Sokan bíznak az erdélyi kézműves termékekben – nagy lehetőségeket látnak a kistermelők piachódítására, ám még sok a buktató

Gáll Erzsébet gyergyószentmiklósi íz- és szörpkészítő kisvállalkozó szerint az utóbbi húsz évben Székelyföld-szerte látványosan megnőtt például az erdei gyümölcsöket feldolgozó háziasszonyok száma. „Amikor a kilencvenes években elkezdtem ezzel foglalkozni, még ritkaságnak számított, hogy valaki piacra főzzön lekvárokat. 2005-ben váltottam ki kisvállalkozói engedélyemet, de a székelyföldi megyékben még akkor is alig foglalkoztak forgalmazásra szánt, házi készítésű ízekkel és szörpökkel. Mára gyökeresen megváltozott a helyzet: szinte minden székelyföldi faluban főznek eladásra is lekvárt, tehát jelentősen megnőtt a konkurencia” – magyarázza a Krónikának a gyergyói házi üzem tulajdonosa.

Ördögi körbe került termelők

Noha termékeit ma már nem piacokon és vásárokon forgalmazza, hanem bekerült bioboltokba, illetve a Merkúr áruházlánc üzleteibe és az Auchan hipermarketek polcaira is, Gáll Erzsébet szerint a biominőségű, kézzel kavart gyümölcsízek és szörpök iránt még mindig nem akkora a kereslet, hogy nyugodt körülmények között fenntarthatná hat alkalmazottal működő kisvállalkozását. Mivel a biominősítést nehéz megszerezni az erdei gyümölcsökből készült lekvárok és szörpök forgalmazásához – előbb biominősítést kellene kérni azokra az erdőrészekre, ahonnan az alapanyagot begyűjtik, ami messze meghaladja egy kisvállalkozó lehetőségeit –, a nagyiparinál jobb minőségű, százszázalékosan gyümölcsöt tartalmazó termékei

Van ugyan egy vásárlói réteg, amelyik ezeket a prémiumtermékeket választja, de számuk a Székelyföldön nem akkora, hogy abból egy egész vállalkozói réteg meg tudna élni.

A kisvállalkozó is csak addig nyújtózhat, amíg takarója ér. Amint bejutott egy áruházláncba, szüksége lenne a termékeit futtató és az üzletek polcain való elhelyezést ellenőrző cégre is, amit viszont nem tud megfizetni, így a kézműves termelő ördögi körbe kerül. Az elsősorban erdei gyümölcsök – fekete és vörös áfonya, málna és szeder – feldolgozásával foglalkozó cég vezetője, Gáll Erzsébet lapunknak elmondta,

A drágábban kínált áru eleve esélytelen egy olyan üzlethálózatban, ahol például a Németországból származó, termesztett áfonyából készült lekvár olcsóbb, mint a székelyföldi erdőkből származó vadáfonyatermékek.

Gáll Erzsébet szerint az ágazat számára nagy gondot jelent az is, hogy

Öt-hat éve hirdettek meg egy-egy ilyen pályázatot, amit meg is nyert, és a pénzből kimagozógépet vásárolt. Tavaly a Bethlen Gábor Alaphoz pályázott, de sikertelenül. Többnyire mindent önerőből vásároltak meg, így sokkal nehezebben fejleszthető a vállalkozás, mintha jelentős pályázati forrásokra is alapozhatnának.

Gáll Erzsébet cége kapcsán azt mondja, hogy a kisvállalkozásokat ma Romániában  ugyanazok a terhek sújtják, mint a nagyüzemi termelőket, így maholnap a fennmaradásuk forog kockán, holott valamilyen szinten ők is munkahelyeket teremtenek. „Az évek alatt felhalmozódó elismerés és dicséret azonban erőt ad a további küzdelmekhez. Bízunk abban,hogy a szeretettel és tisztelettel végzett kitartó munka előbb utóbb meghozza gyümölcsét” – fogalmaz a gyergyószentmiklósi kisvállalkozó.

– magyarázza a Krónikának Fancsali Ernő. Úgy véli, Kolozs megyében egyelőre azért kevesebb az egészségügyi engedéllyel rendelkező kézműves termelő, mert itt nem folyt olyan méretű felvilágosító munka, mint a Székelyföldön. Fancsali szerint azonban nem nehéz megszerezni az élelmiszeripari kézműves termékekhez az egészségügyi forgalmazási engedélyt – termékenként hozzávetőleg 300 lej a bevizsgálási díj –, és azok számára mindenképpen megéri, akik komolyan szeretnének ilyen termékek előállításával és forgalmazásával foglalkozni.

A Bejön a vidék vásár nagy előnye, hogy a termelőknek két napra egy jelképes, 15 lejes összeget kell kifizetniük, a vásár valamennyi költségét a szervező egyesület pályázza meg magyarországi forrásokból. A hasonló székelyföldi vásárokat a helyi önkormányzatok szervezik. Ahol viszont piaci körülmények között kérik meg a részvételi árat – például városi piaccsarnokokban – , az nem vonzó a kézműves kistermelők számára.

Csomortányi szerint ez a változás jelentős löketet adhat a kézműves termékek partiumi fejlődésének.
„Aki elkötelezett, és ügyesen csinálja, az a családja számára biztos jövedelmet szerez a házilag előállított élelmiszerekből. Ez a termelői kör nem arra törekszik, hogy üzletláncokba kerüljön be, hanem vásárokban és kisebb boltokban forgalmazza termékeit. Tapasztalatom szerint a bevételekből a gazdák sokkal jobban meg tudnak élni, mint a hagyományos szántóföldi növénytermesztésből vagy állattenyésztésből” – fogalmazott a Krónikának az EMGESZ elnöke.

A nagyváradiak is egy állandó boltot szeretnének működtetni a gazdák kézműves termékeinek forgalmazására még akkor is, ha tisztában vannak vele, hogy ennek fenntartására Kolozsváron ma nagyobb esély van. A kincses városban magasabbak a keresetek, így nagyobb a prémiumtermékek iránt érdeklődő vásárlóközönség, de a gazdaszervezetek vezetői abban bíznak, hogy előbb-utóbb Erdély minden nagyobb városában sikerül majd meghonosítani egy-egy hasonló üzletet.