Veszélyekkel jár a munkaerő elvándorlása

A bonni Munka Jövője Kutatóintézet (Forschungsinstitut zur Zukunft der Arbeit - IZA) adatai szerint a 2004 óta csatlakozott kelet-közép-, és kelet-európai európai országok (a balti államok, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, illetve a 2007 óta tag Románia és Bulgária) állampolgárai közül jelenleg 5 millióan élnek a nyugati uniós tagországokban.

Több új EU-tagországból a munkaképes korú népesség igen jelentős része vándorolt ki a nyugati társállamokba, Litvániából például 9 százalék, Romániából 10 százalék. Az IZA a 2004-2009-es időszak folyamatait tanulmányozva azt vizsgálta, hogy a folyamat miként befolyásolja a kibocsátó országok helyzetét. Az eredményeket egy 2015 elején megjelenő tanulmánykötetben foglalták össze Munkaerő-migráció, EU-bővítés és a nagy recesszió (Labor Migration, EU Enlargement and the Great Recession) címmel. 

Kimutatták, hogy a kivándorlás nagy munkanélküliség közepette „szelepként\" hat, a 2004-ben csatlakozott országoknál hosszú távon csökkenti a munkanélküliséget, de csupán 0,05 százalékponttal. Ugyanakkor emeli a bérszínvonalat, például Lengyelországban 2,4 százalékkal, Magyarországon például 0,6 százalékkal, Csehországban 0,3 százalékkal.

Feszültség Romániában

Kérdés azonban, hogy a kedvező hatások kiegyenlítik-e a jellemzően fiatal és képzett munkavállalók elvándorlásának negatív következményeit – emelte ki az összeállításban a Handelsblatt című üzleti lap, rámutatva, hogy az IZA adatai szerint a nyugati társállamokba kivándorolt munkavállalók 83 százaléka közép- vagy felsőfokú végzettségű.

Különösen Romániában okoz szerkezeti feszültségeket az elvándorlás. Jelenleg 2 millió román él más EU-tagországban, köztük sok kutató, informatikai szakember, orvos és ápoló. „Ha nem sikerül megállítani az agyelszívást, akkor a folyamat hátrányosan befolyásolhatja a hazai lakosság egészségi állapotát és életminőségét\" – figyelmeztetnek az IZA kutatói, akik Lengyelország, Szlovákia és más országok esetében is tapasztaltak az agyelszívásra , vagyis a legmagasabban képzett rétegnek a kibocsátó országban negatív folyamatokat kiváltó elvándorlására utaló jeleket.

Az uniós munkavállalás egyik hosszú távú következménye a GDP csökkenése: az IZA becslése szerint Bulgáriában és Romániában 4,7 százalékos lehet a csökkenés, a nyolc másik érintett tagországban pedig átlagosan 1,3 százalékos. Az elvándorlás egyértelműen azzal a kockázattal jár, hogy „kiüresedik a hazai munkaerőpiac” – írták a független kutatóintézet szakértői.

Visszaeső ipar

Egy másik tanulmány, a tallinni egyetem és a The Other Canon Foundation nevű közgazdasági kutatói hálózat új elemzése szerint a képzett munkaerő elvándorlása az egykori szocialista EU-tagállamokból hozzájárul a dezindusztrializációhoz, az ipari termelőbázis leépüléséhez. A rendszerváltás óta a térség számos országában igen jelentős mértékben visszaesett az ipar, például Észtországban 49 százalékról 29 százalékra, Lengyelországban 50 százalékról 30 százalékra csökkent az ipar aránya a nemzetgazdaságban 1990-től 2005-ig.

A folyamat révén keletkezett „gazdasági gondokra azonban a munkaerő-migráció a válasz az ipar fejlődését elősegítő szerkezeti feltételek javítása helyett” – vélik a kutatók, rámutatva, hogy az ipar visszaesése a csökkenő bérek és gyengülő termelékenység lefelé tartó spiráljába lökheti az EU-t.

Ugyanakkor az EU-n belüli munkaerő-vándorlást optimistán szemlélők szerint a kivándorlók előbb-utóbb hazatérnek, méghozzá új szakmai tudással, tapasztalatokkal gazdagodva, ami élénkíti a foglalkoztatást és növeli a termelékenységet. Az IZA kutatása szerint viszont a 2004 óta csatlakozott országok térségéből nyugatra vándoroltak többsége a  képzettségi szintje alatti munkát végez, és így az uniós munkavállalás „korlátozott mértékben járul hozzá a képességek fejlődéséhez”.

Nincs tömeges hazavándorlás

Ráadásul nem tapasztalható tömeges méretű hazavándorlás, és aki visszaköltözik hazájába, nem lesz automatikusan sikeres. Lengyelország esetében éppen ennek az ellenkezőjére utalnak az IZA adatai, amelyek szerint a visszatérők a nyugat-európai tapasztalattal nem rendelkező munkavállalókhoz képest ötször nagyobb valószínűséggel válnak állástalanná.

Képzettségi szintjük ugyan meghaladja az otthon maradottak képzettségi szintjét, de tudásukat nem tudják kamatoztatni – mutatták ki a bonni kutatók, akik szerint az adatok azt mutatják, hogy „a migrációs tapasztalat a lengyel munkaerőpiacon nem előny, hanem inkább teher”.

Az IZA szerint a kiutat az jelentheti, ha a hazai gazdaság fejlesztésével vonzóbbá teszik a visszatérést a képzett munkaerő számára. Ez azonban segítség nélkül nem megy, a The Other Canon hálózat és a tallini egyetem kutatói pedig éppen azt kifogásolják, hogy az uniós strukturális alapok forrásait az új tagállamokban nem fordítják az iparszerkezet korszerűsítésére, és úgy vélik, hogy aki az uniós belső piaci mobilitást – a munkaerő szabad áramlását – tartja gyógyírnak, az „gazdaságilag öngyilkos politikát folytat\" – áll a Handelsblatt összeállításában.