Évtizedek óta először csökkentek az unióban az egészségügyre fordított kiadások

A térségben ez a legkisebb mértékű csökkenés. 2000 és 2009 között évi átlagban Szlovákiában 10,9 százalékos, Csehországban 6, Lengyelországban 7,1, Romániában pedig 5,6 százalékos volt az egészségügyi kiadások bővülése. 2009-2010-ben Pozsony 2,4 százalékkal, Varsó 0,5 százalékkal, Bukarest pedig 4,2 százalékkal növelte az egy főre jutó egészségügyi kiadások mértékét, míg ez a mutató Csehországban 4,4 százalékkal csökkent.

Magyarországgal kapcsolatban a jelentés rámutat, hogy 2000 és 2009 között az egy főre jutó egészségügyi kiadások évente átlagosan 3,1 százalékkal nőttek, ez 2009-2010-ben 2,2 százalékra mérséklődött.

A vizsgált országok közül a legnagyobb csökkenés Írországban volt, ahol a 2000-es években átlagosan 6,5 százalékkal bővültek az egy főre jutó egészségügyi kiadások évente, míg 2009-2010-ben 7,9 százalékkal csökkentek.

A jelentés arra is kitér, hogy Európa lakosságának egyre nagyobb hányada, mostanra a felnőtt lakosság több mint fele túlsúlyos, 17 százaléka pedig elhízott. A dokumentum rámutat, hogy az elhízottak aránya a román lakosság körében a legalacsonyabb - 8 százalék - míg Magyarországon és az Egyesült Királyságban 25 százalék fölött van.

A jelentés arra is kitér, hogy Finnország, Franciaország és Magyarország az elhízás elleni küzdelem részeként a közelmúltban adót vetett ki az egészségtelen élelmiszerekre és italokra, amelyek egyrészt az állami bevételeket hivatottak növelni, másrészt az étkezési szokásokat hivatottak megváltoztatni.

Hazai össztermékéhez mérten 2010-ben Hollandia költött a legtöbbet az egészségügyre, a GDP 12 százalékát, az uniós átlag pedig kilenc százalék. Magyarország GDP-je 7,8 százalékát fordította egészségügyi kiadásokra. A térségben Szlovákia és Szlovénia éri el az uniós átlagot, de Csehország és Lengyelország GDP-arányosan Magyarországnál kevesebbet fordít az egészségügyre. Romániában a legalacsonyabb ez az arány az egész Európai Unióban, mindössze 6 százalék.

Az ezer főre jutó orvosok száma az elmúlt tíz évben uniós átlagban 2,9-ről 3,4-re nőtt. Ugyanakkor a jelentés megjegyzi, hogy egyre kevesebb az általános orvos, a szakorvosok száma emelkedik, a háziorvosi praxis ugyanis nem vonzó a doktorok számára, szakorvosként pedig jobban is kereshetnek. Ez a folyamat a jelentés szerint idővel veszélybe sodorhatja azt, hogy egyes társadalmi csoportok alapvető orvosi ellátáshoz jussanak.

A dokumentum arra is felhívja a figyelmet, hogy az egészségügyi kiadásoknak mindössze 3 százalékát költik a tagállamok megelőzésre, pedig a jelentés készítői szerint a megelőzés sokkal költséghatékonyabb lehet, mint később a már kialakult betegségek kezelése.