Aszályutóhatás: ráfaragtak a gazdák a repcére, több ezer hektár kell újravetniük más kultúrákkal

Az elmúlt évek keserű tapasztalatai alapján tavaszi kultúrákkal, kapásnövényekkel nem mernek próbálkozni a földművelők, így a repce helyett főleg kalászosok kerülnek a földbe. „A napraforgó úgy ahogy, de jobban bírta eddig a szárazságot, ezért esetleg napraforgót vetnek néhányan, hogy ne monokultúra legyen, tehát búza búza után, vagy árpa árpa után… De a többség inkább kalászost tesz, akár búzát a búza után. Ugye a kalászosok egész télen kint vannak, hátha lesz csapadék télen is meg tavasszal is” – magyarázta a falugazdász.

Nagy Zsolt szerint a gazdák 80-90 százaléka van hasonló helyzetben. Bár a vegyszerezés költségeit ezúttal nem kell számolni, így is jelentős a többletkiadás. „Most csak a vetőmagot meg a talajmunkát kell számolni, de ugye tettünk ki műtrágyát is. Az körülbelül ezer lejbe került egy hektárra, viszont az jó a kalászosnak is. A pluszköltség a vetőmag, a munkálatok meg az idő… meg a gépkopás… meg az üzemanyag” – vette számba a fizetnivalókat.

korábban írtuk

Ezernyi hektár nyár végi vetésnek annyi a Partiumban

Több ezer hektárnyi, nyár végén elvetett repceterületet kell újraművelniük a gazdáknak, akik más növényi kultúrák mellett döntenek, mivel a vetés az aszály miatt nem kelt ki.

Biztosítás? Százból egy gazda, ha kötött

A haszonnövényt főleg bioüzemanyaggyártás céljából termesztik, hektáronként 4 tonnás termésátlaggal pedig már kifizetődő lenne. Eddig egyébként a nagykultúrák közül a repce számított a legjövedelmezőbbnek.

„Több vele a gond, mert többször kell permetezni, kell figyelni a bogarakat, csapdázni, ne rágja meg a becőt, a levelet, de az összes nagykultúra közül a repce volt a legkifizetődőbb. Na de most nem kelt ki…” – sommázta. Ilyen esetekben a gazdák nem számíthatnak állami kártérítésre. Azoknak, akik biztosítást kötöttek, megtérítik a veszteség egy részét, de a falugazdász szerint kevesen élnek ezzel – az amúgy költséges, és nem minden aspektust figyelembe vevő – szolgáltatással.

Ez fedezi a vetőmag és a biztosítás költségeit, de azért a kötvény ára elég magas, 300 lej per hektár. A maximális kártérítés csak 1200 lej, de ha terem mondjuk három tonna repce egy hektáron, az kilónként két lej-ötven banival számolva, 7500 lej profit. Tehát csak egy töredéke annak. Igaz, hogy most még nem műtrágyáztuk, nem szórtuk gombaölővel, rovarölővel, csak elvetettük” – mérlegelte a helyzetet Nagy Zsolt.

A falugazdász szerint a nyugati megyék terméskiesése nem befolyásolja az országos repcetermést, mert csak Bihar, Arad és Temes megye sínylette meg ennyire a csapadékhiányt, de Olténiában és Moldvában már kikelt a repce, sőt Erdély felé haladva is szép repcetáblákat látni.

korábban írtuk

Kiszárad a Partium: a családi gazdaságok lehetnek az aszály első áldozatai

A tavaszi csapadékhiány, a nyári hőhullámok és a talajt folyamatosan szárító szél együttes hatására rendkívül súlyos aszály alakult ki a Partium jelentős részén. Bihar, Szatmár és Arad megyében jelenleg is tart a károk felmérése.

Évek óta sújtja a gazdákat az aszály, az öntözés pedig csak álom

Az aszály évek óta problémát okoz az egykor az ország éléskamrájaként emlegetett bánsági és partiumi termőföldeken. A bukaresti parlament szeptember végén még csak a 2025-ös aszálykárokra megítélt állami kárpótlás összegét hagyta jóvá, amit hektáronként 60 eurónak megfelelő 330 lejben állapítottak meg. Az érintettek ebből kapnak olyan arányban, amekkora mértékben kárt szenvedtek a kukorica- vagy a napraforgó-ültetvényeik. Az idei aszálykárok megtérítéséről még csak hallani sem lehetett.

Nos, az egykor működő öntözőrendszereket, amelyek a rendszerváltás után az állami talajjavító intézet (ANIF/SNIF) kezelésébe kerültek, hagyták elavulni. Jól példázza az állami „gondoskodást” az arad-hegyaljai, ópálosi szivattyúállomás, amelyről akár 4000 hektárnyi területet is öntözhetnének, ám az elmúlt hat évben alig működött:

• az állomást az 1960-as években helyezték üzembe, és a ’90-es évekig használták, majd a rendszert leállították;
• felújítása csaknem három évtizeddel később történt meg, és 2019. november 2-án avatták fel, mintegy 1,2 millió lejes beruházással: kicserélték a szivattyúkat és felújították a Marosból kinyert vizet a szántók felé vezető csatornát;
• a felújítás után az állomást csak az első évben használták, mert kiderült: a csatornába küldött víz teljes mennyisége elszivárog, mielőtt elérné a mezőgazdasági területeket, ezért az idei nyáron is leállították, hogy a csatorna medrét kibetonozzák.

Arad megyében legfeljebb 11 ezer hektár öntözhető a 350 ezer hektárnyi szántóföldből a szemlaki, az ópálosi és az aradi szivattyúállomások révén. Tavaly azonban mindössze 400 hektárt öntöztek – részben azért, mert a gazdák nem nyújtottak be igényléseket a saját berendezéseik magas üzemeltetési költségei miatt, részben pedig műszaki problémák és az aszályos időszakokban alacsony talajvíz miatt.

Magyarországon „aradi vízzel” (is) öntöznek

Eközben az aradi gazdálkodók irigykedve tekintenek a magyarországi szomszédokra, akiknél szervezett körülmények között folyamatos az öntözés, ráadásul részben aradi vízzel. A román sajtó időről időre szenzációként tálalja, hogy Aradról „exportált vízzel” locsolják a magyar termőterületeket, de a Mezőhegyesi Ménesbirtok vezetői évekkel ezelőtt nyilatkozták e sorok szerzőjének, hogy az öntözővíz 80 százalékát Apátfalvánál nyerik ki, az úgynevezett „aradi víz” csak 20 százalékot tesz ki, és néha veszik igénybe a két ország közti protokollum alapján.