Nem a medve, hanem a plüssmaci a játék

amikor olyan információkat és képeket tett közzé, amelyek valóságtartalma a szakemberek szerint alapjaiban megkérdőjelezhető. A hírbe hozott Artúr névre keresztelt medvéről a környezetvédő szervezeten kívül egyrészt senki nem tud – a róla készült „bizonyító” fotók a világ bármelyik táján készülhettek. Másrészt a zöldszervezet aktivistái olyannyira nem ismerik a romániai medveállományt, hogy szakmai blődségeket nyilatkoznak, amikor azt állítják, hogy Artúr volt a legnagyobb romániai medve. Ezt azóta több vadgazdálkodási szakember is megcáfolta, aki jól ismeri a romániai medveállomány összetételét.

és milyen szakmai szervezeteket kell megalázni, hiteltelenné tenni a közvélemény szemében. Ausztráliában és Amerikában ennek az őrületnek az egyik változata az, amikor az egészségesnek kikiáltott vegetáriánus életmód leple alatt kampányolnak az állattenyésztők ellen, sőt, olyan kisfilmet is láttam, amikor az üzletben húsárut vásárló személyeket vegzálnak.
Az RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter, Tánczos Barna a Krónika Live nevű internetes tévéműsor e heti adásában beszélt a szaktárcára nehezedő hatalmas nyomásról, amikor a veszélyes medvék kilövését kézjegyükkel ellátó minisztériumi tisztségviselőknek az ügyészek előtt kell magyarázatot adniuk döntéseikről. A Romániára jellemző abszurditás újabb állomása ez, amely mögött valószínűleg olyan uniós érdekek állnak, amelyek egyféle állatkert szerepet szánnak az országnak, miután a kontinens többi részéből rég kiirtották a medvét s a többi védett ragadozót.
A mai kormánypárt, az USR elődjeként számon tartott Dacian Cioloș-féle „szakértői” kormány szüntette meg 2016-ban a védett ragadozók állományszabályozó vadgazdálkodását, azaz betiltotta a medve, a farkas és a többi ragadozó vadászatát. Öt év alatt robbanásszerűen megnőtt a romániai medve- és farkasállomány, az időnként jóváhagyott kilövési engedélyek pedig csupán töredékét jelentik az addigi szakszerű vadgazdálkodásnak. Ne legyenek kétségeink affelől, hogy az ultraliberális USR emberei mára megváltoztak volna a medvekérdés ügyében. Nagy valószínűség szerint a „magyar kézben” levő környezetvédelmi szaktárca érdemi lépések nélküli szélmalomharcot folytat a székelyföldi megyéket egyre inkább megviselő medvekárok megelőzéséért.

A Keleti-Kárpátok vonulatának két oldalán fekvő néhány megye medveproblémája a károsult közösségeken kívül szinte senkinek nem éri el az ingerküszöbét. Ha viszont egy vadásztársaság kilő egy medvét, az főbenjáró bűnnek számít. Közösségi fórumokon a lelkes környezetvédők a vadászokat „meglincselik”, de az egyre szaporodó emberi áldozatok ügye iránt a legtöbben közömbösek maradnak. Amíg a medve nem az ő szüleiket támadja meg, el sem hiszik, hogy a plüssmaciként simogatott nagyragadozó ilyesmire vetemedhet.
Mindez persze nem menti fel a politikusokat a felelősség alól. A kormányzati tényezőként szerepet vállaló RMDSZ feladata, hogy a környezetvédelmi szaktárca birtokosaként sürgős megoldásokat találjon a székelyföldi közösségek életét megkeserítő medvekérdés rendezésére. Elsősorban a szakmai szervezetek, a vadásztársaságok bevonásával. Ez ugyanis kimondottan szakmai és nem érzelmi kérdés, amit a „civilek” bármilyen felelősség nélkül felkarolhatnak.