2008. március 21., 00:002008. március 21., 00:00
„Mert abban áll a húsvét ünnepe, hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk” – énekli Egyházunk a nagyszombati öröménekben. Értünk halt meg Krisztus, a mi „húsvéti Bárányunk”. A Szent Három Nap liturgiája nem szemrehányóan, de nyomatékosan akarja tudtunkra adni, hogy értünk vállalta Jézus a kereszthalált. Az utolsó vacsorán Jézus ezekkel a szavakkal nyújtja tanítványainak az átlényegült kenyeret és bort a világtörténelem első szentmiséjén: ez az én testem, mely értetek adatik, ez az én vérem, mely értetek és mindenkiért kiontatik. Értetek és mindenkiért! Szentatyánk, XVI. Benedek pápa írja: „Isten, aki személyében az Igazság és a Szeretet, szenvedni akart értünk és velünk. Clairvaux-i Szent Bernát nagyszerű szavakkal fejezi ki ezt: Isten nem tud szenvedni, de tud együttszenvedni. Az embernek Isten szemében olyan nagy értéke van, hogy ő maga emberré lett, hogy együtt szenvedhessen az emberrel, nagyon valóságos módon, testben és vérben, ahogy ezt Jézus szenvedéstörténete mutatja”. (Spe salvi 39).
De a húsvét ünnepe nem csupán ennyi, hogy a mi „húsvéti Bárányunkat megölték értünk”, hanem „a halál bilincsét is ekkor törte szét Krisztus, és az alvilág mélyéről, mint győző tért vissza” (Exultet): vagyis feltámadt! Az üres sír és a halotti leplek már jelzik Krisztus feltámadását. Mégis az igazi bizonyítékot akkor kapták meg az apostolok, amikor találkoztak az Úrral. Ettől a találkozástól változott meg az életük, erősödött meg a hitük, éledt a reményük. Mi is törekedjünk a Vele való kegyelmi találkozásra: az imában, a Szentírás olvasásában és a szentmisében. Csak így lesz számunkra is világos húsvét üzenete, amit Szent Pál apostol így fogalmazott meg: „Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy azok is, akik élnek, ne önmagukért éljenek, hanem azért, aki mindenkiért meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15).
A Feltámadottal való bensőséges találkozás reményében kívánok allelujás, boldog húsvéti ünnepeket!