Álom marad a magyar nyelvű oktatás a kolozsvári agrártudományi egyetemen

az 1950-es évek végétől felszámolódott magyar oktatással párhuzamosan leépítették a magyar anyanyelvű oktatókat is, holott a tanintézetben a következő évtizedekben is igen jelentős, mintegy 20 százalékot megközelítő erdélyi magyar diáklétszám volt.

Nagyenyed helyett Kolozsvár

„Már az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE) megalakulása idején 1844-ben felvetik egy gazdasági tanintézet fontosságát, és egyes források szerint két év múlva Baló István, az EGE választmányi tagja szorgalmazza a gazdasági tanintézmény felállítását. Az 1848-ban kitört forradalom és szabadságharc majd az önkényuralom idején az EGE működése megszakad, illetve betiltják. 1854-ben engedélyezik újra a gazdasági egylet tevékenységét, de az erdélyi gazdasági tanintézet magalakítására csak a kiegyezés nyomán kerülhetett sor” – magyarázza a történelmi előzményeket Farkas Zoltán. Érdekes adalék, hogy az új oktatási intézetet az EGE és a miniszteri biztos előbb Nagyenyeden akarja létrehozni, de ahogy dr. Nagy Miklós mezőgazdasági szakíró fogalmazott a százéves megemlékezésen, „hanyagságon múlott, hogy nem Nagyenyed ünnepli most a centenáriumot”.

Az intézmény létrehozását sürgető bizottság végül Kolozsvár mellett döntött, ahol az erdélyi római katolikus alapítvány, a Status kolozsmonostori uradalmát találták erre alkalmasnak. Az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója,

Az egyetem 1903-ig a Magyar Királyi Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézet nevet viseli, majd a város terjeszkedésével Kolozsvári Gazdasági Tanintézet lesz. Falai között három éves volt a tanulmányi idő. 1906-tól a földművelésügyi miniszter rendelete alapján a magyaróvári gazdasági akadémiához hasonlóan – a keszthelyi, debreceni, kassai gazdasági tanintézet mellett – a kolozsvárit is magyar királyi gazdasági akadémia rangjára emelik. A diákok szempontjából a legfontosabb változás, hogy ezt követően csak érettségivel lehetett a tanintézetbe beiratkozni.

Farkas Zoltán szerint a kolozsvári gazdasági akadémián tanító kiváló szakembergárdának köszönhetően az erdélyi mezőgazdasági felsőoktatás az ezredfordulón és a 20 század első két évtizedében a monarchián belül is az élvonalba emelte a tanintézményt. Az egyetem történetét magyarországi és erdélyi levéltárakban kutató szakember azt is kiderítette, hogy

A mai felhígult egyetemi oktatás időszakában érdemes elgondolkozni a korabeli kolozsvári agrároktatás színvonalán: 1872-ben 79 diákból 21, 1884-ben 107 diákból 22-en, vagy 1904-ben 150 diákból huszonnyolcan kaptak diplomát. A magas oktatási színvonal nyomán a diplomát szerzett fiatalok a korabeli mezőgazdasági tudományok kiváló szakembereivé váltak.

Román és magyar világ

Az Antant-hatalmak cinkosságát kihasználva Ferdinánd román király 1918 végén elrendeli Erdély katonai megszállását: a román hadsereg 1918 december 23-án foglalja el Kolozsvárt. Meg sem várva a békekötést, a román közigazgatás berendezkedik a kincses városban is, és minden intézményből elküldi a magyar vezetőket. Ez történt többek között a Ferenc József Tudományegyetemen és a Gazdasági Akadémián egyaránt, ahol Constantin Maiorovici tanárt nevezik ki igazgatónak.

