Újságíró a nyelvi jogok védelmében

Kenneth Myntti Finnország legnagyobb svéd egyetemén, az Abo Akademi államigazgatási karán szerzett diplomát, majd 1988 óta munkatársa Österbotten régió 25 ezer példányban megjelenő svéd napilapjának, a Vasabladetnek.

– Mikor kezdett el írni kisebbségi ügyekről?

– Az 1990-es évek elején élénk vita bontakozott ki napilapunk hasábjain arról, hogy mire számíthatnak a finnországi svédek, hogyan alakul a svéd nyelv jövője Finnországban. A vita tulajdonképpen azt követően indult, hogy az emberek egyre inkább kezdték észrevenni, hogy a svéd nyelv Finnországban fokozatosan marginalizálódik. A téma sok újságírót foglalkoztatott, és az én érdeklődésemet is felkeltette. Számos interjút készítettem kutatókkal és politikusokkal, aztán idővel a saját véleményemet is elkezdtem megírni mindarról, amit tapasztalok. Ugyanakkor az is közrejátszik abban, hogy ennyire érdeklődöm a nyelvi-kisebbségi ügyek iránt, hogy bár vegyes családból származom – édesanyám finn anyanyelvű –, s bizonyos szempontból mindkét kultúrához tartozom, sokkal inkább érzem magam finnországi svédnek, mint finnek.

–Ez általában nem jellemző a vegyes nyelvi környezetben élőkre.

–Hogy finnországi svéd identitásom ennyire erős, annak oka főként az lehet, hogy egy gyakorlatilag egynyelvű svéd régióban nőttem fel. Odahaza csak svéd újságot olvastunk, és általában a svédországi televíziós csatornákat néztük, nem a finneket. Részben ennek is köszönhető, hogy tudatosult bennem, mennyire befolyásolja a média az identitást, s ráébredtem arra is, hogy a finnországi svéd újságírók nagyon sokat tehetnek azért, hogy a svéd nyelv megmaradjon Finnországban. Aztán minél mélyebbre ástam magam a témában, annál világosabb lett számomra, hogy a svéd nyelv és a svéd kultúra eltűnésével Finnország valami nagyon értékeset veszíthet el.

– Ön szerint elmúltak már az akkori veszélyek?

– Akadnak, akik aggódnak, hogy a híres finn modell – egy nép két egyenrangú nyelvvel –, amely korábban példaértékűnek számított külföldön, talán nem tartható. Én persze bízom benne, hogy működőképes marad, ám ehhez a finn többség részéről nagy megértésre van szükség. Ez eddig nem is hiányzott, az utóbbi időben azonban némileg elbizonytalanodtam, hogy vajon a jövőben is megmarad-e. Bizonyos jelek ugyanis arra utalnak, hogy a finn mintaállamban egyre inkább veszélyben van a szolidaritás. Az a szoros összetartozás például, ami az észak-európai államokat korábban jellemezte, a globalizációval kezdi elveszíteni egykori jelentőségét.

– Térjünk vissza a nyelvhasználathoz. Ön rendkívül gyakran foglalkozik nyelvhasználati kérdésekkel, a nyelvi jogok ügyével. Mivel magyarázható ez?

– Részben azzal, hogy a téma közel áll hozzám, másrészt pedig azzal, hogy olvasóim nagy része svéd ajkú, és sokan vannak közöttük, akiket aggodalommal tölt el, hogy a svéd nyelv napjainkban az élet több területén is visszaszorulóban van.

– Milyen szerepet játszanak a nyelvi ügyekkel foglalkozó cikkek a finnországi svéd közösség életében?

