Életforma a gazdálkodás Pécskán: húsz hektár földdel alapozta meg jelenleg ezer hektáros gabonafarmját a Dancu házaspár

Az új közösségi vállalkozások egymás között osztották el a volt termelőszövetkezetek ingatlanjait és gépparkját. Nem került sor a volt szövetkezeti tagok kárpótlására, viszont az értékes szántóterületet tagosítva, nagy parcellákban lehetett tovább művelni.

A kilencvenes években azonban bebizonyosodott, hogy ez a gazdálkodói modell sem válik sikertörténetté. A gazdák a föld megdolgozásának költségeit levonták a terméshozamból, a többit hazavitték, miközben beruházásra soha nem maradt pénz. Ennek az életképtelen és felbomló rendszernek a romjain alakultak ki az elmúlt 20-25 évben azok a több száz hektáros, magántulajdonban levő agrárvállalkozások, amelyek meghatározzák a 11 ezres lélekszámú, 27 százalékban magyarok által lakott városka mezőgazdaságát.

Pályázatok nélkül esélytelen

A több tucat, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó pécskai farm néhány száz hektáron termel. A magyar családok közül a Dancu házaspár ezerhektáros gazdasága a legnagyobb, amelyből

Az őszi betakarítások hajrájában a cég könyvelését végző Dancu Angéla az egykori pécskai állami mezőgazdasági vállalatnál dolgozott közgazdászként. Ott ismerte meg Bihar megyéből származó férjét, Dancu Jánost, akit a kolozsvári agrártudományi egyetem általános mezőgazdasági mérnöki szakának elvégzése után helyeztek ki Pécskára. „Vállalkozásunk története a rendszerváltás után kezdődött, amikor az állami vállalatban megszűnt az állásunk.

– foglalja össze dióhéjban családi vállalkozásuk történetét. Amelyben immár részt vállal a mezőgazdasági mérnöki szakot végzett, 25 éves Zsolt fiuk is, aki továbbvinné a céget.

A modern gépparkot a farm székhelyén vesszük szemügyre a lakásuktól mintegy három kilométerre fekvő telephelyen, ahol nemcsak a legkorszerűbb nyugat-európai gyártmányú erőgépek és különböző mezőgazdasági felszerelések sorakoznak az udvaron, hanem gabonasilók is épültek.

Angéla asszony szerint pályázatok nélkül esélytelen lett volna nagy kapacitású, modern gépparkot vásárolni, amely a gyors és pontos szezonmunkák elvégezéséhez nélkülözhetetlen.

amikor a legfontosabb gabonafélék hozama az elvárt szint alatt alakul.

Ilyen sikeres haszonnövény volt éveken át a cukorrépa, amíg meg nem szűnt a nagyváradi cukorgyár, amellyel hosszú időn át szerződéses viszonyban álltak. Egy évig még megpróbálkoztak a marosludasi cukorgyárral is, de a jó felvásárlási ár és a pluszban kapott állami támogatás sem tette kifizetődővé a több mint háromszáz kilométeres távolságra történő szállítást. Így megmaradtak a szokásos haszonnövényeknél: búza, sörárpa, kukorica, repce és napraforgó. Jó átlaghozam mellett mindenik jól jövedelmez. Az országhatár közelsége miatt előfordul, hogy Magyarországra értékesítik terményeiket.

– magyarázza Dancu Angéla.

Az üzletasszony azt is elmondja, a jövedelmezőség sokban függ attól, mikor értékesítik a gabonát. Az első években, amikor nem volt pénzük beruházásokra, már aratás előtt eladták a búzát és az árpát, hogy minél hamarabb pénzhez jussanak. Amióta pályázati pénzekből gabonasilókat építettek, jóval eredményesebben gazdálkodnak, mert ki tudják várni a legoptimálisabb értékesítési időszakot. Ami lehet késő ősszel, télen vagy a következő év tavaszán.

Parcellák húsz kilométeres körzetben

Az öt-hat főállású mezőgépész mellett Dancu Zsolt is egyre többet ül legmodernebb traktoruk nyergében, amelynek GPS-beállításaihoz csak ő ért. Az új generációs mezőgépek kezelése bonyolult feladat, a mezőgépészek azonban mindenbe beletanulnak. A mintegy 20 × 20 kilométeres területen fekvő parcellák megközelítése sem könnyű feladat, hiszen van, amikor órákba telik egyik határrészből átmenni a másikba. Vendéglátóm szerint azonban

Szerencsésnek tartják magukat, hogy az egyre szárazabb időjárás ellenére földjeiket nem érte olyan aszálykár, mint amiről a tévéhíradók számoltak be Dél-Romániában.

Eddig ők sem öntöztek, azonban pár éve egy öntözési társulás keretében több farmer európai uniós pályázatot nyert a szomszédos Szemlak határában kiépítendő irrigációs rendszerre. A kommunizmus éveiben mintegy kétezer hektáron működött itt öntözőrendszer, ami a földek restitúciójának idején ment tönkre.

így várhatóan jövő nyártól a Maros vizéből lehet majd öntözni a környéken található mintegy 250 hektárnyi szántóterületüket is.

Dancu Angéla szerint a család számára a gazdálkodás életforma. „A férjem a farm nélkül el sem tudná képzelni az életét. Hat-hét éves kora óta a szülei mellett kinn van a mezőn, szülőfalujában ebbe nőtt bele, ezért lett agrárszakember. Abban reménykedünk, hogy a sok nehézség és a nagy erőpróbák árán összehozott családi vállalkozást fiunk fogja majd továbbvinni” – fogalmazza meg Dancuék reményeit a pécskai családi gazdaság pénzügyi dolgait felügyelő üzletasszony.