A tanári kar áttelepült Magyarországra, és őket követte a magyar diákság egy része is. 1920 után két magyar oktató marad a kolozsvári mezőgazdasági tanintézetben: Páter Béla és Farkas Árpád, majd tíz évvel később Nyárádi Erazmus Gyula kerül a növénytani tanszékre tanársegédnek. Az erdélyi magyar diákok számára gyakorlatilag be is zárul a kolozsvári tanintézet kapuja. Farkas Zoltán kutatásai alapján a két világháború közötti, két évtizedes román világban mindössze 17 magyar végzős jut mezőgazdasági mérnöki diplomához a teljesen román tannyelvű egyetemen.

„A második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 11-én a magyar hadsereg bevonult Kolozsvárra is, és helyreállították a közigazgatást. Újra indult az I. Ferenc József nevét viselő tudományegyetem, a gazdasági akadémia és Gyulafehérvárról átköltözött a római katolikus teológia. A gazdasági akadémia hivatalos ünnepi megnyitására 1940. november 16-án gr. Teleki Mihály földművelésügyi miniszter jelenlétében került sor” – magyarázza Farkas Zoltán. 1942-től a magyaróvári és kolozsvári akadémiák mezőgazdasági főiskolává alakultak, akárcsak a budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskola. Magyar királyi gazdasági akadémia maradt a debreceni és a keszthelyi intézet. 1940–1945 között a kolozsvári tanintézetbe 392 diák iratkozott be, de az alsóbb évesek többsége 1945-től Debrecenben, Keszthelyen vagy Magyaróváron folytatta és végezte be tanulmányait. Ebben az időszakban kezdte oktatói pályáját többek között Csűrös István, Kós Károly vagy Pap István, akiknek a későbbi évtizedekben is fontos szerepük volt a kolozsvári magyar nyelvű mezőgazdasági oktatásban.

A kolozsvári agronómián azonban csak bő tíz évet tartott a magyar oktatás, mert 1959-ben a hallgatókat besorolták a román tagozatra.

Farkas szerint a beolvasztásnak már évekkel korábban tapasztalni lehetett az előszelét: diákként ő is abban az időszakban került a kolozsvári agráregyetemre. „1955-ben nem indult I. éves magyar évfolyam, azonban 1956-ban nemzetközi nyomásra ismét tartottak felvételit magyar nyelven. A folyamatosság érdekében a román tagozatról 7, a Bolyai-egyetemről 10 és a műegyetemről egy átiratkozottal, 18-as létszámú csoporttal II. évfolyamot alakítottak” – emlékezik a diákévei alatt történtekre Farkas Zoltán.

A szakember kimutatásai szerint az 1960-ban végzett utolsó magyar évfolyammal összesen 516 agrárszakember kapott diplomát a magyar tagozaton. 1963-ig további 63 magyar diák végzett, akik már csak részben tanultak magyarul, a további három évben pedig 61 magyar diák végzett román nyelven. A kutató adatai szerint 1951 és 1958 között a magyar hallgatók az összdiákság 34,2 százalékát alkották, az 1960–1993-as időszakban ez a részesedés visszaesett 18,6%-ra. Azonban ez a közel 20 százalékos magyar részvétel is fontos visszajelzés arra, hogy az erdélyi magyar diákok körében a teljesen román oktatás időszakában is kedvelt egyetem maradt a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola, amely a rendszerváltás után vette fel az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem nevet.

Farkas Zoltán a kilencvenes években részt vett az RMDSZ által felügyelt bizottságban, amely a kolozsvári magyar nyelvű mezőgazdasági felsőoktatás újraindítását szorgalmazta. A magyar anyanyelvű tanárok és hallgatók kezdeményezését azonban az intézet szenátusa elvetette. Farkas szerint az egykori tanintézetet kezdeményező EGE jogutódjaként a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) tovább kell küzdjön az államilag támogatott magyar nyelvű felsőfokú agrárképzés megvalósításáért. „A kolozsvári agrártudományi egyetemen az utóbbi harminc évben alig vettek fel magyar anyanyelvű tanársegédeket, így kifogytak a magyar szaktanárok. Ezen a helyzeten csak egy önálló mezőgazdasági kar létrehozása segíthetne” – fogalmaz Farkas Zoltán a járható úttal kapcsolatban.