Krisztus katonája

– Szent László királyunk tiszteletére minden évben szentmisét mutatok be, ha már a szüleim Lászlónak kereszteltek. Az idén ebben a misében megemlékeztünk arról is, hogy 65 éve szenteltek pappá. Ez pedig Isten kegyelmének köszönhetően alakult így, nem az én érdemem. Az igazi jubileum 75 évvel a pappá szentelés után lenne, de ki várja azt meg, hiszen 105 éves lennék akkor.
– Azt beszélik önről, hogy az utolsó élő tábori lelkész, aki a második világháború idején szolgált.
– Sokat beszélnek az emberek, mert nincsenek tisztában a tábori lelkész fogalmának jelentésével. Nem voltam tábori lelkész, a hadseregben nem szolgáltam papként, katona voltam. A háború idején Gyergyócsomafalván voltam leventeoktató, katonás rendet és fegyelmet követeltem. Akkoriban az egész Gyergyói-medence pap nélkül maradt, rajtam kívül Kilyénfalván és Ditróban volt még egy-egy öreg pap. A medence egyházközségeit lóháton jártam, mert akkoriban nem volt más közlekedési eszköz, de mindenhová elmentem, ahol szükség volt a szolgálatomra. Ehhez a munkához pedig óriási fegyelem kellett, elsősorban önmagammal szemben. Az első pap 1944 januárjában érkezett Gyergyóalfaluba, Gyergyószentmiklósra egy ferences barát ment, majd április végéig apránként hazatértek az elmenekült papok. Azokat az időket nem szívesen elevenítem fel, sokat szenvedtek az emberek.
– Gyergyóremetén kívül hol szolgált még?
– 1943–46-ig Gyergyócsomafalván voltam, aztán átkerültem Csíkszeredába, majd Bátosba, utána Kézdialmáson szolgáltam 19 esztendeig. Ott építettem egy kápolnát, mert amikor odakerültem, a kápolna romos állapotban volt. Gyergyóremetére 1966 karácsonyán érkeztem. Nem akartam idejönni, mert nem volt, ahová költöznöm, az elődöm még nem költözött el. Ezért a püspök úrtól büntetést is kaptam. Azóta itt vagyok.
– Szigorúsága hírhedt volt az egész Gyergyói-medencében...
– A papi életmód szigorú, de ezt a szigorúságot csak akkor érzi az ember, ha gyermekkorában mást tapasztalt. Egy kényelemben felnőtt gyermek irtózik és menekülni próbál a szigorú papi élettől. A gyermekkorban megszokott életmód az étkezésben, alvásban, munkában, tanulásban is végigkíséri az embert. Édesanyám 14 gyermeket szült 21 év alatt, abból nyolcat nevelt fel, hatot kisbaba korában elsiratott. Én a tizenkettedik vagyok a családból és egyben az utolsó. Megszoktam gyermekkoromban a szigorúságot, és ez végigkísért egész életemen. A viselkedésben későbbi életem során is a katonás rendhez igazodtam, mert Krisztus katonája vagyok ma is.
– Krisztus katonája, nem a szolgája?
– A katona is szolgál, de több mint a szolga. A katona, ha a szükség úgy hozza, az életét is feláldozza az uráért, míg a szolga bérre vár. Ezért lenne fontos minél előbb helyreállítani a hitoktatást és a katolikus iskolákat, ahol fegyelemre, rendre nevelik a fiatalokat. Enélkül nem remélhetjük, hogy a romlásnak indult világ valamivel is jobb legyen.
– A nagyon szigorú, katonás emberek általában nem népszerűek, Önt viszont mindezek ellenére olyannyira szeretik a gyergyóremeteiek, hogy díszpolgári kitüntetésben részesítették. Mivel nyerte el a község lakóinak szeretetét, megbecsülését?
– Ennek is megvan a magyarázata: a katonás viselkedésben nem barátkozunk. Tehát nem keressük az emberek barátságát a szolgálat rovására. Nem mondunk ma ilyet, holnap meg olyat. Nem tartozunk ma egyik párthoz és holnap a másikhoz. Nem pártoskodunk, mert minden hívő a miénk, akármilyen párthoz tartozzon. Ez pedig távolságtartásra kötelezi az embert. A munkatársaimmal szemben is szigorú voltam, de csak azt vártam el tőlük, amit magamtól is. Ennek pedig így kell lennie ma is, holnap is, holnapután is.