Nem elég jól teljesíteni, lelkesedni is tanácsos

Mint vallják, a mentalitás, a munkához való viszony befolyásolja az illető külső megítélését. “Mindig lelkesen érkezik reggel, nem lehet kihozni a sodrából, kedves és türelmes a kollégákkal” – ha valaki ebbe a kategóriába tartozik, biztos, hogy munkatársai és főnökei kedvezően ítélik meg. Ez azonban önmagában kevés, ha teljesítményén, eredményein nem látszik mindez, termelékenysége és hatékonysága elmarad az elvárttól, főnöke előbb-utóbb szóba hozza a dolgot: mese nincs, teljesítenie kell. Ugyanez a helyzet, ha profitot termel ugyan a cégnek, szakterületén kiválóan érvényesül, és munkájába nem lehet belekötni, ám hozzáállása hagy némi kívánnivalót maga után. “Olyan durva, mint a pokróc, nem figyel másokra, mechanikusan menetel előre” – nem számíthat szimpátiára, akire ez a jellemzés illik. Mint mindenben, a munkában is meg kell találni az arany középutat. 

A mechanikus

Akad, aki munkahelyén úgy teljesít, mint a profi modellek a kifutón: csak előre tekint, a közönséget (kollégákat) figyelmen kívül hagyja, és csak a saját maga által kitűzött célra koncentrál, miközben afelé halad, kizárja a külvilágot. Az ilyen munkatárssal nehéz kommunikálni, mert bezárkózik a saját kis világába. Olyan is van, aki ugyan ebbe a csoportba tartozik, mégsem szigetelődik el teljesen környezetétől, de kollégáival nehezen találja meg a közös hangot – esetleg hamar kifakad, türelmetlen, kellemetlen viselkedésével elriasztja a többieket. Ebben az esetben a türelem segíthet: a kollégákkal tanácsos figyelmesnek lenni, tolerálni kell a kifakadásaikat, a konfliktusokat pedig a legjobb elkerülni. Ha egy kolléga viselkedése annyira zavaró, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette, le kell ülni az illetővel beszélgetni: lehet, hogy nincs is tisztában azzal, hogy viselkedése kibírhatatlan. 

Az érzékeny

Aki alkatánál fogva érzékenyebben reagál a kritikára és nehezen dolgozza fel a kudarcot, nehéz helyzetbe kerülhet munkahelyén is. Akad, akinek egy problémás ügyféllel való találkozó, vagy egy heti értekezlet, esetleg egy kimerítő szakmai beszélgetés telefonon kemény tortúra. Ha valaki retteg a kudarctól, nem bízik magában és hagyja, hogy egy-egy rosszul sikerült beszélgetés vagy találkozó elvegye a kedvét, egészségét is veszélyeztetheti. A fokozott stressz, a lelki bajok komoly betegségek előfutárai lehetnek. Ha valaki úgy érzi, minden munkanap egy rémálom – mert valamelyik kolléga biztos, hogy belé köt majd, a főnök csak azt lesi, hibázik-e, esetleg olyan sok a tennivaló, hogy kapkodás nélkül nem végez vele, ezért a hibalehetőségek száma is megnő, jó ha beszél felettesével. El kell neki mondani, mi a helyzet, és ki kell kérni a tanácsát: mit javasol, hogyan lehetne változtatni mindezen. Ha pedig az egyik munkatárs hasonló cipőben jár, türelmesnek kell lenni vele.

A túlérzékenység is legyőzhető, kezelhető, de tudatos gondolkodás kell hozzá. A legfontosabb az önbizalom, és csak annak a véleményére szabad adni, akiben feltétel nélkül meg lehet bízni. A többiek megjegyzéseit, esetleg bántó megnyilvánulásait figyelmen kívül kell hagyni. Az apró kudarcokat nem szabad mellre szívni. Mindenki hibázik, ám a kellemetlen élményeket is fel lehet használni: építkezni kell belőlük, és nem szabad úgy felfogni, hogy “nekem még ez sem sikerül”. 

Az egyensúlyozó

Nehéz megtalálni az arany középutat, ám kellő távolságtartással és objektivitással sikerülhet. Mindig, minden helyzetben tudni, mi a helyes, és azt tenni – erre vágyik a legtöbb ember, ám csak keveseknek sikerül. Nekik sem azért, mert csalhatatlan érzékkel tudják, mikor, mi a jó, hanem mert a saját bőrükön tapasztalták, hogy egyes helyzetekben milyen viselkedés a célravezető. Türelmesen bánni egy problémás ügyféllel, megtalálni a közös hangot egy törtető, másokra nem figyelő üzleti partnerrel, vagy elrendezni a kollégák közt dúló viszályt: erre csak olyasvalaki képes, aki bízik magában, jól tűri a kudarcot, vesztes helyzetből is képes fordítani. A kitartás, türelem és empátia fontos, csakúgy, mint a pártatlanság és a pozitív gondolkodás.