Egy háromszéki fotós Hollywoodban

Magyar származású, világszerte elismert fotóművészekben nem szenvedünk hiányt: Robert Capa, André Kertész, Sylvia Plachy, Munkácsi Márton vagy Dienes Andor csak néhány név, amely elvitte a magyarság hírét a nagyvilágba. Közülük azonban csak Dienes az, aki a székelyek csillagösvényén érkezett a halhatatlanság égboltjára.

Ikafalvi Dienes Andor György egyes adatok szerint a Háromszék vármegyéhez tartozó Torján látta meg a napvilágot 1913. december 18-án, de a legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy Kézdivásárhely lehetett a szülővárosa, hiszen itt anyakönyvezték. A torjai születéshely úgy kerülhetett be a köztudatba, hogy a család anyai ágon valóban torjai volt: dédapja Ikafalvi Zajzon István feltorjai református lelkipásztor volt, dédnagyanyja pedig Karatnai Könczey Ágnes – az ősök háza ma is áll Torján. Édesapja, Dienes Kálmán a sepsiszentgyörgyi Agrár Takarékpénztár igazgatója volt, bátyjai közül dr. Dienes Jenő ifjúsági író és laptulajdonos, valamint dr. I. Dienes Ödön, az első kézdivásárhelyi múzeum alapítója.

Két okból távozott a család a Székelyföldről: Trianon után Dienes szülőhelyét is Romániához csatolták, viszont ennél döntőbb ok volt a távozásra, hogy 1925-ben az alig 12 éves fiú édesanyja a kútba vetette magát. Az apa nyolc gyerekkel maradt magára, és a jobb élet reményében Budapestre települt.

 Gyalog a nagyvilágba

A később André de Dienes néven világhírűvé vált fotóművész hamar megunta a pesti nincstelenséget. A fővárosban kifutófiúként, majd egy selyemüzlet alkalmazottjaként dolgozott, de elkezdett mindenféle művészetekkel is foglalkozni: tanult fotózni, rajzolni, festeni. Alig 15 évesen azonban merész elhatározásra jutott: elhagyta Budapestet, és többnyire gyalogszerrel bejárta Európa több országát. Eljutott Tunéziába, ahol megvette első kameráját, egy 35 mm-es Retinát. Itt tanult tovább festeni is.

1933–1938 között Párizsban élt, vásárolt egy új Rolleiflexet is, amit élete végéig hűen őrzött és természetesen használt is. Párizsban egy olyan ágát választotta a fényképezésnek, amelyet akkoriban igencsak kevesen műveltek: divatfotós lett. Kiadóknak, lapoknak fényképezett, többek között a l’Humanité közölte képeit, de 1936-ig dolgozott az Associated Pressnek is.

1938-ban New Yorkba költözött, az Esquire magazin, majd a Vogue munkatársa lett. Szabadidejében rengeteget utazott, mindig a különleges helyszíneket és embereket kereste, így kezdte el fényképezni a hopi, navaho és az apacs indiánokat, majd szenzációs sorozatot készített a New York-i Harlem utca életéről.

Hollywood és Marilyn

1944-ben már Hollywoodban találjuk Dienest – érkezésével megreformálódott a sztárfotózás. Az addig jellemző megmerevedett portréfotózást feloldja, és olyan sztárokkal dolgozik, mint Ingrid Bergman, Elisabeth Taylor, Fred Astaire, Marlon Brando, Henry Fonda, Ronald Reagan.

Alig egy éve élt az álomgyárban, amikor összehozta a sors Marylin Monroeval, aki akkor még Norma Jeane Baker néven kereste a helyét a világban. A 19 éves Monroe – egy válással már a háta mögött – egy modellügynökég listáin szerepelt, Dienes pedig aktfotókhoz keresett fiatal lányokat, és választása Norma Jeanera esett. A fotózás remekül sikerült, a képek egyike a Parade címlapján jelent meg, ekkor fedezte fel magának Marylin Monroet a hollywoodi filmipar. A történethez még hozzátartozik – erről ma már keveset beszélnek –, hogy a jóképű Dienes el is jegyezte az akkor még teljesen ismeretlen, ám szépreményű festett szőkeséget. A pár nemsokára szétvált, de fotós és modellje sokáig barátok maradtak, mi több, 1953-ig Dienes amolyan kizárólagos jogokkal rendelkező fényképésze volt a sztárnak.

Dienes 1985-ben bekövetkezett halála után találtak rá a nem publikált fotókra a több mint 2000 darabot tartalmazó archívumában, és ezekből állt össze a Szerelmem, Marylin című nagysikerű kötet. A fényképek mellett előkerültek Dienes titkos emlékiratai, amelyek a szerelem és a barátság szemszögéből mutatják be az érzékeny és ambiciózus Norma Jane átalakulását, aki a háromszéki fotóművész nélkül talán sosem válhatott volna Marylin Monroe-vá.