Koncertek az orgonáért: egy barokk hangszer újjászületése

A szerződés 240 évvel ezelőtt köttetett meg Michael Kestner orgonaépítő és a kolozsvári egyházközség között egy orgona megépítésére. A Kétágú, hivatalosabban az alsóvárosi református kőtemplom építése majdnem fél évszázaddal később kezdődött, és az orgona megépítése után 100 évvel fejeződött be. Amíg elkészült az impozáns klasszicista templom, az orgona ugyanannak a teleknek egy másik részében álló kis fatemplomban kapott helyet. A célnak megfelelt, hiszen akkoriban az alsóváros – ahogyan a neve is mondja –Kolozsvár egyik külvárosának számított. Azt is lehet tudni, hogy az első orgonista, aki megszólaltatta a hangszert, egy bizonyos Zoltán Pál nevű úriember volt. Mint orgonaépítő, Kestner soha nem került be a nagy nevek közé, és úgy tűnik, nem is Erdélyben született. Osztrák vagy német származású katolikus volt, de gyerekei már itt látták meg a napvilágot. Kisebb hangszereket készített, kolozsvári orgonája életének legkiemelkedőbb alkotása.

Kestner orgonájának hangja betöltötte Isten kis hajlékát, de a hatalmas új templom csónakjában már nem tudta felvenni a versenyt az űrrel. „Az orgona hangja templomunk háromnegyedét töltötte be, ami nyilván már nem felelt meg az elvárásoknak” – mondja Adorjáni László lelkipásztor. Hosszú ideig készült a gyülekezet kicserélni a hangszert, és amikor 1941-ben sor került az új orgona felállítására, még működőképes állapotban volt Kestner barokk orgonája is. „A szétbontása elég kegyetlenül történt, darabok törtek le belőle, a belső részét eladták a történelmi múzeumnak”– meséli a lelkipásztor. Hogy valójában mi történt ezután az orgonával, azt nem sikerült pontosan kideríteni. A Történelmi Múzeum valóban elvitte, de a háborús idők miatt az orgona az udvaron hányódott sokáig, az eső verte, a nap sütötte. Később – tartja a szájhagyomány – a hóstátiak meglátták az orgona szomorú helyzetét, és visszavitték a Kétágú templomba.

A kálvária vége

Az orgona további sorsát már írásos feljegyzések is alátámasztják: 1977-ben Valádi György lelkész jelentette, hogy a Magyar utcai templomban az orgonának csak a szekrénye van meg 24 darab gravírozott homlokzati síppal. Az orgonának a múzeumból visszakerült többi részét – nagyjából száz fasípját és néhány eredeti ónsípot – a Pata utcai imaházba szállították. Itt lelkes, de eléggé hozzá nem értő egyháztagok próbálták egy új orgonaházba átültetve ismét életre kelteni, de sikertelenül. „Gyermekként én is megpróbáltam megszólaltatni az orgonát, de a billentyűket szinte lehetetlen volt lenyomni” – emlékezik vissza Adorjáni László.

A Pata utcából az orgona darabjai a bethleni egyházközséghez kerültek, azzal az elképzeléssel, hogy ott majd pótolják a hiányzó alkatrészeket. Később a magyarnemegyei gyülekezethez került Kestner hangszere – az ottani lelkész értett valamelyest az orgonajavításhoz, de csodát ott sem tudtak tenni vele –, majd 1991-ben Adorjáni László lelkipásztor összeszedte a még meglévő maradványokat és visszahozta a Kétágú templomhoz. Ezzel véget ért a jobb sorsra érdemes, két évszázados múltra visszatekintő orgona kálváriája.

Összefogás

Már 1996-ban szerették volna elkezdeni az orgona restaurálását, pénzgyűjtés céljából képeslapokat árultak, de az összegyűlt összeg kevésnek bizonyult a munka elkezdéséhez.

Végül 2010-ben adománygyűjtő akció vette kezdetét, amely a Koncertek az orgonáért címet viseli, és jelentős hazai és külföldi zenészeknek szolgáltat alkalmat arra, hogy az impozáns Kétágú templomban mutassák be művészetüket. Az első fellépő a németországi Fülöp István zongoraművész volt, és ő volt az, aki az idei koncertsorozatot szeptember elején lezárta. Az évek során a restaurálás elősegítéséért a zenés áhítatok keretében fellépett mások mellett Erich Türk orgonaművész, Kostyák Előd gordonkán, Csíky Boldizsár zongoraművész, a Melodeus kórus Demeter András vezetésével, az Arcadia Quartet, a Cuarteto Leonor Spanyolországból és sokan mások.

A koncertsorozat sikernek örvend, a restauráláshoz szükséges pénz is szépen gyűl. Bartis Csaba orgonaépítő új fémsípokat készített, de még rengeteg munka van hátra, míg Kestner mester orgonája régi-új hangján megszólal. „Nagyjából tízezer euróból most már megoldódna a dolog” – mondja Adorjáni László, aki négy évnyi küszködés után immár optimistán tekinthet a jövőbe és a darabjaira szedett orgonára. Jövőre, az orgona üzembe helyezésének 240-ik évfordulójára szeretnék befejezni a munkát. Kisebb alkalmakra megfelelne majd a hangszer, barokk muzsikálásra például kiválóan alkalmas. „A Koncertek az orgonáért rendezvénysorozatunk nemcsak pénzgyűjtésre jó, hanem arra is, hogy kialakuljon egyfajta, a barokk orgona körüli zenélési tradíció, illetve egy olyan hely Kolozsváron, ahol másfajta muzsika szólal meg, olyan, ami ehhez a hangszerhez talál” – vázolja terveit Adorjáni László lelkipásztor. Így hát elmondható, hogy a zenés áhítatok – melyek hagyománya a Kétágú templom falai között az 1970-es évekre tekint vissza –, a jövőben még szebben és változatosabban fognak felhangzani Isten hajlékában.