Kultúrközpont a sétatéri fák árnyékában

Haller Károly jogász kezdeményezésére 1865. szeptember 2-án részvénytársasági alapon megalakult a Sétatér-Egylet, amely átvette a városi Sétatéri Bizottságtól a Sétatér rendezését, gondozását, kialakíttatta a sétányokat, kiásatta a tavat, zenepavilont emeltetett. 1871-ben Korcsolya-Egylet alakult a városban, mely kibérelte a sétatéri tavat, és a szigetére 1877-ben fa korcsolyacsarnokot építtetett. Lövölde is épült, majd 1874-ben megnyílt a Zimmermann Henrik tervei szerint – akkoriban még a Sétatér részeként – épült favázas nyári színkör (ma ez ad helyet az Állami Magyar Színháznak). 1886-ban a Sétatér Egylet húsz évre kötött szerződése végeztével a Sétatér a város gondozásába került. 1896–1897-ben épült fel a Pákei Lajos tervezte Kaszinó és a Kioszk. Ekkorra készült el a Kaszinó előtti csodálatos szökőkút is.

A kaszinó hanyatlása

A kommunista érában még úgy-ahogy eredeti rendeltetésének megfelelően működött: a város egyik legelegánsabb vendéglője lelt otthonra benne, sokáig az egyetlen hely volt, ahol biliárdozni is lehetett, idővel a külföldi egyetemisták és turisták egyik kedvenc szórakozóhelyévé vált. De ide tértek be azok is, akik télen korcsolyázni, nyáron csónakázni jártak a Sétatér tavára – ameddig meg nem szüntették ezeket a szórakozási lehetőségeket. A Kaszinó előtt mindig volt egy fényképész, aki kitömött medvék és egyéb kellékek társaságában örökítette meg a gyermekeket és szüleiket.

Az 1990-es fordulat után nem sokkal a kaszinó bezárta kapuit. Állaga rohamosan romlott, az előtte álló szökőkúton rendszeresen megrongálták a díszítéseket. A kilencvenes évek végén látszólag nekifogtak a felújításának, ám csak addig jutottak az építők, hogy a Kaszinó dél-keleti szárnyához hozzáépítettek egy szerszámos raktárt, ahová később hajléktalanok költöztek be. Néhány évvel ezelőtt az egész Sétatér rettenetes állapotban volt, Funar polgármester patriótáinak eszük ágában sem volt szebbé és hasznosabbá tenni a magyar világban épített parkot.

Két évtized után, 2012-ben végre átadták a nagyközönségnek az európai uniós alapokból felújított Kaszinót és környékét, az újjávarázsolt szökőkúttal együtt.

Már az átadáson kijelentették a város vezetői, hogy a megszépült Kaszinó elsősorban a kultúrát fogja szolgálni. Belső tere ugyanakkor alkalmas bálok, konferenciák, koncertek és sok más egyéb esemény megrendezésére, de esketésekre is sor kerül az évszázados falak között.

Történelem képeslapokon

Akik az elsők között használták ki a kaszinó belső tere nyújtotta lehetőségeket, az Egykori Kolozsvár Egyesület (Asociaţia Clujul de Altădată) munkatársai voltak. A hely szelleméhez méltóan a régi Kolozsvárt megörökítő fényképkiállításokkal jelentkeztek – hatalmas sikerrel. Két történész, az említett egyesület vezetője, Ancuţa Lăcrimiora Chis, valamint a Megyei Művelődési Ház munkatársa, Ucu Bodiceanu voltak, akik ráeszméltek: ha már történelmi a hely, érdemes arra is használni, hogy Kolozsvár egykori szépségeit, érdekességeit – ha csupán fényképek és képeslapok segítségével is – bemutassák a fiatalabb nemzedékeknek. És persze azoknak, akiket emlékek fűznek olyan épületekhez, helyszínekhez, amelyeket lebontottak vagy gyökeresen átalakítottak az idők során. „Miután visszaszolgáltatási per miatt bezárták a művelődési házat, kénytelenek voltunk új helyszínek után nézni. Öt-hat éve merült fel a régi Kolozsvár bemutatásának ötlete, és az Egykori Kolozsvár Egyesülettel karöltve végre sikerült is megvalósítani. Épp jókor jött a Kaszinó felújítása, itt remek teret találtunk kiállításaink bemutatására” – mondja Ucu Bodiceanu. Az első tárlat a város egykori cégei, gyárai, iparosai reklámjainak állított emléket, de Kolozsvár kerékpározásának története is felkerült a panelekre. „A régmúlt értékeit próbáljuk mai kontextusban bemutatni: hogyan változott a város, mi maradt meg és mi tűnt el belőle” – teszi hozzá Ancuţa Chis, aki Kolozsvár történetében mélyült el, és zilahi származása ellenére jobban ismeri a kincses várost, mint sok őslakos. Abban mindketten egyetértenek, hogy a 20. század elején – ebből a korszakból származnak a legszebb felvételek – sokkal élhetőbb és ápoltabb volt a város, mint napjainkban.

Kiállításaikat megpróbálták külföldre is elvinni, ám a Román Kulturális Intézet illetékesei még csak nem is válaszoltak megkeresésükre. „Sajnálatos ez a hozzáállás – mondja Bodiceanu –, hiszen Kolozsvár Európa Kulturális Fővárosa címre pályázik, ám semmit nem tesznek azért, hogy külföldön is bemutathassuk értékeinket”. Ami viszont a kiállítások szervezői szerint örvendetes: egyre több Kolozsvárra látogató turista programjába bekerül a Kaszinó látogatása is.