A dalai láma lemond a tibeti emigráns kormány vezetéséről

A tibeti vezető emigráns kormányának székhelyén, az észak-indiai Dharamszalában csütörtökön mondott beszédében jelentette be visszavonulását a politikai élettől.

Emlékeztetett arra: a hatvanas évektől kezdve rendszeresen szorgalmazta, hogy a tibeti népnek szabadon választott vezetője legyen, akinek „átadhatja a hatalmat”. Úgy véli, most egyértelműen eljött az ideje annak, hogy ezt megvalósítsák.

Közölte, hogy ennek érdekében javasolja majd a tibeti emigránsok alkotmányának módosítását a tibeti „parlament” márciusi ülésén.

Kína szerint nem szabad komolyan venni a bejelentést. Csiang Jü (Jiang Yu) kínai külügyi szóvivő csütörtökön hangoztatta, hogy az elmúlt években a dalai láma már többször beszélt visszavonulásáról. A szóvivő szerint most is csupán arról van szó, hogy a vallási vezető meg akarja téveszteni a nemzetközi közösséget.

A dalai láma politikai szerepe nagyrészt ceremoniális – az emigráns kormányt hivatalosan egy választott miniszterelnök vezeti –, de státusa a kabinet minden más tagjának szerepét elhomályosítja.

Jóllehet a dalai lámák hagyományosan Tibet politikai és vallási vezetői voltak egyben, Tendzin Gyaco régóta úgy tekinti, hogy ő már „félig visszavonult” a politikai vezetői szereptől. Viszont továbbra is a tibeti buddhisták szellemi vezetője.

A XIV. dalai láma 1959 óta él Indiában, ahol több mint százezer tibeti menekült lakik 19 különböző telepen.

Tendzin Gyaco, a XIV. dalai láma, a tibeti buddhisták száműzetésben élő szellemi vezetője 1935. július 6-án született Lhamo Dhondrub néven földműves családban, s két és fél éves volt, amikor felismerték benne Buddha földi alakját. A reinkarnációban hívő tibeti buddhisták ugyanis feltételezik, hogy minden dalai láma (a dalai tibeti nyelven óceánt, egyben bölcsességet, a láma tanítót jelent) egy gyermekben testesül meg újra, akinek kilétét a születésekor bekövetkező csodás jelenségek alapján meg lehet állapítani.

1940. február 22-én lett a tibeti buddhisták vezetője, a „Hó királyságának” uralkodója, s a 13 emeletes, ezerszobás Potala palota lakója. Tanulmányai végeztével, 1950-ben vette át a hatalmat, épp amikor Kína „felszabadította” Tibetet, s neki alá kellett írnia a szerződést Tibet „visszatéréséről” a „Nagy Hazába”.

A kínaiak több jelképes politikai tisztségbe nevezték ki a fiatal dalai lámát, ugyanakkor hozzákezdtek a hagyományos tibeti társadalom és vallás felszámolásához. Emiatt 1959 márciusában Tibetben felkelés robbant ki, amelyet a kínaiak kegyetlenül levertek, s a dalai láma is csak nagy szerencsével tudott Indiába menekülni. A külvilágtól elzárt Tibetben megtiltották a vallásgyakorlást, a templomok és kolostorok nagy részét elpusztították, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárakat felégették.

A dalai lámának az indiai kormány azzal a feltétellel adta meg a menedékjogot, hogy nem folytat politikai tevékenységet. Ő mégis kormányt alakított, majd 1963-ban deklarálta Tibet függetlenségét. Erről ma már lemondott a maximális önkormányzat és a vallásszabadság ellenében, ugyanakkor Peking ma sem akar hallani a függetlenedési törekvésekről, s Tendzin Gyaco kudarcnak minősítette a színfalak mögött Pekinggel folytatott tárgyalásait.

A 2008 tavaszán kitört tibeti zavargások idején az erőszakcselekmények abbahagyására szólította fel honfitársait. Békés filozófiájának alapja a türelem, a megértés, az erőszakról azt tartja, hogy ellentmond az emberi természetnek, és nem old meg semmit.

A dalai láma számos kitüntetés birtokosa. 1989-ben megkapta a Nobel-békedíjat, amelyet a „világ valamennyi elnyomottja” nevében fogadott el, 2007-ben pedig a Kongresszusi Aranyérmet, az amerikai törvényhozás legmagasabb polgári kitüntetését. Sokat utazik, célja, hogy a figyelmet Tibetre irányítsa, és közvetett módon nyomást gyakoroljon Pekingre; személyes varázsának hatására világszerte rengetegen tértek át a buddhizmusra.

A mosolygós arcú, víg kedélyű, rendszerint a szerzetesek öltözékét viselő dalai láma hajnali négy órakor kel, naponta legalább négy órát meditál, s – lépést tartva a korral – már közösségi portálokon is elérhető. Már régóta szorgalmazta, hogy a tibeti népnek szabadon választott vezetője legyen, akinek „átadhatja a hatalmat”, és most elérkezettnek látja az időt ennek megvalósításához.