
Beszélgetés a nem hagyományos szénhidrogénekről Oláh István nagyváradi geológussal.
2014. március 13., 20:282014. március 13., 20:28
– Bár az illetékesek folyamatosan cáfolnak, egy ideje a Bihar megyei közbeszédben gyakorta hallani az esetleges palagáz-készletek hidraulikus repesztéssel történő feltárásáról. Tulajdonképpen mitől kell tartanunk?
– George Mitchell texasi szakember nevéhez fűződik az a technológia, amit a palagáz-kitermelés kapcsán, pró vagy kontra, a híradásokban be szoktak mutatni. A 90-es évek közepétől az Egyesült Államokban kezdték el alkalmazni, a világon azóta több tízezer kutat fúrtak. Lehet, hogy kicsit bonyolultnak tűnik, de a lényeg az, hogy a felső rétegben van a gáz, középen a kőolaj és alatta a sós víz. Az Erdélyi-medencében inkább a gázt, a metángázt termelték ki, de nem az anyakőzetből, mert ahhoz nem volt technológia. Mitchellnek épp ez volt az ötlete, hogy át kell fúrni a nem áteresztő argilitanyakőzetet, majd „befordulni”a rétegbe, és több millió köbméter víz segítségével az úgynevezett repedésekből kimosni a gázt.
– Sokan attól tartanak, hogy sérülhet az ivóvízkészlet, Bihar megye esetében a termálvizek is.
– Mivel a vízhez rengeteg additív anyag is szükséges: ez az egyik olyan pont, amit különböző gazdasági és politikai érdekből nagyon jól lehet manipulálni. Különböző elrettentő számadatokat dobnak be, illetve azt, hogy radioaktív anyagokat használnak. Ez nem igaz! Ahogy az sem, hogy háromszázféle adalékanyagot kevernek a vízhez! Nem, a legtöbb nemcsak hogy ismert anyag, de mondhatni naponta használjuk is a háztartásban. Példaként említem a hiponátrium-kloridot, a citromsavat, szódát, borsavat. Ismerősen hangzanak, ugye?! A mosott anyagnak 0,49 százaléka az adalékanyag, ennyit adnak a homokhoz és a vízhez. Nem árt azt sem megjegyezni, hogy addig nem is engedélyezik a fúrást, ameddig az ivóvízréteget nem izolálták.
– Ha nem csalódom, nálunk éppen e körül az engedélyeztetés körül vannak a bajok, lévén, hogy nem átláthatóan zajlik az egész folyamat. Ezzel mi a helyzet?
– Nem beszélhetünk egységes engedélyeztetésről, mivel különbözőek az adott geológiai szerkezetek. Az engedélyeztetéshez külön kell vizsgázni, nekem is időről időre meg kell újíttatnom az engedélyt, bár negyven éve végzek kutatófúrásokat. Fúrás nélkül nem lehet semmi pontosat mondani, meg kell nézni, mi van abban a „lyukban”. Mondok egy példát is: egy csomó mindent beszéltek arról, hogy a makói árokban milyen hatalmas tartalékok vannak, akkor még ki sem ejtették a palagáz szót. Engem elsősorban szerkezetileg és hőmérsékletileg érdekelt az az árok. Jött egy kanadai–amerikai cég, arról is azt mondták, hogy azért ők, mert geológiailag hasonló a szerkezet – hát ez is egy óriási butaság, hogy ne mondjak szebbet.
Tény, hogy mindenki beszélt öszsze-vissza, de a leggyakoribb „hír” az volt, hogy annyi gáz van a makói árokban, ami több száz évre elég volna, és természetesen meg lehetne szabadulni az orosz gázfüggéstől. Engem elsősorban a geotermális mutatók érdekeltek, hiszen tudott dolog volt, hogy a földkéreg a Pannon-medencében fele olyan vastag, mint máshol, ezért melegebb. A kanadaiak technológiája nem is működött ott – én viszont akkor láttam, hogy évekig mennyi mellébeszélés folyt. Nem akarok ilyen szakmai részletekbe mélyedni, a lényeg az, hogy érdemes kutatófúrást végezni, hogy tisztán lássunk, mennyi van lent, mennyi nincs.
Most már világos ott a helyzet, a makói árokról nem is beszél senki, nálunk viszont megindult a politikai csatározás a palagáz körül. Tulajdonképpen az Országos Ásványkincshatóság (ANRM) fogja össze, irányítja az egész tevékenységet, a meglévő, nagyon szigorú bányatörvények alapján. Az ANRM gyorsan kiadott számos kutatási engedélyt a palagázra külföldi cégeknek, ezek aztán mondhatni gyakorlatilag felosztották az országot egymás közt. Ezzel magyarázható, hogy különböző vidékeken más és más cégek ellen harcolnak a tüntetők.
