Sok az edzés, de a kolozsvári diáklány számára az iskola nem teher, a cél az olimpia

– Mióta úszol? Hogyan döntötted el, hogy versenyszerűen fogsz sportolni?

– Kicsi koromban kezdtem, a szüleim 4-5 évesen már elvittek úszni. Igazából az egészség lebegett a szemük előtt. Az elején nagyon nem szerettem, mégis ott maradtam, végül hozzászoktam, később pedig beleszerettem a sportba. Ez tartott a medencénél, nem kötelezett már senki egy idő után, és a versenysport igazából magától jött. A csapattársaimmal, az edzőmmel mentünk kisebb versenyekre, majd kezdődtek az országos bajnokságok. Idővel kezdtek jobbak lenni az eredményeim, s ma már nemzetközi szintre is eljutottam.

– Az országban milyen eredményeket értél el?

– Az országos bajnokságokon tízéves kortól lehet versenyezni. Azóta mindig a dobogón vagyok, és már nemcsak a junior korosztályban, hanem a felnőttek között is nyertem.

– Tizenegyedik osztályos vagy. Hogyan néz ki egy átlagos napod?

– Reggeli úszóedzéssel kezdek, aztán jövök az iskolába, innen megyek vissza az uszodába. Ha pedig kell, akkor terembe erőnléti edzés miatt is. Utána már csak a házifeladatok maradnak, másnap kezdődik minden elölről. A reggeli edzések mintegy másfél órásak, a délutániak valamivel hosszabbak.

– Erdély egyik legjobb magyar iskolájába jársz, hogyan tudod összeegyeztetni a sok edzést az iskolával, a felkészüléssel. Marad szabadidőd is?

– Szerintem jól össze tudom egyeztetni a kettőt. Számomra nem teher az iskola, mint ahogy az úszás sem az az iskola mellett. Mind a kettőhöz oda tudom tenni magam, és nem létezik olyan, hogy nincs időm. Délután van időm elkészíteni a házi feladatokat és tanulni is, úgyhogy a kettő inkább segíti egymást.

– Melyik a következő versenyed?

– Az áprilisi országos bajnokságon veszek majd részt 50 méteres medencében, most arra készülünk kolozsvári edzőmmel, Radu Claudiuval. Akkor dől el, nyáron milyen nemzetközi versenyekre fogok kijutni.

– A budapesti világbajnokságra az osztálytársaid is elmentek, amely meglepetés volt. Mikor szereztél tudomást róluk?

– Amikor kimentem a medencéhez és felálltam a rajtkőhöz az egyik versenyszám előtt, akkor hallottam, hogy szurkolnak nekem, felnéztem, és

Hatalmas élmény volt számomra, és mindenképpen hozzátett ahhoz a különleges érzéshez, amelyet az első felnőtt világbajnokságomon éreztem.

– Milyen szintre szeretnél eljutni?

– Mindenképpen folytatni szeretném az Európa- és világbajnokságokon való részvételt, a végső célom pedig az olimpiai szereplés.

– Jelenleg milyen időeredményeid vannak?

– Az 50 méteres medencében 200 méteren, 2:28,9-et úsztam tavaly júliusban egy román kupán. 100 méteren 1:10. 200 méter vegyesúszásban 2:18, 400 vegyesen pedig 4:53.

– Milyen kapcsolatban vagy a magyar úszóválogatott tagjaival?

– Ismerek egy pár versenyzőt és edzőket, jó kapcsolatban vagyok velük. Minden magyar úszót követek, tudok róluk, eredményeikről és edzőikről, mert rendkívül érdekel a magyarországi úszósport.

– Nehéz bekerülni a magyar úszóválogatottba, mert jó eredményeket ér el. Nem tevődött fel, hogy magyar színekben versenyezzél?

– Mielőtt az első nemzetközi versenyemre kijutottam, feltevődött, de végül úgy döntöttem, előnyösebb lenne, ha Romániában maradok. Az egyik szempont az, hogy itt lakok, itt élek, az ingázás pedig nem megoldás.

– Az úszás monoton sportág. Te mit szeretsz benne?

– Borzasztóan monoton sport, mert órákon keresztül csak a fekete csíkot bámuljuk a medence alján. Én mégis szeretem azt, hogy így ki tudom adni magamból a legtöbbet, s érzem, hogy erős vagyok a vízben. Mindezek mellett

Tehát szeretem a társaságot, de legfőképpen az úszást, s szeretem azt látni, hogy amiért dolgoztam, annak eredménye is van.

– Állítólag Romániában a hiányos infrastruktúra miatt az úszók nehezen tudnak felkészülni. Kolozsváron mi a helyzet?

– Szerintem jó, mert a városban van három 50 méteres medence is, úgyhogy ebből nincs hiány.

– Milyen célt tűztél ki magad elé hosszú távon?

– A legvégső cél az olimpiai szereplés lenne. Addig pedig az, hogy folyamatosan fejlődjek s minden időeredményemen tudjak javítani. Később majd eldől, hogy az mire lesz elég a nemzetközi mezőnyben.