Nincs ára a romániai munkaerőnek

A gazdasági szakembert kedden arról faggattuk, mi a véleménye a Renault Románia vezérigazgatójának, Nicolas Maure-nak a nyilatkozatához, miszerint amennyiben nem maradnak a jelenlegi szinten a romániai fizetések, illetve nem javul az infrastruktúra, átköltöztetik a Dacia-gyártást Marokkóba.

Mint Diósi rámutatott, jelenleg Romániában nincs jogbiztonság, nem megfelelő a termelékenység, a befektető viszont azt keresi, hol jó a pénzének. „Ha az ország tele lesz autópályával, nagy sebességű vasútvonalakkal, akkor nagyobb árat lehet kérni a munkaerőért\" – szögezte le a bankár.

Ugyanakkor a szakember arra is emlékeztetett, nem mindegy, hogy milyen jellegű külföldi beruházók dolgoztatják a hazai lakosságot, hiszen a munkaintenzív iparágak – mint például a készruhagyártás – jóval kevesebb jövedelemmel kecsegtetnek, mint a tőkeintenzív befektetések, például a mikrochipgyártás, melyhez magas szaktudású emberek kellenek, s meg is fizetik őket.

„Az lenne a kívánatos, ha az ország elmozdulna a tőkeintenzív iparágak irányába, ahol magas szaktudással magas hozzáadott értéket termelnek. Ilyen például a kolozsvári IT-klaszter, ezzel ellentétben pedig a Székelyföld néhány városa, ahol csak ruhaipar működik\" – tanácsolta a gazdasági szakember. Ehhez viszont – tette hozzá – előbb még össze kellene hangolni az oktatási és a befektetési stratégiát, amihez pedig a kormánynak hosszú távon kellene terveznie.

Pajzos: sok múlik a kormányon

Hasonlóan látja a helyzetet Pajzos Csaba gazdasági elemző, a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem közgazdaságtudományi karának dékánja, aki szintén kiemelte, hogy a multinacionális vállalatok a stabilitást szeretik, a mindenféle adók és illetékek bevezetése vagy megemelése, az adórendszer gyakori változtatása szakítópróba is lehet. „A nagy befektetők úgy érkeznek az országba, hogy több évre különböző kedvezményeket kapnak. Gondolom, a Renault kedvezménye most járt le\" – jelentette ki a szakember.

A váradi elemző is úgy látja ugyanakkor, hogy a kormány részéről mindenképpen szemléletváltásra lenne szükség, mert jelenleg Romániába csupán „alkatrészszerelő\" vállalkozások jönnek, pedig végtermékek előállítása kellene hogy legyen a cél. „Sajnos, aki alkotni akar, az elmegy külföldre\" – mutatott rá Pajzos. A hozzánk érkező vállalatok gyorsan betanítható szalagmunkára, minimálbérért „bérlik\" a munkaerőt, miközben a termelőirányítót már külföldről hozzák magukkal.

Holott – tette hozzá Pajzos – szürkeállományból nálunk sincs hiány, ezért értékteremtő befektetésekre lenne szükség, olyan beruházásokat kellene ösztönözni, amelyek folyamatos fejlesztéseikhez bevonzanák a helyi egyetemeket és a kutatóintézeteket. A szakember tájékoztatása szerint erre uniós alapok is vannak, de mivel az ilyen irányú tevékenységeknek nálunk eddig nem volt látható eredménye, az emiatt elbizonytalanodó külföldiek inkább tőlünk nyugatabbra valósítják meg innovációs elképzeléseiket; hiába olcsóbb Romániában, mégsem itt végzik a termékfejlesztéseket vagy például a teszteléseket.

Mentalitásbeli problémák is akadnak

A hazai munkavállalók mentalitásával, illetve felkészültségével is baj van, előbb ezen kellene változtatni, csak azt követően érdemes jelentős jövedelemszint-emelkedésről beszélni – hívta fel eközben a figyelmet kérdésünkre Márkos Tibor szatmárnémeti vállalkozó, a Német–Román Gazdasági Egyesület alelnöke, aki szerint jelenleg csakis az alacsony munkabérek jelentenek komoly vonzerőt a külföldi befektetők számára.