Történnek aztán „melléfogások” – másképp nem tudom nevezni, ilyesmi történt a Várad melletti félixfürdői palagázzal kapcsolatban is. Ami gyakorlatilag nem létezik, van viszont geotermális víz, a Pannon-medencéhez tartozó krétakori mészkövekben. Ez Bihar megyében, Várad körül 350 négyzetkilométeren a triászkori dolomitos mészkőben található, ami megegyezik a Királyerdőben lerakódott rétegekkel. A Félixen az 1970-es években a 3000 méterig lefúrt meddő kút mindvégig karbonátos kőzetekben haladt. Ezt jelölték be a palagázosoknak, az ANRM viszont előzőleg már engedélyezett egy hidrológiai védőidomot, amivel a termálvízkészletet védik.
A tudatlanság aztán felfújta a munkálatot, mindenki erről beszél, de nem ért hozzá. Még az ANRM sem lát teljesen tisztán, egyébként nem adta volna ki az engedélyt. De ismétlem, Félixen nincs palagáz! Ez a politikai alapú hisztéria viszont most ott tart, hogy nem lehet kutatni, az Erdélyi-medence például tele van sóval, de „lustaságunk” miatt azt is külföldről hozzuk be, a kutatófúrások hiánya miatt. Bihar megyéből meg kiűzték a szeizmikus méréseket is, és mégis mindenki hallucinál, mellébeszél, nem tudnak pontosan semmit.
– Nemcsak nálunk ekkora mértékű az ellenszegülés, vannak olyan országok, ahol be is tiltották a palagáz utáni kutatást, máshol viszont szabad. E téren mi az igazság?
– Természetesen nem nálunk kezdődött. A helyzet az, hogy a palagáz kitermelésével az Amerikai Egyesült Államokban 60 százalékkal csökkent az ipari gázfogyasztás, miközben az Európai Unió országaiban viszont 30 százalékkal nőtt. Az Egyesült Államok ezért sürgeti Európát, hogy vezessék itt is be ezt a technológiát, szemben az oroszoktól kapott gázzal. Vagyis világos, hogy az amerikai–orosz vetélkedés van a hisztéria mélyén, ezért sürgetik az amerikai technológia alkalmazását. Ennek legnagyobb akadálya, hogy Európa aláírta a kiotói környezetvédelmi egyezményt, az Egyesült Államok viszont nem.
Így aztán az Unió mai napig nem tudja, hogy adjon-e szabad kezet a palagáznak, vagy sem, és afféle köztes megoldást választottak, rábízva a döntést az egyes országokra. Franciaországban például moratórium van a palára politikai okokból, ők az atomenergiára esküsznek, Hollandia, Belgium és Németország a legtöbbet fektetett be a megújuló, alternatív energiaformákba, a szél-, nap- és geotermális energia felhasználásába, ugyanakkor Németország minden tartományának szabad kezet adott, de úgy néz ki, hogy ők meg az atomenergiától ódzkodnak, különösen a fukusimai tragédia óta.
Természetesen leginkább Oroszország ellenzi a palagáz kitermelését, mert nem felel meg nekik, hogy ne az ő kezükben legyenek „Európa gázcsapjai”. A legnyitottabb megoldást talán Norvégia választotta, azzal, hogy az Északi-tengerben keresnek energiaforrásokat. 1973-ban, az első energiaválság idején kezdték, eleinte nevettek a tengeri fúrásokon, de nekik volt igazuk. A palagáz-kitermelést Anglia most engedélyezte, lehet, hogy ez is valamilyen hátsó érdekjáték.
– És ahol olyan régen van kőolaj-kitermelés, mint nálunk, gondolom, szintén van szenynyezés.
– Természetesen. A Bihar megyei Széplakon 1960 óta nincs rendes ivóvíz – a kőolaj miatt, Tenkén is régen szennyezik a környezetet, de ezzel nem foglalkozik senki. Most a legújabb téma, hogy a szerb NIS révén az orosz Gazprom fel akarná vásárolni a kiadott licenceket, de nem lehet tudni, milyen célból. Lehet azért, hogy mások, elsősorban az amerikaiak, ne kutassanak. Nem tudom, hogy lesz, talán úgy, mint Lengyelországban, ahol megvolt a kitermeléshez a politikai akarat, de aztán megtorpant.
Egyszóval Európában voltaképpen még nincs határozat. A magam részéről azt tudom tanácsolni azoknak, akik szakértelem nélkül hangoskodnak, hogy engedjék: a szakemberek döntsenek. A Várad környéki termálvizekbe nem lehet belefúrni, a hidrogeológiai védőidom nem engedi, de a helyzet normalizálódása érdekében szükség van a kutatásokra, szeizmikus mérésekre, a lelőhelyek pontos feltérképezésére, a kitermelési joghoz pedig külön szakemberekből álló bizottságokra. Csakis így lehet világos képet nyerni, nem mellébeszélésekkel.
Már említettem a makói árokkal kapcsolatos csalódást, a kutatásokkal mégsem szabad leállni, az indokolatlan riogatást, a szakmai ostobaságokat, a szándékos vagy tudatlanságból fakadó politikai féltékenykedéseket viszont abba kellene hagyni. Persze, hogy nyitni kell a nem hagyományos – részemről főleg a geotermális – energia felé is, de tele vagyunk ásványi kincsekkel, s akkor miért akarnánk szándékosan éhen halni.
Adómentesség a lengyelországi kitermelőknek
Adómentességet javasol Lengyelország kormánya a palagáz-kitermelőknek, a kabinet hamarosan a parlamentnek is benyújtja a tervezetet – nyilatkozta Donald Tusk miniszterelnök. Mint rámutatott: az országban kitermelői tevékenységet folytató vállalatok 2020-ig élveznének adómentességet, de az állami illeték azt követően sem haladná meg az eljárásból származó bevételük 40 százalékát. Lengyelország nagyban függ az orosz importgáztól – az éves fogyasztás 60 százalékát szerzik be keletről –, a kormány reményei szerint így az orosz–ukrán konfliktust figyelembe véve a parlament már néhány héten belül sürgősségi eljárással fogadja el a tervezetet.
Az országban egyébként eddig 50 próbafúrást végeztek a palagázlelőhelyeken, tavaly júliusban pedig kísérleti jelleggel egy helyszínen a kitermelést is megkezdték az eddigi beruházók, az amerikai Chevron és a ConocoPhillips. Becslések szerint az állam palagázkészlete 800–2000 milliárd köbméter lehet.
A kritikus infrastruktúra részévé teszi a műtrágyagyártást a bukaresti szenátus által már elfogadott törvénytervezet, amely a marosvásárhelyi Azomureș vegyipari kombinát állami megmentésére irányul.
Romániának növelnie kellene az ingatlanadókat a költségvetési bevételeinek megerősítése és a fiskális egyensúlytalanságok csökkentése érdekében – áll az OECD által hétfőn közzétett, a román gazdaságról szóló legfrissebb jelentésben.
A tavaly januári 1,03 milliárd euróról az idei első hónapban 977 millió euróra csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya – közölte kedden a Román Nemzeti Bank (BNR).
A pénzügyminisztérium kedden közzétett adatai szerint tavaly decemberben az előző havi 1121 milliárd lejről 1138 milliárd lejre nőtt az államadósság.
Idén januárban 696 millió kilowattóra (kWh) áramot termeltek a szélerőművek, 39,8 százalékkal többet, mint 2025 első hónapjában; a napelemek által termelt energia mennyisége 2 százalékkal 146,8 millió kilowattórára csökkent.
Aggasztó az üzemanyagárak „látványos emelkedése”, a kormánynak intézkedéseket kell hoznia, „főleg tekintettel arra, hogy a gyártók és a forgalmazók jelenlegi készletei a múltban beszerzett készletek” – jelentette ki kedden Alexandru Nazare.
Lehetővé tenné az Európai Bizottság (EB) a tagállamok számára, hogy szabályozzák a gázárakat az iráni konfliktus által kiváltott energiaár-robbanás nyomán.
Kedd kora reggel a legkiterjedtebb romániai töltőállomás-hálózattal rendelkező Petromnál is átlépte a 9 lejes lélektani határt a standard gázolaj literenkénti ára, miután a kútjaiknál gyakorolt árszint a dízel esetében 15 banival nőtt.
Oana Țoiu külügyminiszter a Külügyek Tanácsának (CAE) hétfői brüsszeli ülése előtt kijelentette, hogy Románia egyik prioritása az energiaárak kordában tartása a közel-keleti háború körülményei között.
A „megfizethető, alapvető és robusztus mobilitás” viszonyítási pontjaként láttatná magát a Dacia a román autógyár 2030-ig terjedő stratégiai ütemterve szerint, amely többek között négy elektromos modell bevezetését tervezi.
szóljon hozzá!