HIRDETÉS

Kovászemberek kellenek a jó gazdálkodáshoz – a Maros megyei gazdakörök példája új megvilágításba helyezhetné a gazdálkodást

Makkay József 2018. augusztus 24., 13:25
HIRDETÉS

A Maros megyei gazdakörök Erdély-szerte híresek. Ernyőszervezetük révén olyan modellt sikerült létrehozniuk, amely a piacképes felnőtt szakoktatás mellett a mezőgazdaság minden területére kiterjedő szaktanácsadást is meghonosított. Az RMGE Maros új elnöke, Fazakas Miklós e sikertörténet hátteréről beszélt lapunknak.

A gazdálkodűsból is meg lehet élni Fotó: 123rf

Az 1989-es rendszerváltás után az erdélyi gazdaköri mozgalom virágkorát élte. A kilencvenes években a legtöbb magyar faluban megalakult a gazdakör, de tíz év sem telt el, s ezek többsége megszűnt. Az emberek nem látták sok értelmét: túl nagy elvárást fogalmaztak meg, miközben éppen arról feledkeztek meg, amit éppen a gazda-önszerveződés tudna nyújtani.

Napjainkra Erdély legtöbb megyéjéből eltűntek a gazdakörök, vagy csak szórványosan működnek.

HIRDETÉS

Szerencsés kivétel Maros megye, ahol a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) megyei szervezete harminc gazdakör ernyőszervezeteként igyekszik azt a fajta érdekképviseletet megvalósítani, amely a magyar mezőgazdaság történetében a gazdakörök hagyományos feladatához és küldetéséhez nyúlik vissza.

A Maros megyei gazdaszövetség elnökének, a 80 éves Csomós Attilának a halála egy korszakot zárt le a mozgalomban, hiszen a marosszéki magyar gazda-önszerveződés kulcsembereként ő hozta tető alá ezt a fajta ernyőszervezet-modellt, amely nagy mozgásteret bitosít a helyi gazdaszervezeteknek, megyei szinten pedig a csúcsvezetőség hazai és magyarországi szakmai szervezetekkel építhetett ki szoros kapcsolatot. Két hónapja ezt az ernyőszervezetet vezeti az RMGE Maros új elnöke, a nyárádkarácsonyfalvi zöldségtermesztő-vállalkozó, Fazakas Miklós.

Akkreditált tanfolyamok
Gazdaköri közösségünknek mindig a szakoktatás volt az erőssége. Jóval ennek az oktatási formának az akkreditációja előtt mintegy kétezer, ezüstkalászos tanfolyamot végzett gazdát tartottunk számon, akik nemcsak diplomát, hanem szaktudást is kaptak. Az oktatási tapasztalatot vittük tovább, miután Bukarestben kijártuk, hogy a szakminisztérium által elismert hivatalos oklevelet adjunk végzőseinknek”

– magyarázza az RMGE Maros elnöke, Fazakas Miklós.
A mezőgazdasági szakoktatásra azért nőtt meg az igény, mert egyre több mezőgazdasági pályázathoz kérnek szakképzési oklevelet, és mivel a gazdák túlnyomó részének nincs szakirányú végzettsége, így pótolhatják a szükséges szakmai tudást. Ezt meglovagolva  több vállalkozás pénzért árul mezőgazdasági okleveleket, amihez csak papír jár tudás nélkül.

Amikor évekkel ezelőtt a Maros megyei gazdaszövetség elindította akkreditált zöldség- gyümölcs, szántóföldi növény-, virágtermesztési, állattenyésztési valamint egyéb mezőgazdasági vonatkozású tanfolyamait, volt aki méltatlankodott, hogy itt tanulni kell. Azóta ez természetessé vált, és nemcsak a megye gazdakörei kértek kihelyezett, heti két-három alkalommal, helyben szervezett, 60 órás szaktanfolyamot, hanem Temes, Arad és Szatmár megyében is.

Ezek önköltséges képzések, de a gazdák számára így is minimális a kiadás. Az országos felnőttképzési előírásoknak megfelelően, erdélyi és magyarországi agrárszakemberekkel vállaljuk a szakoktatást. A gazdák nagy előnye, hogy képzés után is tarthatják a kapcsolatot az oktatókkal”

– fogalmaz Fazakas Miklós.