Úgy vélte, érdemes regionális összehasonlításban vizsgálni a kérdést, amiből kiderül: Magyarországhoz képest nagyjából feleannyiért lehet kapni itt munkásokat, azonban érdemes azt is figyelembe venni, milyen ott az a környezet, ami a befektetőket fogadja, illetve milyen az ottani dolgozók munkamorálja. Márkos Tibor szerint a marokkói bérek úgy viszonylanak a romániaiakhoz, ahogy a romániai fizetések a magyarországiakhoz. A beruházók számára ez igen fontos szempont, azonban csak egyike azon tényezőknek, melyek alapján döntéseket hoznak.

A Szatmár megyei helyzettel kapcsolatban kifejtette: itt eléggé alacsony a munkanélküliek aránya, sőt, az utóbbi időben Magyarország határ menti településeiről is járnak ide dolgozni. Azt, hogy viszonylag kevés a szabad munkaerő, jelentősen befolyásolja a megye földrajzi helyzete, azaz az országhatár közelsége is. Mint ismeretes, a rendszerváltás után csődbe ment nagy állami cégeknél felszabadult munkaerőt Szatmár megyében a külföldi készruhagyárak, illetve az itt megtelepedett, főleg német tőkéjű autóalkatrész-gyártók szívták fel.

Az autonómia segíthet a Székelyföldön

Nem lehet mesterséges beavatkozásokkal módosítani a béreket, azt is a piacnak kell szabályoznia, tehát sem a kormánynak, sem a kartellbe szerveződő cégeknek nem szabadna mesterségesen manipulálniuk a munkaerő értékét – figyelmeztetett Édler András.

A Kovászna megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke egyúttal rámutatott, hogy jelenleg az egy százalékos ingatlanadó-kedvezménnyel kevés komoly befektetőt lehet a Székelyföldre csábítani, viszont az autonómia azt is jelentené, hogy a térség önállóan határozza meg az adópolitikáját, például egy 4 százalékos profitadó már nagy vonzerőt jelentene a befektetőknek.

Sereghajtók Európában

Amint arról korábban beszámoltunk, miközben a munkáltatók ellenzik a nagyobb arányú emelést, a szakszervezetek már régóta ezer lejes minimálbért követelnek, amely még ez esetben is eltörpülne az EU-ban legmagasabb, 1800 eurós luxemburgi minimálbérhez képest. A hazai jövedelemszintet jól jellemzi, hogy a januártól érvényes, 101 ezer forintos magyarországi minimálbér majdnem azonos az 1600 lejes romániai átlagbérrel.

Eközben még mindig a második legalacsonyabb a román minimálbér az Európai Unió tagállamai közül: januártól ugyan 850 lejre (189 euró) nőtt az összeg, ám ez csak a 160 eurós bolgár minimálbért előzi meg az EU-ban.

Az átlagbér ugyanakkor vidékenként nagyon eltérő szinten áll. A legnagyobb szakadék a főváros és a vidék között tátong: miközben Bukarestben a nettó átlagfizetés eléri a 2200 lejt, a rangsorban következő Gorj, valamint Kolozs és Szeben megyében 1600 lej körül mozog az átlagbér.

Az ország legszegényebb régiójának Moldva számít, megyére lebontva viszont már a legrosszabbul Hargita megyében keresnek: az itt regisztrált 1092 lejes nettó átlagfizetés a legalacsonyabbnak számít országos viszonylatban. Kovászna megye 1204 lejes átlagbérével 28. a 41 megye rangsorában, míg Marosban 1327 az átlagkereset, ami a 15. helyre elegendő.

Összeállításunk szerzői: Babos Krisztina, Bálint Eszter, Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka