A Barabás Miklós Céh éves kiállítása

Műértőknek és műkedvelőknek egyaránt igazi vizuális csemegét jelent a Barabás Miklós Céh (BMC) hagyományos, évi értékfelmérő kiállítása, amely nemrégiben nyílt a kolozsvári Minerva-házban. A február közepéig látogatható csoportos kiállításon 45 művésznek 64 munkája látható, amelyek átölelik a képzőművészet szinte összes ágát. Festmények, grafikák, szobrok, installációk várják a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termébe látogatókat, a kiállító művészek kora a huszonévesek és a kereken 100 esztendős Cs. Erdős Tibor között mozog. Ezáltal pedig nem csupán irányzatok, hanem korosztályok látásmódja is érvényesül a BMC nem mindennapi tárlatán.

A Barabás Miklós Céh hosszú hagyományokra tekint vissza: erdélyi művészek egy csoportjának kezdeményezésére 1929-ben alakult a képzőművészeti egyesülés. Trianon után az erdélyi magyar képzőművészek jogosan érezték úgy, hogy intézményesített összefogással talán felvehetik a harcot az új hatalommal szemben, és egy céh létrehozása biztosíthatja számukra a fennmaradás és a további megjelenés lehetőségét. Az ötlet Kós Károlytól származott, aki az erdélyi magyar írókat tömörítő Helikon marosvécsi találkozóján tett javaslatot egy művészi egyesület alakítására, és Szolnay Sándor, Nagy Imre, Gallas Nándor, Mund Hugó, Jándi Dávid személyében lelkes támogatókra lelt. Már 1929-ben határozatot is hoztak „az erdélyi képzőművészek szabad munkaközössége” támogatására. 1930. március 23-án megnyitották Kolozsváron az első kiállítást, s ezzel az új szervezet ténylegesen is megalakult.  Kós Károly megnyitóbeszédében az egyesülést „az erdélyi magyar képzőművészet első tudatos szervezkedési megnyilvánulása”-ként értékelte, a kiállítás méltatói pedig hangsúlyozták, hogy a kiállítók „abba a progresszív seregbe tartoznak, amely egyre erősödő hevességgel keres kifejezési formát a művészetben”. Murádin Jenő művészettörténész írja a hőskorról: „Működésének másfél évtizede alatt a Barabás Miklós Céh valósághű tükörképét adta képzőművészeti életünk jelenségeinek. Olyan korban alakult meg, amikor a művészi érték társadalmi tudatosításában az építőmunkát még az alapoktól kellett kezdeni. Példát mutatott a szervezeti élet intézményeinek kiépítésében…Számoknál, adatoknál többet mond az a felmérésekkel ki nem mutatható eredmény, mely munkájuk sikerét igazolja: 15 év szervezeti munkálkodása nyomán már korántsem arról az alapról léphettünk tovább, ami művészeti életünk viszonyait, parlagi voltát az egyesület fellépése előtt jellemezte”. 1944-ben a Barabás Miklós Céh beszüntette tevékenységét, és kereken fél évszázad után, 1994-ben alakult újra, folytatva az elődök hitvallásának életbe léptetését.

A BMC csoportos tárlatainak hagyományát követve ezúttal sem voltak műfaji megkötések, Kolozsi Tibor szobrászművész bronzból készült alkotása igen jól megfér például Valovits László nagyméretű festményével, de remekül érvényesül a tágas teremben Egri István hatalmas installációja is. Balázs László különlegesebb műfajt, a bőrmetszést képviseli, és szellemes ötletnek bizonyult a rendezők – elsősorban Starmüller Géza szobrászművész – részéről a 24 éves Máté László és a 100 esztendős Cs. Erdős Tibor portréinak egymás mellé helyezése.

A jelen tárlat is bizonyítja: Erdélyben sok a tehetséges képzőművész, akik őrzik a hagyományokat, ugyanakkor az új felé is nyitottak. Ahogyan Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja is megfogalmazta a tárlat megnyitóján, lépéseket kell tenni, hogy ezek a tehetségek országhatárokon túl is elismertté váljanak. Meglepetésre, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közül hiányoznak még a kolozsvári képzőművészek, ami – bizonyítja a mostani tárlat is – önhibájukon kívüli állapot.