  Az állami szaktanácsadás alternatívája

Ha működne a hatalmas állami pénzeket felemésztő mezőgazdasági vezérigazgatóságok, állategészségügyi hivatalok, mezőgazdasági szaktanácsadási hivatalok és a növényvédelmi központok szakembergárdájának az együttműködése a gazdákkal, ma a romániai mezőgazdaság teljesen másként mutatna.

Az igazi gond az, hogy legtöbb helyen olyan mezőgazdasági szakemberek ülnek a hivatalokban, akik nem látják át a gazdák gondjait, érdemben nem tudnak segíteni, még akkor sem, ha jóindulatúak.

Mivel ezek a nehezen működő vagy működésképtelen állami hálózatok nem töltik be feladatukat, a magyar gazdák számára létfontosságú a gazdaköri tanácsadás.

„A nagyobb agrárvállalkozók megoldják a maguk gondjait, vannak szakembereik, de a kisgazdáknak létfontosságú, hogy legyen kihez fordulniuk ügyes-bajos dolgaikkal. A gazdaköreinken keresztül mi ezt mezőgazdasági szakemberekkel és olyan gazdákkal oldjuk meg, akik jól ismernek egy-egy szakterületet, és megvan a kellő tapasztalatuk a szaktanácsadáshoz” – fogalmaz az elnök.

A gazdaegyesület nagy előnye, hogy jó kapcsolatot ápol minden állami mezőgazdasági intézménnyel, így szakemberei idejében hozzájutnak minden szükséges információhoz, amivel a gazdáknak segíteni tudnak a növényvédelemtől kezdve a pályázatok összeállításáig a mezőgazdaság minden területén.

Mekkora legyen a kisgazdaság?

Az egyhektárnyi fóliaházzal és 6-7 hektárnyi szabadföldi növénytermesztéssel foglalkozó nyárád-karácsonyfalvi vállalkozó szerint Marosszéken ő nagyvállalkozónak számít, viszont Magyarországon vagy Nyugat-Európában ekkora méretű intenzív zöldségtermesztés kicsinek számít. A jövedelmező mezőgazdasági birtokok méretéről azonban az Európai Unió szintjén is folyamatos viták vannak, hiszen amíg Franciaországban a 6-7 tehenes gazda is megél házi sajtkészítésből, addig más EU-s országban a nagyüzemi állattenyésztésre esküsznek.

A mezőgazdaság sokszínű, és mi Erdélyben csak töredékét használjuk ki lehetőségeinknek”

– fogalmaz az agrárvállalkozó, aki szerint kis területen is sok mindennel lehetne foglalkozni, csak éppen nincs helyi példa, nincs kovászember, aki jó irányba indíthatna el egy-egy közösséget. Példaként az alsó-nyárádmenti Murokországot említi, ahol azonos klimatikus viszonyokkal rendelkező, egymás melletti falvakban is teljesen más a gazdálkodás hagyománya. Több településen ma is jól működik a zöldségtermesztés, máshol viszont már rég lemondtak róla, mert ráfizetéses.

Fazakas szerint csak akkor ráfizetéses valami, ha nem agrárvállalkozói szemmel és motivációval fognak hozzá a gazdálkodáshoz. Azt tartja, hogy a legidősebb nemzedék, amelyik még megérte a rendszerváltást, és utána nagy lendülettel fogott a gazdálkodáshoz, mára vagy kihalt, vagy munkaképtelen. Az őket követő mai negyveneseket-ötveneseket eleve úgy nevelték, hogy messze elkerüljék a mezőgazdaságot.

Csak a fiatalok lendületében lehet reménykedni, akik közül sokan megfordultak Nyugat-Európában, és megtapasztalhatták, hogy a gazdálkodásból is meg lehet élni. Többen hozzáfogtak már, őket kell bátorítani.

És természetesen fontosak a kovászemberek, akik jó példát mutathatnak egy-egy faluközösségnek. Fazakas Miklós a Maros megyei Udvarfalvát említi, ahol így indult el az egész falut behálózó virágtermesztés, vagy Héderfáját, ahol hűtőtankkal ellátott tejcsarnokot hozott tető alá a gazdakör, és a gazdáknak a nagyüzemi árnál kétszer nagyobb összeget fizet a tejért. A sor folytatható.
„Én is nulláról kezdtem húsz évvel ezelőtt a zöldségtermesztést, és ma beszállítója vagyok nagyáruházi láncoknak. Nemcsak a saját terményeimet értékesítem, hanem a helyi gazdakörön keresztül a többi gazdáét is. A modell működőképes” – zárja beszélgetésünket Fazakas Miklós.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS