Közelebb hozott életérzés. Míg korábban csak a legközelebbi nagyvárosban lehetett plázázni, ma már számos kisebb városban is létesült hasonló bevásárlóközpont (képünk illusztráció)
Fotó: Haáz Vince
Miközben nem is olyan rég még a nagyvárosok lakosainak „kiváltsága” volt bármikor plázában vásárolni, ma már a kisebb városokban élőknek sem kell hosszú kilométereket utazniuk azért, hogy hasonló bevásárlóközpontban nézelődjenek, „shoppingoljanak”. Nistor Laura szociológussal, a Sapientia EMTE docensével a bevásárlóközpontok fogyasztói igényeket kielégítő és generáló aspektusáról, a plázába járásról mint státusszimbólumról és az üzletkomplexum kisvárosi létre gyakorolt hatásáról beszélgettünk.
2021. április 13., 16:182021. április 13., 16:18
Gombamód szaporodnak manapság a nagyobb bevásárlóközpontok, plázák, és ma már nem csupán a nagyvárosokban épülnek hasonló létesítmények, hanem a kisebb lakosságú településeken is próbálkoznak a beruházók. Ezek az üzletközpontok tulajdonképpen annak a kornak a tükrei, amelyben élünk, a fogyasztói társadalom mérföldkövei, nem is csoda, hogy a szakemberek a fogyasztás „katedrálisaiként” is emlegetik. Valamennyi közülük a vágyak és az igények generálására épül, újabbnál újabb termékeket és ingereket küldve a fogyasztók számára.
„A plázákban a fogyasztói társadalom kicsinyített változatát látjuk: a globalizációt, az egyformaságot, a végtelen termékkínálatot, a gyors tempót, a fogyasztói vágyakat. Utóbbiakat azáltal hozza létre a pláza, hogy nem köti fogyasztáshoz a részvételt:
– vázolta megkeresésünkre Nistor Laura szociológus, a Sapientia EMTE docense.
A plázajelenség kapcsán felmerül a kirekesztés kérdése is, ami nem csak azt jelenti, hogy bizonyos rétegnek nincs lehetősége ezeken a helyeken vásárolni – így pusztán vágyak szintjén éli meg ennek igényét –, hanem területi, városrendezési és kereskedelmi szempontból is latba kerül a plázalétesítés kirekesztő jellege.
– tudtuk meg a szociológustól. Az egymás fölé tornyosuló termékkatedrálisok mellett ugyanakkor egyre erőteljesebben érvényesülnek a kritikusabb nézőpontok is, amelyek a túlhalmozással ellentétben a helyi termékeket részesítik előnyben és a mértékletes fogyasztás mentén szerveződnek. A szociológus szerint ebben a megközelítésben a plázát úgy is felfoghatjuk, mint rendkívül költséges megjelenítését annak, amihez nem szeretnénk csatlakozni.
A fogyasztói társadalomról szóló megközelítések azt hangsúlyozzák, hogy identitásunkat sokkal inkább a fogyasztáson keresztül határozzuk meg, mintsem olyan hagyományos státuszváltozók mentén, mint az életkorunk vagy a munkavégzésünk – mint erre az ,,az vagy, amit megveszel, amit fogyasztasz” szállóige is utal. A jelenkori társadalomban a plázába járás egyfajta státuszszimbólumnak számít. A szociológus szerint azonban ez a szokás lényegesen túlmutat az anyagi lehetőségek prezentálásán.
A plázákba ugyanis nem csak fogyasztási céllal, hanem időtöltés és nézelődés szándékával is lehet járni, hiszen a szabadidő eltöltésére számos lehetőség adódik ezekben a terekben.
A szakember ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a plázáktól való elhatárolódás is lehet státuszszimbólum. Azok ugyanis, akik távol maradnak a nagy áruházaktól, nemcsak azért teszik, mert nem engedhetik meg maguknak az ott kínált termékeket és a szolgáltatások fogyasztását, hanem mert nem kívánnak azonosulni a globális piacot képviselő „multikkal”, a plázák mesterséges környezetével, és kritikát fogalmaznak meg a fogyasztói társadalommal szemben – sorolta az egyetemi docens. Ugyanakkor létezik azoknak a vásárlóknak a rétege is, akik ugyan elkötelezett fogyasztói a plázákban fellelhető márkáknak, ám kényelmi okokból inkább online szerzik be a kívánt termékeket.
Képünk illusztráció
Fotó: Pap Melinda
Bár kezdetben a márkás boltokat tömörítő áruházakat főként a nagyvárosok lakói élvezhették, mostanra a kisebb településeken élőknek sem kell kilométereket megtenniük ahhoz, hogy lépést tartsanak a plázák által diktált legújabb trendekkel.
Arra a kérdésre, hogy a bevásárlóközpont a város igényeiből nőtte ki magát, vagy inkább igényteremtő jelenségként beszélhetünk róla, a szociológus kifejtette, mindkét megközelítés helytálló. Tükrözi ezt az is, hogy a tervezet időszakában a helyi döntéshozók diskurzusaiban mindkét szempont megjelent.
Nistor Laura elmondta, hogy korábban a Sapientia EMTE társadalomtudományi tanszékén is végeztek kutatásokat a sepsiszentgyörgyi fogyasztói szokásokról, és világosan kiderült, hogy a lakosok igénylik olyan globális márkák boltjait is, amelyeket korábban a brassói bevásárlások során tudtak csak felkeresni. Erre az igényre épültek a pláza szükségessége mellett érvelő helyi, politikai-önkormányzati tanácskozások is.
„Kutatóként ugyanakkor nem merném kijelenteni, hogy a helyi pláza egyértelműen, radikálisan megfordítja a brassói bevásárlások trendjét: ez a pláza kisebb, kevésbé változatos a termékkínálat, a már hosszú évek óta Brassóban vásárlók számára valószínűleg már rituális tevékenység a nagyvárosi bevásárlás” – húzta alá a szakember. Elmondása szerint inkább azt látja valószínűnek, hogy a Sepsi Value Centrer olyan vásárlóknak is lehetőséget ad a „plázázásra”, akik kevésbé tudták korábban megoldani ezt a fajta fogyasztást.
Azontúl, hogy a város lakóinak már meglévő igényére reagál, a legtöbb nagyáruházhoz hasonlóan a sepsiszentgyörgyi pláza is az igénytermelést erősíti. A szociológus szerint a pláza azokkal a lehetőségekkel és termékekkel szembesíti a fogyasztót, amelyeket még nem szerzett meg. Ilyen módon pedig ideális terep arra, hogy új fogyasztói vágyakat teremtsen. „Ez az eladóknak egyértelműen jó, egyéni szinten viszont frusztrációkat okoz. Amellett, hogy felzárkóztat a fogyasztói társadalomhoz, kirekesztésre is alkalmat teremt” – véli az egyetemi kutató. Elmondta ugyanakkor, hogy érdekes látni, amint a közbeszédben a tervezés időszakában felvetődött a kérdés, hogy milyen hatással lesz a komplexum a helyi vállalkozásokra. Erre a szempontra a városvezetés azt a megoldást találta, hogy
A választási lehetőségek gyarapodása szempontjából a lakosok mindenképpen jól járnak, ha pedig időt és energiát szánnak rá, akár tudatosabban gazdálkodhatnak – mutatott rá a szociológus. Hozzátette, a járvány kontextusában akár az eszképizmusra (a valóságból való menekülésre) is megfelelő helynek bizonyul, hiszen az emberek pár órára kiszakíthatják magukat a hétköznapok gondjaiból, és új impulzusokat kaphatnak. Ezenfelül pedig egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy az üzletkomplexum új munkahelyeket is teremt.
A szociológus szerint azonban az árnyoldalakkal is számolni kell: konkrét következmény, hogy a pláza felé vezető útszakaszon nagy valószínűséggel zsúfoltabbá válik a forgalom,
Arra az általános nemzetközi tapasztalatra vonatkozóan, hogy a multik elnyomják a helyi kisvállalkozásokat, a szociológus elmondta, hogy mindig az adott kontextusban érdemes szemlélni a versenyt. Ahhoz, hogy árnyalt képet kapjunk a helyzetről, fel kell mérni a fogyasztók szokásait, a helyi vállalkozások iránti elköteleződésüket, a lokális termékek piacán fennálló választási lehetőségeket, az árviszonyokat, a körzetben található plázák számát és azok kínálatát.
A helyi vállalkozásoknak is helyet adó kereskedelmi központ ötvözni próbálja a helyi és a globális termékeket. A pláza kisvállalkozásokra gyakorolt hatását ugyanakkor a szakemberek csak hosszabb távon tudják mérni.
„A kisebb, sarki önkiszolgálók, valamint a nem élelmiszereket kínáló kisebb butikok számára jelenthet kihívást a pláza, így valószínűleg ezek az üzletek arra kényszerülnek, hogy újragondolják a marketingstratégiát. A folyamat tényleges eredményét viszont csak hosszú távon tudjuk értékelni” – összegezte a szakember.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közvitára bocsátották a lakosság és a gazdaság védelmét szolgáló, az üzemanyagárak emelkedésének korlátozására irányuló intézkedések fenntartásáról szóló határozattervezetet.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Sorin Grindeanu hétfőn kiszámítható gazdasági környezetet ígért, és kijelentette, hogy jövőre nem emelik a munkavállalók és a vállalatok adóit.
A CFA Románia elemzői az infláció csökkenésére, ugyanakkor a lej további gyengülésére számítanak: előrejelzésük szerint egy év múlva átlagosan 5,39 lejbe kerülhet egy euró – közölte hétfőn Adrian Codirlașu, a szervezet elnöke.
Alexandru Nazare pénzügyminiszter kijelentette: szeretné, ha 2027 elején indexálnák a nyugdíjakat, azonban a növelésről szóló döntést csak akkor hozzák meg, ha az összes költségvetési adat rendelkezésre áll.
Egy év alatt csaknem harmadával nőtt a kiadó apartmanok és szobák száma Romániában, a külföldi turisták pedig minden nagy városban növekszik.
Romániában a legolcsóbb az élelmiszer az Európai Unióban, ugyanaz a bevásárlókosár nálunk jóval kevesebbe kerül, mint Magyarországon.
Zöld jelzést adott az Európai Parlament a nagy sebességű vasút gyorsított uniós fejlesztésének, ami révén alig több mint 6 órára csökkenhetne a jelenlegi 15 órás vonatút Bukarest és Budapest között.
Egy hirdetés úgy is „lemásolhatja” egy közismert üzlet nevét és fotóit, hogy semmi köze hozzá.
Bár a politikai válság legsúlyosabb forgatókönyveit sikerült elkerülni, elkerülhetetlennek tűnik a recesszió Romániában, a gazdasági visszaesés pedig a lakosság pénztárcáján is nyomot hagy. Nagy Bálint Zsolt közgazdásszal beszélgettünk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!