A krémes esete az adótörvénykönyvvel – interjú

 – Klaus Johannis többek között a nemzetközi hitelezők ellenkezése, a költségvetési hiánycél túllépésének veszélye, az állami kiadások lefaragásának hiánya miatt visszaküldte az adótörvénykönyvet a parlamentnek. Indokoltnak tartja az államfő aggályait?

– Számomra óriási meglepetés, hogy miközben az államfő kihirdeti az adóeljárási törvénykönyvet, magát az adótörvénykönyvet visszautasítja. Ez olyan, mintha krémes készítésekor megkeverném a krémet, de a lapokat nem sütném meg hozzá. Nonszensz jóváhagyni egy eljárási jogszabályt anélkül, hogy az adóügyi alaptörvényt – amelynek végrehajtását az előbbi jogszabály biztosítja – ne hirdetnék ki. Az elnöki hivatal által kibocsátott közlemény mondhatni általánosságban sorolja fel a kifogásokat. Miközben az eddigi úzus szerint az államfő konkrétan megnevezte és megindokolta, mely törvénycikkellyel nem ért egyet, az adótörvénykönyv esetében olyan megfogalmazásokkal találkozunk, miszerint fenntarthatatlan helyzetet teremtene, beláthatatlan következményekkel járna. Az ilyen jellegű érveket nem lehet értékelni. Az is furcsa állítás, hogy a kormány nem végzett előzetes számításokat a kieső tételeket illetően, amikor tudjuk: nem lehet leülni tárgyalni a Nemzetközi Valutaalap vagy az Európai Bizottság képviselőivel anélkül, hogy ne legyenek számok az asztalon. Ezeket a számításokat elvégezte a kormány, éppen ezért azt mondom, hogy a puding próbája az evés.

– Ön szerint megérett-e a román gazdaság teljesítőképessége a kormány által javasolt jelentős adócsökkentések bevezetésére, elsősorban az általános forgalmi adó ötszázalékos lefaragására olyan körülmények között, hogy néhány évvel ezelőtt még drasztikus megszorítások voltak?

– Mindezt a számok is igazolják. A hazai össztermék (GDP) 2014-re elérte a gazdasági és pénzügyi válságot megelőzően, 2008-ban mért szintet. Ne feledjük, hogy akkor 19 százalékos volt az áfakulcs, amelyet 2010-ben emeltek a jelenlegi szintre. Ha csak a GDP-növekedés mértékét veszszük figyelembe, máris kijelenthető, hogy Románia gazdasága megérett erre a lépésre. Természetesen ez akkor történhet meg, ha ez a növekedés folytatódik, de nincsenek olyan mutatók, amelyek arra utalnának, hogy ez ne valósulna meg. Hozzá kell tenni azt is, hogy a nemzetközi szervezetekkel folytatott tárgyalásokon Románia nemcsak a maastrichti szerződésben foglalt kritériumokat vállalta fel – vagyis hogy az éves költségvetési hiány nem haladja meg a GDP 3 százalékát –, hanem hogy még inkább lefaragja a deficitértéket. Egyesek most felébredtek, és azt állítják, hogy az adótörvénykönyvbe foglalt intézkedések, a költségvetésből kieső összegek miatt az ország nem lesz képes tartani a kitűzött 1,2 százalékos hiánycélt, amely így 2,2–2,3 százalékra fog emelkedni. Csakhogy ez még mindig messze elmarad a maastrichti szerződésben szereplő felső határtól, számos nyugat-európai ország deficitjéről nem is beszélve. Egyszerűen felháborítónak tartom, hogy hivatalos adatok szerint például Belgium 4,7, Franciaország pedig 4,1 százalékos költségvetési hiánnyal zárta a 2014-es évet. Miért kell a gazdasági szempontból vergődő, az igazi kapitalista, tőkés gazdasági rendszer elején járó volt szocialista országokat 1 százalék körüli deficitre kényszeríteni, amikor nyugat-európai államok még a maastrichti kritériumokat sem tartják tiszteletben?

– Az általános forgalmi adó ötszázalékos csökkentése felpörgeti-e annyira a fogyasztást, hogy kompenzálja a költségvetési bevételek apadását?

– Természetesen, de ennek a kérdésnek több aspektusa van. A fogyasztás valószínűsíthető növekedésével egy időben megváltozik az adófizetési morál is, hiszen 19 százalékos áfa esetében már nem érdemes adót csalni. Ne feledjük, amióta az adóhatóság meglehetősen drasztikusan, sok esetben kétbalkezes módon megpróbálta megemelni az adóbefizetési rátát, jelentősen nőtt az áfabefizetés aránya. Románia eddig arról volt híres, hogy ennek a köztehernek mindössze 48 százalékát tudta behajtani. Ha szigorúbb lesz az adóbehajtás, szerintem a csökkentett áfa nem fog tetemes kiesést jelenteni. Annál is inkább, mivel 2016-ban Románia áttér a papíralapúról az elektronikus memóriával ellátott pénztárgépekre, és Magyarországhoz hasonlóan nálunk is összekötik az online kasszákat az adóhivatal rendszerével, ami átláthatóbbá, hatékonyabbá teszi az adóbehajtást.

– A képviselőház költségvetési és pénzügyi bizottságának tagjaként számos módosító indítványt terjesztett elő a törvényhez, amelyet aztán meg is szavaztak az RMDSZ honatyái. A szövetség összességében elégedett a jogszabállyal és az elfogadott javaslatokkal?

– Az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakciója egyöntetűen támogatta a jogszabályt. Tökéletes törvény persze nem létezik, csak tökéletesíthető, de az adótörvénykönyv számos olyan elemet tartalmaz, amely miatt nem mondhattuk a választópolgároknak, hogy mi nem szavazzuk meg. Hiszen az általános áfakulcs mérséklésén kívül rögzíti például az alapélelmiszerek áfájának 9 százalékra történt csökkentését is. Kiemelném, hogy míg jelenleg csak a család egyetlen, jövedelemmel rendelkező tagja vehet igénybe különböző adócsökkentéseket egy vagy több gyermek vagy eltartott személy esetében, az RMDSZ hatékony hozzájárulásával változtak a nagycsaládokat támogató adókedvezmények, és immár a család mindkét tagja igénybe veheti. Ezek nem világrengető módosítások ugyan, de négygyermekes család esetében sokat számít, hogy a 16 százalékos jövedelemadót a teljes keresetre vagy annak csökkentet összegére vetik ki. Miután a kormány elhatározza, milyen formában járul ismét a parlament elé a törvénnyel, az RMDSZ frakciói eldöntik, milyen álláspontot képviselnek a továbbiakban, negatív értelemben azonban nem óhajtunk változtatni a törvényen.

– Milyen megoldást kellene választania a kormánynak a továbbiakban?

– Bármilyen megoldást választ a kormány, össze kell hívni a parlament rendkívüli ülésszakát. Sürgősségi kormányrendelet hatályba lépéséhez is szükség van a törvényhozás valamelyik kamarájának egy-két napos összehívására, a felelősségvállaláshoz pedig végképp, hacsak nem vár a kabinet a szeptember elsején kezdődő őszi ülésszakig. Valószínűleg a kormány sem tudja, mitévő legyen, hiszen felemás a helyzet. Annál is inkább, mivel a Nemzeti Liberális Párt (PNL) annak idején egyhangúlag megszavazta a törvénytervezetet. Számomra megmagyarázhatatlan, hogy mi változott június végétől napjainkig az ellenzéki alakulatnak a jogszabállyal kapcsolatos álláspontja terén.