A nagy háború ereklyéi Kolozsváron

Másfél évszázados múltra tekint vissza Kolozsvár történelmi múzeuma: gróf Mikó Imre a 19. század közepén ajánlotta fel múzeum létesítésére a 10 holdas díszkertben lévő emeletes villáját. 1859-ben megalakult az Erdélyi Múzeum, a kiállítás tárgyainak bővítésére pedig létrejött az Erdélyi Múzeum-Egylet. Tevékenységüket 1950-ben beszüntette a kommunista hatalom, de a még élő tagok 1990-ben újraalapították az EME-t. Az 1920-as években a román állam megvásárolta a kolozsvári magyar színjátszás mecénása, Petrichevich-Horváth Dánielnek az Óvárban lévő házát, és az egyetemnek adományozta. Azóta ez az épület ad otthont a hajdani EME érme- és régiséggyűjteményének. 1962-ben aztán létrejött a Történelmi Múzeum, mai nevén Erdély Nemzeti Történelmi Múzeuma, amely kiállítási tárgyainak száma pedig meghaladja a 400 ezret.

Nem is olyan régen még botrányokról, szabotázsról és egyéb kellemetlen dolgokról szóltak a nagy hagyománnyal és kiváló gyűjteménnyel rendelkező múzeummal kapcsolatos híradások. Ioan Pisót, az egykori igazgatót hol kirúgták felettesei, hol kénytelenek voltak visszavenni, miután peres úton visszanyerte az állását. A 2000-es években megkezdődött a múzeum felújítása, amire a román kormány alig és csak nagy nehezen szánt pénzt. A munkálatok csigalassúsággal vánszorogtak, a kiállítási részleg évekig zárva állt. Ioan Piso – aki számos politikai ellenséget szerzett magának, amikor nyíltan ellenezte a verespataki aranybányászat újraindítását, nem csoda, hogy munkájának ott tettek keresztbe ellenfelei, ahol csak tudtak – 2011-ben távozott a történelmi múzeum éléről, ekkortól a légkör is megváltozott az intézmény körül. Befejezték az épület felújítását, az utóbbi időben pedig egymást követik az érdekesnél érdekesebb tárlatok, időszakos kiállítások.

Az első világháború kitörésének centenáriumi évfordulója jó okkal szolgált arra, hogy a történelmi múzeum is előrukkoljon a gyűjteményében lévő világháborús ereklyékkel. Ám a kiállítás rendezői nem elégedtek meg fegyverek és egyéb katonai emlékek bemutatásával: három, viszonylag jelentős méretű magángyűjtemény tárgyai is láthatók a múzeum emeleti termében. Két egykori román katona, Mihai But és Marian Popa – utóbbi hadnagyként vonult be Erdélybe, a háború vége pedig őrnagyi rangban érte a császári és királyi hadseregben – a háború kellős közepén is gondolt az utókorra: mindenféle tárgyat, személyes emléket hazahoztak a frontról, ezzel gazdagítva a nagy háború tárgyi emlékeit.

A kiállítás legérdekesebb anyaga báró Ugron István gyűjteményéből származik. Az arisztokrata az Osztrák–Magyar Monarchia nagykövete volt 1887–1918 között, Erdély Romániához csatolását követően letelepedett Erdélyben, a romániai országos magyar párt elnöke is volt, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöki tisztségét is betöltötte. Moszkvai kiküldetése idején kezdte építtetni kastélyát a Maros megyei Mezőzáhon a híres építész, Pákey Lajos irányításával. Szolgálati ideje alatt a diplomata több száz jelvényt, kitüntetést gyűjtött össze, sok közülük szorosan kapcsolódik az első világháború eseményeihez. A szövetségesi hűség címet viselő jelvényen például egy-egy magyar, osztrák és német katona látható, akiket egy olasz szuronyával hátba szúr, ám őt az isten haragját szimbolizáló villám sújtja árulásáért. Anglia-ellenes jelvény is felbukkan a gyűjteményben, „Isten, büntesd meg Angliát” német felirattal.

A kiállítás egyik kellemes meglepetése, hogy az Erdélyi Történelmi Múzeumban először olvasható a kiállított tárgyak alatt a román és angol feliratok mellett magyar nyelvű magyarázó szöveg is.

A nagy háborút szemléző tárlat szeptember 30-áig látogatható.