Beavattak a társas vállalkozásalapítás és a passzívházak rejtelmeibe a Kreatív Kolozsvár Reggelen

– fejti ki a véleményét Erdei-Dolóczki Tímea.

Albert-Tóth Csilla a vállalkozás indítás ötlete kapcsán elmesélte, hogy ugyanazon a helyen dolgozott hosszú ideig, érezte, hogy nincs fejlődi lehetősége. Hozzátette, hogy

Ugyanis rengeteg munka van a vállalkozás indításban. Folyamatosan fejleszteni kell és tanulni könyvek, podcastek, cikkek segítségével, és meg kell szűrni a kapott információt.

– élt Tímea egy ugyancsak szemléletes hasonlattal.

A vállalkozók arról is beszéltek, hogy milyen motivációk álltak a cégalapítás hátterében. Csilla külön kiemelte, hogy habár az alkalmazotti pozíció eleinte megfelelt számára, mert a készségek és kihívások párhuzamban álltak egymással, a végén azonban, mikor a készségek meghaladták a kihívásokat, akkor már kínszenvedés volt számára. Tímea kihangsúlyozta, hogy az építészek nincsenek jól megfizetve:

Egy vállalkozás elindítása a motiváló erők mellett természetesen félelmeket is szül. Csilla az anyagi nehézségektől tartott leginkább, de szerencsésnek tartja magát, mert a szülei segítettek. Tímea ezzel szemben azért aggódott inkább, hogy lesz-e elég munka, és lesz-e, aki velük akar dolgozni. Mindketten meglepőnek találták azt, hogy amikor először munkatársat kerestek, habár egy induló cég voltak, ennek dacára még is nagyon sokan jelentkeztek. Életkorban és tapasztatban is vegyes munkatársakkal dolgoztak eddig.

„A szakma nehéz lábakon áll, ezért is féltünk, hogy mi lesz majd. Folyamatosan recepteket keresünk, nyugati példákból tájékozódunk. És próbáljuk megértetni az emberekkel, hogy nem kell feltétlenül beázzon a tető az utolsó emeleten és nem kell meleg legyen a manzárdon. Lehet megoldást találni erre” – magyarázza Csilla.

Aki azt is bevallotta, 

Ugyanakkor szerinte nagyon fontos, hogy folyamatosan fejlesszék magukat cégvezetőként, mert másként nem lehet. Vannak jó képzések, könyvek, podcastek, más szakterületen dolgozókkal is egyeztetnek. Heti szinten foglalkoznak ezzel. 

„Egyedül nem mertem volna elindítani a céget”

„Felnézünk egymásra, adunk egymás szavára. Innen jött az ötlet, hogy csinálunk együtt valamit” – nyilatkozta Tímea, aki mindig érezte társával a jó szakmai kapcsolódást. Illetve így kevésbé tűnt számára félelmetesnek belevágni. Beszélt ugyanis olyan vállalkozókkal, akiknek nagyon nehezen megy egyedül.

Csilla is osztja a véleményét, ugyanis azt tapasztalta, hogy ha egy problémás helyzetet megbeszélnek, az sokat segít. Hozzátette azt is, hogy a nehézségek számára inkább az épületek megtervezésénél adódnak. A cégalapítás adminisztratív részét nem találta annyira nehéznek.

Tímea azonban az utóbbitól is félt, de szerencsére rájött, hogy van segítség és fokozatosan beletanult.

Az azóta eltelt években mindig adódtak új kihívások, amivel szintén boldogulni tudtak.

Nem annyira hatékony, mintha élőben kommunikálnának, azonban szerencsésnek tartják magukat, mert a vírushelyzetben nem „ütötték meg annyira a bokájukat”, valahonnan mindig kerül munka.

– fejti ki Tímea.

Mindketten egyetértenek abban, hogy sokkal kényelmesebb egy ilyen ház, illetve abban, hogy ez már nem számít egy különleges, extra dolognak, hanem csak egyszerűen egy nagyon jó épület. A klienseik már tudnak arról, hogy valami jó dolgot képviselnek, nem indítanak a nulláról, nem ők nevelik őket, csupán azzal járulnak hozzá, hogy mindent alaposan elmagyaráznak nekik.

Azt is elmagyarázta, hogy az épületek energiafogyasztásának legnagyobb részét az teszi ki, hogy miből építik. Ők szorgalmazzák, hogy fából épüljenek a házaik, mert rengeteget lehet spórolni, hogy nem téglát égetnek és betont kevernek, mert azzal sokkal több fát égetnek. Ráadásul nem fog egy vagyonba kerülni a kifűtése, nem fog bepenészedni a sarokban a rossz hőszigetelés miatt.

„A passzív házba való befektetés megterül. Függ az épület típusától, hogy ez mennyi időn belül történik meg, de átlagban olyan 10-15 év alatt. Darmstadtban például az első passzív ház, olyan, mintha tegnap építették volna, holott már 30 éves” – magyarázta Csilla.