy Türkmenisztánban bizonytalanná válhat a helyzet Niyazov elnök halála után, mivel mind az egymással rivalizáló hazai csoportok, mind a környező országok között vetélkedés indulhat meg a földgázban gazdag ország fölötti befolyás megszerzéséért. (Türkmenisztán a világ ötödik legnagyobb földgázkészletével és jelentős kőolajtartalékokkal rendelkezik). Szergej Lavrov orosz külügyminiszter arra szólította a türkmén vezetést, „a törvények szellemében” gondoskodjék a hatalom átadásáról, hogy ezáltal biztosítsák a régió stabilitását.
Az instabilitás veszélyét többek között az is előrevetíti, hogy Niyazov több mint két évtizedes uralma alatt nem épülhettek ki a demokratikus politikai intézmények, és az oktatás, valamint az egészségügy is gondokkal küszködik.
Saparmurat Niyazov még 1985-ben került az akkori türkmén szovjet szövetségi köztársaság kommunista pártjának élére, majd az ország 1991-es függetlenné válása után államfővé választották. A teljes mértékben elnöki befolyás alatt álló parlament 1999-ben élete végéig meghosszabbította mandátumát. Uralma alatt a közélet minden szegmensét átható személyi kultuszt épített ki, így magáról és családtagjairól nevezte el az év hónapjait, és országszerte őt ábrázoló szobrokat emeltetett. Emellett városokat, egy repülőteret, sőt még egy meteoritot is róla neveztek el. Az ötmilliós köztársaságban nem létezett politikai ellenzék és szabad sajtó sem, Niyazov szava maga volt a törvény. Így többek között megtiltotta az autóban való rádióhallgatást, a nyilvános helyen való dohányzást és a fiatalok szakállviselését is. Egy 2002-es állítólagos merényletkísérlet ürügyén az ellenzék utolsó képviselőit is felmorzsolta, így a 2004-es parlamenti választásokon kizárólag az ő támogatói kerültek be a törvényhozásba.