– A külföldi sajtóra és bizonyos mértékben a finn sajtóra is jellemző egyfajta tekintélyelvűség. A média nagy része úgy érzi: az a feladata, hogy a döntéshozóktól származó információkat eljuttassák a közvéleményhez. A finnországi svéd lapok azonban – a finn sajtótól eltérően – meglehetősen hosszú idő óta kettős kommunikációt folytatnak. Úgy véljük ugyanis, az is a feladatunkhoz tartozik, hogy a kommunikáció az ellenkező irányban is megtörténjen, vagyis hogy az olvasóktól, az egyszerű emberektől érkező vélemények, információk is eljussanak a döntéshozókhoz. Bizonyos értelemben tehát „a nép hangja” vagyunk. Ezért is gondolom, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy cikkeket közlünk a mindennapi életben előforduló nyelvi problémákról, nehézségekről. Azáltal, hogy megírjuk, hol van fennakadás a svéd nyelv használatában, hol kellene többet tenni azért, hogy az emberek tudják használni anyanyelvüket, nyomást tudunk gyakorolni a politikusokra, hogy megoldják a problémákat. Ha nem fednénk fel a nyelvhasználati nehézségeket, és nem írnánk róluk, a problémák változatlanul megmaradnának, sőt fennállna a kockázat, hogy a gondok idővel még súlyosbodnának is. Az anyanyelv és az anyanyelv használata egyébként nagyon sokat jelent a finnországi svédek számára. Egy részük számára az alapvető szükségleteket követően a svéd nyelv az egyik legfontosabb dolog.

– Hogyan fogadják az olvasók a nyelvi jogokkal foglalkozó cikkeket?

– Ami engem illet, a nyelvvel foglalkozó cikkeimmel kapcsolatban általában meglehetősen sok visszajelzést kapok. Ugyanakkor többször kiderült már, hogy amit írok, nemcsak a hétköznapi újságolvasók véleményét befolyásolja, hanem a különböző finnországi svéd intézmények vezetőiét, a finnországi svéd politikusokét és kutatókét is. A vezércikkek számomra lehetőséget jelentenek arra, hogy befolyásoljam mindazt, ami a svéd nyelvvel történik. Ezt azért is érzem fontosnak, mert írásaim általában más szempontokat jelenítenek meg, mint a többi finnországi svéd napilap véleménycikkei.

– A finnországi svédek helyzete több szempontból is modellértékűnek számít más kisebbségek számára. Tudható azonban, hogy egyre több a vegyes nyelvű család. Hogyan befolyásolja ez a svéd közösség jövőjét?

– Sok finn érdeklődik a finnországi svédek iránt. Ennek részben az az oka, hogy – amint arra több tudományos felmérés is rámutatott – a svédek boldogabbak, egészségesebbek, mint a finnek, és mert széles és erős társadalmi hálóval rendelkeznek, ami azt az érzetet táplálja, hogy támogatják őket, törődnek velük. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a vegyes nyelvű családok túlnyomó többsége inkább svéd iskolába adja gyermekeit. A svéd nyelv és a svéd kultúra sokkal nagyobb ütőkártyát jelent, mint azt sokan hiszik.

– És milyen újságot olvasnak a vegyes családokban?

– Azt hiszem, a svéd napilapok számára nagy lehetőség, hogy az első számú hírforrás legyenek a vegyes családokban. A svéd újságok más szemszögből közelítik meg a dolgokat, mint a finnek, ami azt jelenti, hogy aki bennünket olvas, az más hírekhez, más nézőpontokhoz jut, mint az, aki finn újságot járat. Ugyanakkor lényeges, hogy a svéd lapok mindig sokat adjanak az újságírás minőségére, hitelesek és alaposak legyenek.

– Noha Finnországban csak mintegy 285 ezer svéd él, nyolc svéd napilap jelenik meg, összesen mintegy 140 ezer példányban. Mindez egy kitűnően működő médiastruktúrának tűnik. Nehézségeik nincsenek?

– Mint bármely kisebbségi lapé, a hirdetések szempontjából a finnországi svéd sajtó helyzete sem annyira rózsás. A mi lapunk valamivel szerencsésebb, mint mások, ami annak köszönhető, hogy ebben a térségben a svédek nem kisebbséget, hanem helyi többséget alkotnak, és ilyen szempontból nézve a Vasabladet nem kisebbségi, hanem többségi lap. Ahhoz, hogy regionális lapként megőrizzük pozíciónkat, fontos, hogy ugyanúgy foglalkozzunk a helyi finn kisebbséggel, éppen úgy, ahogy mi akarjuk, hogy országos szinten foglalkozzanak a svéd kisebbséggel.

Vincze László