Műtárgy mint befektetés

A Tudor Art kereskedõház adatai szerint a 2286 eladott mûtárgy összértéke meghaladta a 3 millió eurót, míg 2006-ban ez az érték alig érte el az 1,6 millió eurót. Az év legjobban eladott festõjének Theodor Palladyt (1871–

1956) kiáltotta ki a román szakma. A mûvész Akt sárga fátyollal (olaj/vászon) címû munkájáért 250 ezer lejt, azaz közel 80 ezer eurót fizetett egy román mûgyûjtõ, 19 eladott festményének összértéke megközelítette a 310 ezer eurót. A legdrágábban eladott darab a szintén román festõ, Nicolae Tonitza (1886–1940) kézjegyét viseli. A tavaly novemberben kalapács alá került Portrétanulmány (olaj/karton) festményét 96 ezer eurós rekordáron ütötték le, s ezzel minden idõk legdrágábban eladott festménye lett Romániában. A harmadik hely a négy éven keresztül listavezetõ Nicolae Grigorescué (1838–

1907) a Mályvavirág (olaj/fa) címû festményével, amely közel 60 ezer eurós áron kelt el. Luminiþa Ghilduº, a Tonitza-aukciót lebonyolító Monavissa kereskedõház vezetõje szerint a magas árak a piac növekvõ tendenciáját mutatják, az eddig alulértékelt román mûvészek munkái kezdik elérni a reális értéket. Az öt aukcióház és közel háromszáz kisebb-nagyobb galéria széles választékot kínál a kortárs mûvészek munkáiból is.

„Altatott\" mûremekek

Dan Tudor, a Tudor Art kereskedõház vezetõje szerint a mûtárgyak szám szerint kevesebb, de nagyobb értékben eladott volumene egyértelmûen azt jelzi, hogy a piacon megjelentek a közép-, illetve hosszú távú befektetõk. Tudor szerint idén várhatóan fokozódik a növekedés üteme, Románia uniós csatlakozását követõen a román mûvészek darabjai is megjelennek a nemzetközi aukciós házak kínálatában. Sok olyan mû létezik, amely – bár Romániában magasra taksálják õket –, Európában teljesen ismeretlen. A román mûvészek a nemzetközi piacon egyáltalán nincsenek még jelen, a romániai vásárlók zöme ugyanakkor elõszeretettel vásárolja a hazai mûvészek munkáit. Petru Romoºan mûkritikus szerint a tíz legismertebb mûvész által aláírt alkotások értéke növekvõben van, míg az átlagos darabokon szinte lehetetlen jutányos áron túladni. Hozzátette: itthon elsõsorban az országhoz, a román identitáshoz kapcsolódó alkotásokat veszik, nem a mûvészeti érték az elsõdleges. Romoºan szerint jelentõsnek mondható a piaci kereslet, az igazi nagy alkotásokat még „altatják\", megjelenésükre egyelõre várni kell. A mûtárgyak értéke jelen pillanatban jóval a reális érték alatt van. Míg pár évvel ezelõtt egy Tonitzáért 5000 dollárt ajánlottak, 2007-ben már közel 100 ezer euróért sikerült eladni, egy-két éven belül pedig várhatóan 200 ezer eurónál is többet ér majd ugyanaz a mû.

Európai középmezõny

Mivel a román festõk még nincsenek jelen az európai platformon, munkáik reális értékét csak felbecsülni lehet. Romániai viszonylatban a Tonitza-festményért kifizetett 96 ezer eurós összeg nagynak tûnik, ez az ár azonban az európai aukciókon legfeljebb a gyenge középmezõnyben kapna helyet. A romániai mûtárgypiac európai piachoz való csatlakozása valószínûleg jelentõs ármozgásokat eredményez majd pozitív és negatív irányban egyaránt.

Befektetési szempontból tavaly sokat változott a piac, az eddig megszokott ingatlan, részvények és arany mellett a mûtárgy is egyre biztosabb és jövedelmezõbb befektetésnek bizonyul. A kilencvenes évek elején még a „régiséget veszek, valutával fizetek\" hirdetések árán lehetett adni-venni, mára azonban megjelentek a hozzáértõ, igényes vevõk. Bár a nagy aukciós házak még nincsenek jelen, egyre több a külföldi vásárló. A külföldieket semmilyen megkötés nem korlátozza, ám minden esetben tanácsos kikérni a Mûemlékvédelmi Hatóság exportengedélyét. Bár statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, a tehetõs emberek egy része egyre inkább mûtárgyba fekteti vagyona egy részét.