A törvény nem lehet visszamenőleges hatályú – csak ha az érdekeink úgy diktálják

A lex retro non agit elve – a törvény nem lehet visszamenőleges érvényű –, illetve a lex prospicit non respicit – vagyis a törvény előre néz, nem hátra – a római jogban gyökerezik, és a modern jogrendszerben is a jogbiztonság egyik alapelveként rögzült. Olyannyira, hogy ezt az elvet a román alkotmányban is rögzítették.

Ráadásul a módosítás egyértelműen személyre szabott, hiszen Dominic Fritz temesvári polgármester kiiktatása a célja, miután nemrég jogerős ítélet született ellene egy összeférhetetlenségi ügyben.

Ennek nyomán nyugodtan lehet Lex Fritzként emlegetni, még akkor is, ha mások is vannak hasonló helyzetben, hiszen a legismertebb név, a legnagyobb „trófea” a temesvári polgármester, aki egyben a kormánykoalíciós tag Mentsétek meg Romániát Szövetség elnöke.

Persze, mint már említettük,

Ez eddig is így volt, hiszen az érintettek három évig nem indulhatnak közhivatalért.

A mostani módosítás szigorítja az eddigi gyakorlatot, ami akár legitimnek is tekinthető – a probléma azonban, mint már említettük, a visszamenőleges hatállyal van.

És ez súlyos gond, függetlenül attól, hogy ki mit gondol Fritzről vagy az általa képviselt politikáról.

Az, hogy még az alkotmányjogi szakértők körében sem egyértelmű, hogy nem visszamenőleges hatályú jogalkotás történt, az is jelzi, hogy az alkotmánybíróság nem egyhangúlag, hanem 5-3-as arányú szavazattöbbséggel nyilvánította alkotmányosnak a módosítást.

Emiatt felmerülhet, hogy

főleg akkor, ha helytállóak az értesülések arról, hogyan szavaztak a jelenlegi politikai szembenállást leképezve a különböző pártok, illetve a korábbi államfő által a tisztségbe jelölt alkotmánybírák.

Afelől ugyanis kevés a kétség, hogy az egész ügy hátterében valójában nem az összeférhetetlenségi előírásokat megsértő elöljárók szigorúbb szankcionálásának morális igénye áll, hanem az egész politikai indíttatású.

A kormányból korábban kilépett, majd azt a szélsőjobboldali AUR segítségével megbuktató PSD nem a polgárok igazságérzetét akarta kiszolgálni a módosító javaslattal, hanem a saját politikai hasznát kereste, amikor Fritzre szabott javaslatot terjesztett be a feddhetetlenségi törvényhez.

A párt számára így most jelentős politikai siker az alkotmánybíróság döntése, hiszen nagyot üthet vele egy rivális párt elnökén.

Ugyanakkor bumeránghatása is lehet, hiszen PSD-s elöljárók ugyanúgy elveszíthetik a tisztségüket, ha jogerősen összeférhetetlenséget állapítanak majd meg esetükben – de a jelek szerint

Érdekes egyébként hogy a talárosok a másik módosítást – amely szintén személyre szabott volt, hiszen Nicușor Dan államfő élettársát, Mirabela Grădinarut célozták meg azzal, hogy nem csupán a közhivatalt betöltő személyek házastársa, hanem az élettárs is köteles közzétenni vagyonbevallását – elkaszálták.

Persze az is jó érv erre, hogy hivatalosan nem létezik Romániában élettársi viszony, így jogi meghatározása sincs, ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy ennek kisebb tétje volt – főleg úgy, hogy Grădinaru már előre kihúzta az ügy méregfogát azzal, hogy közzétette a vagyonbevallását.

Az minden esetre leszögezhető, hogy

miután a taláros testület renoméjának már korábban sem tett jót, hogy a PSD által jelölt tagjai hónapokig bojkottálták a bírói és ügyészi nyugdíjak rendezését, majd az elmúlt napokban az is, hogy a testület elnöke az ügyvivő miniszterelnökkel egyeztetett titkokban – csak néhány nappal a mostani, rendkívüli jelentőségű ítélet előtt.

Éppen ezért ismét csak nem ártana fontolóra venni, hogy ne volt politikusok, hanem a jogász szakma politikailag el nem köztelezett képviselői közül válasszák ki a taláros testület tagjait, és a kiválasztásukban sem ártana korlátozni a pártok szerepét a jogász szakma javára.

Természetesen mint mindenkinek, valószínűleg nekik is vannak politikai preferenciáik, hiszen emberből vannak, de talán mégis több eséllyel döntenek majd politikai és pártszempontoktól függetlenül, mint azok, akik évekig valamely párt parlamenti képviselői vagy szenátorai voltak.

A talárosok ítélete ráadásul már csak azért is cinkes, mert

Hiszen a döntés nyomán az alkotmányos jogbiztonság vonódik kétségbe, a mostani precedens alapján ugyanis a mindenkori parlamenti többség bármikor alkothat visszamenőleges hatályú törvényeket, ha az érdekei úgy kívánják.

És egyáltalán nem megnyugtató, hogy ez adott esetben azokra is közvetlenül visszaüthet, akik most a visszamenőleges hatályú törvényalkotás győzteseinek hiszik magukat.